Csodálatos privát fotók a taxisblokádról

Érdekes módon a hosszú napokig tartó 1990. októberi taxisblokádról meglehetősen kevés publikus fotó maradt fenn, a korabeli napilapok megmaradt (például könyvtári) példányaiban fellelhető és az MTI fotóarchívumából megrendelhető 48 hírügynökségi fotón kívül alig találni képet a történtekről. A taxisblokád eseményeit felelevenítő archív hírfolyamunkban ezért arra kértük az olvasókat, hogy ha találnak otthon fotókat a családi albumban, vagy a fiók mélyén, szkenneljék be és küldjék el nekünk.

Két olvasó küldött fantasztikus fotókat felhívásunkra, így elöljáróban szeretnénk nekik, Szentpéteri Andrásnak, Somodi Jenőnek megköszönni fáradozásukat.

Írt még nekünk Persőczi Tamás is, ő ugyan nem küldött képeket, de történetéből* kiderült, hogy miért nem: "18 évesen, egy barátommal, fényképezőgéppel felszerelkezve, bemotoroztuk MZ-mel az összes blokád alá vett hídat, néha szemben is haladva a forgalommal, mivel nem voltak szembejövők. Édesanyám egy kenyérgyárban dolgozott akkoriban. Fotóztunk mentőautóval munkahelyükre szállított pékeket, a kenyérgyár udvarán kenyérért ölre menő embereket, kígyózó sorokat az éjjel nappali közértek előtt városszerte és még sok sok akkori életképet. Pár héttel az események után elvittük előhívatni negatívjainkat, melyek a foto boltos szakember szerint, sajnálatosan megsemmisültek az előhívás során. Kaptunk 3 tekercs negatívot vígaszként! Emlékszem nagyon jól sikerült fotók voltak és elképzelhető emiatt is kelthették fel a "tisztelt" akkori ofotértes kollegák figyelmét! Hm, azon is gondolkoztam nem is igaz a sztori elkobzásos része és a haverom aki elvitte előhívatni a fotókat eladta őket, ebből meggazdagodott és jár most XC Volvoval én meg 10 éves Toyotával?:-))"

Szentpéteri András a következőket írta nekünk kommentárként képeihez: "a szerző jómagam vagyok, a képeken egy jóbarátom látható többek között. A szituáció az, hogy azóta is ketten járjuk az ilyen forradalmi helyszíneket immáron 20 éve. Az elmúlt pár év vidám ismétlései is meg vannak örökítve persze már digitális formában, videókkal tarkítva. Nagyon élveztük a dolgot, nem kifejezetten a politikai részét hanem a jó levegőt és bulit. A rendszerváltás előtt is mentünk a rázós helyszínekre március 15-e stb. Megint visszajött ez a forradalmi hangulat, a mi korosztályunk úgy nőtt föl a 70-es 80-as években, hogy nem reménykedtünk a változásban, aztán egyszer csak forgószélként megérkezett az új világ. Persze gyorsan kiderült, hogy nem a nyugati életszínvonalat kapjuk hamarjában, csak a nyugati árakat, így a benzin árát is. Röhej volt az egész cirkusz, elnéztük azt a sok bunkó taxist, akik ma is a társadalom egyik legsúlyosabb figurái, hogy játszottak forradalmárt, és hogy akarta a zűrzavarban kárpótolni magát az SZDSZ az elvesztett választásokért, és persze ne felejtsük el Horváth "lövetős" Bazsit se, aki majdnem kiesett az ablakon nagy részegségében, miközben az őt éltető tábor ellenblokádot játszott. Egyszóval nagyon szép emlékeim vannak erről a pár napról, a városban mindenki sétált, vidám volt, csicseregtek a madarak és ezt lehetett hallani is. Ilyennek kéne lenni a budapesti belvárosnak, autómentesnek. Nekem ez volt a legnagyobb tanulság."

Az alábbiakban válogatást nézhetnek végig a napilapok címoldalaiból, a Magyar Televízió A blokád című dokumentumfilmjéből és hírügynökségi fotókból.

* Cikkünk megjelenése után kaptunk még egy olvasói levelet, küldője, Zoltán ezt írta: "A taxisblokád idején én is készítettem egy tekercs ( 36 felvétel) foto sorozatot az eseményekről. Hasonlóan jártam, mint Persőczi Tamás. A Fényképész Szövetkezetnél leadtam negatívhívásra a filmet, de sajnos nem sikerült az előhívás. Szerintem a felvételek megvannak ma is valahol, mert módszeresen begyűjthették azokat."