Végül is összenőhet, ami összetartozik

Fellendülő határon túli magyar vendéglátóipar, világjáró diákok, lehetőség érdekes iskolai ünnepségekre. Csete Örs, az Apáczai Közalapítvány igazgatója nagy reményeket fűz a nemzeti összetartozás napjához kapcsolódó iskolai megemlékezésekről, a magyarországi diákok határon túli tanulmányótjairól és a Magyarság Háza létrehozásáról szóló határozathoz, amelyet várhatóan hétfőn fogad el a parlament.

Nagy az egyetértés

Bár az ötletek Csetétől származnak, megkeresésünkre szerényen hárított. "A határozati javaslatot három képviselő jegyzi" – mondta érdeklődésünkre. Ráadásul három prominens fideszes, Kövér László házelnök, Pokorni Zoltán volt oktatási miniszter és Révész Máriusz, aki a határon túliak ügyében Orbán Viktor személyes tanácsadója. "Egy államtitkár ismerősöm szerint ritka az a pillanat, amikor egy szakértői kezdeményezés és a politikai akarat így egymásra talál" – állította erről Csete. A politikai akarat most osztatlannak tűnik, a javaslatot az ellenzék is támogatja, az előterjesztők pedig befogadták a volt szocialista pártelnök, Lendvai Ildikó egyik módosító idítványát.

A határozat végleges szövege szerint a parlament felkéri a kormányt a trianoni emléknap, a nemzeti összetartozás napja iskolai emléknappá nyilvánítására, a Magyarság Háza létrehozására, valamint program kidolgozására annak érdekében, hogy valamennyi, a közoktatásban tanuló magyar fiatal tanulmányai során legalább egyszer eljusson határon túli magyarlakta területekre.

Osztályonként egymillió

A koncepciót kidolgozó Apáczai Közalapítvány 2010-ben egy 2008-ban elnyert pályázat alapján pilotprojektet indított Határtalanul címen. A program keretében 132 magyarországi szakközépiskola 5875 diákja mehetett idén határon túli tanulmányútra. A közalapítvány igazgatója szerint a program célja a lehetőség megteremtése. "Rendkívül leegyszerűsítve egy osztály kiutaztatása durván egymillió forintba kerül" – mondta Csete, amikor a várható költségek felől érdeklődtünk. A közalapítvány a Határtalanul programban az utazási és a szállásköltségeket fedezte, és módszertani segítséget nyújtott a tanulmányi kirándulásokhoz – azaz felkészítette a tanárokat, akiknek cserébe rendesen dokumentálni kellett a kiránduláson történteket. A támogatás feltétele volt a túra kiértékelése, hatvan darab fénykép közzététele, valamint háromperces videós beszámoló készítése is.

A kirándulások tanulmányi jellegét emellett az is garantálta, hogy a részt vevő szakközépiskolások határon túli társintézményekkel közös projektekben vettek részt – Szabadkán például szökőkutat építettek egy magyar és egy helyi szakiskola tanulói.

Magyar intézményeket támogathatnának

Csete szerint a programnak több járulékos haszna is lehet. Saját felméréseik szerint a magyarországi tanulók 38 százaléka egyáltalán nem járt még külföldön. Az utaztatásuk forgalmat generálhat a kkv-szektorban, hiszen az utaztatók – a buszosok, utazási irodák – ide tartoznak. A szállásra fordított összeggel pedig direktben támogathatnak határon túli magyar vállalkozókat vagy civil szervezeteket.

A kiránduló osztályokat ugyanis többnyire magánfenntartású magyar kollégiumokban szállásolják el külföldön, melyek működtetéséhez így a szállásköltséggel hozzá is járulnak. A Határtalanul program honlapján el is érhető 250 határon túli magyar kollégium címe, ezeket akár magántúrázók is igénybe vehetik.

Csete többször is hangsúlyozta, hogy a program elsősorban lehetőség. Így például tervezi, hogy börzét hirdet az iskolák és az utaztatók számára, megkönnyítve egymásra találásukat. Mint mondta, ők abba nem akarnak beleszólni, hogy az iskolák milyen módon szervezik meg az utazást, a költségeket és a módszertani hátteret biztosítják.

Ne csak sablonos ünnepségek legyenek

Ez lenne a feladata a létrehozandó Magyarság Házának is. Az új intézmény emellett Lendvai Ildikó módosító indítványa alapján nem csak a trianoni, hanem minden egyéb iskolai emléknap megünnepléséhez is módszertani segítséget nyújtana.

"Én még a szocializmusban nőttem fel, emlékszem a november 7-ei ünnepségek unalmára" – mondja Csete. Felvetésünkre, hogy a március 15-ei ünnepségek sem sokkal izgalmasabbak, csak annyit válaszol, hogy "pedig március 15. nagyon menő". Szerinte sem valószínű, hogy az iskolai ünnepségek egy csapásra tartalommal és ötletekkel töltődnének fel, de legalább lehetőség nyílik rá, hogy a tenni akaró pedagógusok segítséget kapjanak ötletesebb, a diákok fantáziáját jobban megmozgató, átélhetőbb ünnepségek szervezésére.

A nemzeti összetartozás napját Csete szerint azzal is ünnepelhetnék, hogy év közben gyűjtést rendeznek, az emléknapon pedig a pénzt felajánlják egy határon túli magyar oktatási intézménynek, átélhetővé téve ezzel az összetartozást.

A Magyarság Háza emellett egy fizikai valójában is létező intézmény lehetne, ahol be lehetne mutatni, hogy a magyarság határai nem esnek egybe az ország határával. "Gyakorlatilag minden negyedik magyar a határokon kívül él. Ez különleges helyzet, mégsem utal rá semmi" – jelezte. A Magyarság Háza alkalmas lehet a szembenézésre ezzel, egyben teret adhatna az osztálykirándulások anyagának bemutatására.

Szöget ütne a fejükbe

Csete egyszerre realista és lelkes. Úgy látja, felméréseik, tapasztalataik szerint a legtöbb diák, aki a programmal először külföldre jutott, valószínűleg utoljára járt ott. De előtörtek belőle a régi emlékek. "Boldogult magyartanár koromban egy közgazdasági szakiskolában tanítottam, ahol nem ez volt a diákok fő érdeklődése. Mégis azt láttam, hogy egy 30 fős osztályban öt gyerek érdeklődését fel lehetett kelteni. Ha így számolunk, ha minden osztályból csak öt gyerek fejében beindul valami, az 1,2 millió tanuló esetén már több mint százötvenezer ember".