Daka József magyar király szeretne lenni
További Belföld cikkek
- Országszerte eső várható, köd miatt kiadták a figyelmeztetést
- Feljelentik Gulyás Gergelyt és Lánszki Regő államtitkárt
- Szájer József: A politika bizalmi műfaj, és ezt a bizalmat én eljátszottam
- Tarjányi Péter: Nem gondolnám, hogy Oroszország a békére törekedne
- Milliárdokat érő luxusrepülő jelent meg Ferihegyen, elindultak a találgatások
Áll a bál a Magyarok Világszövetségénél. Nem elég, hogy kiheverhetetlen traumát okozott a Máért-meghívó elmaradása (ilyen jogtiprásra még a Gyurcsány-kormány sem vetemedett – írták), itt az újabb pofon: az Árpádházi Daka Józsefet királynak ajánló Magyar Nemesi Rend Mozgalom állításával ellentétben nincs a Magyarok Házában tartós bérleti viszonyt létesítő szervezetek között. ("A levél tartalmi részétől és születésének körülményeitől a Magyarok Világszövetsége elhatárolódik.")
Nem akarunk elmerülni az MVSZ és az MNRM vitájának ingoványában, ennél sokkal érdekesebb az Országgyűlésnek címzett, bilit kiborító levél. Ebben ez áll: „Mi, Árpádházi Daka József, a magyarok Istenének kegyelméből, I. József néven, Magyarországnak a Szent Koronával megkoronázott királya, 66 esztendő, 6 hónap után, Horthy Miklós kormányzó úrnak tett titoktartási fogadalmamat – Hazám és Nemzetem érdekében – megtörve bejelentem törvényes igényemet a magyar trónra.”
Árpádházi Daka Józsefről az interneten annyit sikerült megtudni, hogy IV. Béla egyenes ági leszármazottjának tartja magát. IV. Béla a lányát, Jolandát titokban feleségül adta Kadan kánhoz, Dzsingisz kán unokájához, aki akkoriban ideiglenesen tartózkodott Magyarország területén. A megállapodás az volt, hogy a frigyért cserébe a tatár csapatok elmennek Magyarországról.
El is mentek, de a meseszép Jolanda rá tudta venni Kadan kánt, hogy a kies Mongóliát elhagyva, a trónöröklésről lemondva jöjjenek haza és telepedjenek le Szegeden, ahol senki sem tudta, ki is a városba érkezett új pár. Kadan kán ugyanis neve betűit megkeverte, az n-betűt pedig kihagyta, így lett belőle Daka, és még a katolikus vallást is felvette. A későbbi évszázadokban még nagyon sok izgalmas dolog történt a családdal, aki el akar benne merülni a részletekben, itt megteheti>>>
Árpádházi Daka József trónigénye azonban nem ilyen egyszerű alapokra épül, ennél sokkal, de sokkal megalapozottabb, legalábbis ezt írja az internet. A most Egerben élő, közéleti rendezvényeken rendszeresen fellépő 92 éves férfit ugyanis maga Horthy Miklós koronázta meg 1944-ben. Éppen ideje volt, hogy beszéljünk vele.
A király a telefon esetleges lehallgatásától is félt, ezért suttogva kérdeztük: Miért pont most állt elő a trónigénnyel?
„Látom, hogy a Habsburgok megint kezdenek mozgolódni, dühömben bejelentettem a trónigényem” – mondta. Igen ám, vetjük közbe, de a Habsburgok a rendszerváltás óta mozgolódnak, kell lenni valami más oknak is. Nos, Árpádházi Daka József a rendszerváltás idején nem merte felfedni titkát, miszerint őt már egyszer megkoronázták, mivel ötven százalék esélyt adott a visszarendeződésnek, de végül csak Horn Gyula jött vissza 1994-ben. Orbán Viktor kétharmados győzelme, a posztkommunisták megsemmisítő veresége után, az új alkotmány elfogadása előtt látta elérkezettnek az időt a trónigény demonstrálására. Árpádházi Daka József élete második koronázására készül. Elmondása szerint Horthy Miklós 1944-ben pontot akart tenni a fia halála után megüresedett kormányzóhelyettesi poszt miatt kitört klikkharcok végére. Így jutott eszébe Daka József, akiről tudta, hogy árpádházi leszármazott, Daka apját még Szegedről ismerte. Megkoronázta hát, és kormányzóhelyettessé is tette, csakhogy az egészet titokban kellett tartani, így szólt ugyanis Horthy megállapodása Hitlerrel. A führer attól tartott, hogy a koronázás hírére a Németországhoz csatolt Ausztriában lázadás tör ki.
Na de milyen érzés volt, amikor – reméljük nem követünk el felségsértést azzal a közbevetéssel, hogy: állítólag – fejére került a korona, kérdeztük. „Jusztinián hercegprímás bíboros úr helyezte fejemre a koronát, és megáldott – mondta. – Nem is tudtam feldolgozni, annyira egyik pillanatról a másikra történt minden. Zavarban és izgalomban voltam. Nem sírtam, mert egy katonának szégyen, ha sír, csak könnyeztem.”
És hogy milyen bizonyíték van minderre? „Semmi, titokban kellett tartani, nem volt fotós, meg kellett esküdni, hogy a rezidencia falain túl semmi sem kerül ki.”
Daka József hiába akart az egyre közeledő keleti fronton harcolni, Horthy Bécsbe küldte, a Wehrmacht titkos fegyverekkel foglalkozó műszaki alakulatához. A háború után hazatért a súlyos titokkal, amiről még első feleségének sem beszélt, és azóta elhunyt második feleségének is csak három évvel ezelőtt árulta el. „Féltem a női pletykától, nehogy eldicsekedjen velem valamelyik feleségem” – mondja.
A második világháború után egy kis villanyszerelő üzemet alapított, amit államosítottak. Az IKV-hoz került műszaki előadónak, majd az állami hivatalok épületeit karbantartó vállalatnál volt előadó, onnan ment nyugdíjba. Egyenesági utódja nincs („nem az én hibám volt”), de nővérének van egy harmincéves unokája, Gábor, aki nagyon örül annak, hogy ő a trónörökös.
Daka József szerint két eset lehetséges azok után, hogy bejelentette törvényes igényét a trónra: 1. Monarchiává alakítják a köztársaságot. 2. Marad a köztársaság, az új alkotmányban viszont rögzítik a jogfolytonosságot, vagyis kikötik: ha egyszer az ország államformája megint királyság lesz, akkor az Árpád-ház viszi azt tovább, nem pedig a kutya Habsburgok.
Óvatosan felhívjuk a figyelmét egy harmadik esetre is, nevezetesen: marad minden a régiben. „Akkor detronizálnak és nyugdíjba helyeznek” – erősködik. Királyi nyugdíjjal, persze. Még egy lehetőséget megpendítünk: IV. Károly mintájára, aki fegyveresek élén kísérelte meg Budapest bevételét az első világháború után, ő is megpróbálkozhatna valami hasonlóval, erre azonban meglepő választ ad: „Nem foglalkozom politikával, nem akarok belekeveredni semmibe”.
A történettudomány mai állása szerint különben: 1. Az Árpád-ház kihalt. 2. Daka Józsefet soha nem koronázták királlyá. 3. A Magyar Nemesi Rend Mozgalom nincs a Magyarok Házában tartós bérleti viszonyt létesítő szervezetek között.