Alkotmányozás mint egyéjszakás kaland

El kell ismerni, remekül válogatta meg alkotmányozós konferenciájának vendégeit Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója.

Ott volt Stumpf István alkotmánybíró, akit a fideszes többség az ellenzék megrökönyödésére választott meg alkotmánybírónak, majd szűkítette gyorsan a testület jogkörét. (Mosolyt csalt az arcokra, amikor Stumpf kiigazította az őt bemutató főigazgató asszonyt: nem kinevezték, hanem megválasztották alkotmánybírónak.)

Schiffer András, aki – bár senki nem tehet felmenőiről, mégis pikáns – annak a Szakasits Árpádnak a dédunokája, akinek államfősége alatt megszületett az 1949. évi XX. törvény, vagyis a számában (tartalmában nem) ma is hatályos alkotmány, és akit rá egy évre hivatalban lévő elnökként börtönöztek be.

Balogh András, az MSZP elnökhelyettese, a párt új ásza, aki a nyári eltűnése után egyre aktívabb, az elmúlt nehéz éveket thaiföldi nagykövetként vészelte át, és balra kormányozná az MSZP-t.

Fricz Tamás fideszesnek elkönyvelt politológus, aki politológus szemmel udvarol az interneten.

És Gerő András történész is ott volt, aki a liberális Habsburg intézet igazgatójaként állítaná vissza a Monarchiát.

A vendégeknek három kérdésre kellett válaszolniuk: 1. Van-e alkotmányozási kényszer Magyarországon? 2. Mi legyen az új alkotmányban? 3. Mi legyen a preambulumban?

Az előadóterem megtelt, a hallgatóságban két ismert arcot fedeztünk fel. Az egyik Gonda László, aki kedden a Jobbik indulatos nagygyűlésén is ott volt, valamint Szili Katalin, aki a jobboldalon az MSZP-frakcióból való kilépése után lett igazán népszerű. Itt vagyunk kénytelenek megjegyezni, hogy egyelőre semmi hír nincs új mozgalmáról, a Szociális Unió pártjáról, ha jól emlékszünk a nevére.

Van-e alkotmányozási kényszer?

Valamennyi előadó megegyezett abban, hogy alkotmányozási kényszer nincs.

A legnehezebb dolga Stumpfnak volt, aki alkotmánybíróként nem mondhat akármit, mivel szólásszabadsága körülhatárolt. Hivatkozott egy néhány évvel ezelőtti tanulmányára: az alkotmányozás történelmi lehetőség egy korszak lezárására, ráadásul legalább húsz mulasztásos alkotmánysértést cipel az ország már hosszú évek óta.

Balogh András a 89-ben átalakított alkotmányt dicsérte, az egykori alkotmánymódosítók közül egyedül a Grósz Károly idején feltűnt, idén szeptemberben elhunyt Kulcsár Kálmánt nevezte meg, akinek – jegyezzük meg csendben – esze ágában nem lett volna alkotmányozni, ha a keleti blokk gazdasági összeomlása ki nem kényszeríti a rendszer feladását. Nos, szerinte nem kell új alkotmány, mivel 1. Nem viseli magán a szocializmus évtizedeinek nyomát. 2. Lehetővé teszi a demokratikus intézmények működtetését. 3. Nem gátja a demokratikus hatalomváltásnak.

Schiffer András szerint elég lenne módosítani a jelenlegi alkotmányt, mivel „a számozáson és a főváros megnevezésén kívül” semmi sem egyezik meg a 61 évvel ezelőtt elfogadott szöveggel. A baj az, hogy az elmúlt húsz évben elmulasztották karban tartani a szöveget.

Fricz Tamás szerint fontos lenne az új alkotmány, mert a volt szocialista országok közül egyedül Magyarországon nem született a rendszerváltás után új alaptörvény, valamint hasznosítani kellene az elmúlt húsz év politikai tapasztalatait.

„Egyéjszakás kalandból is születhet egészséges, szép gyerek” – mondta Gerő András, utalva arra, hogy hiába a 89-es, még pártállami parlament tette demokratikussá az ellenzékkel karöltve az 1949-es szöveget, attól még az ember jól tud aludni.

Mi legyen az új alkotmányban?

Stumpf tisztjénél fogva megint csak nem tudta megmondani, hogy mit is gondol erről, viszont, nem haszontalan, összefoglalta az eddigi koncepciókat: 1. Radikális, ami visszaállítaná a Szent Korona joghatóságát, ami 1949-ben szakadt meg. 2. Módosításokkal, de megtartaná a jelenlegi alkotmányt, legfeljebb a számozásán változtatna. Ezt gondolja a közjogászok jelentős része. 3. A jelenlegi kormánytöbbség szerint szellemében, koncepciójában új alkotmány kell, preambulumában megemlékeznének az ország ezer, a pártállam negyven és az új demokrácia húsz évéről. Ez az úgynevezett magalkotmány a jelenleginél jóval rövidebb lenne, hogy ne nagyon kelljen hozzányúlni.

Balogh András felsorolta, mit látna szívesen az új alkotmányban: a jogállamiság bástyáit, a szociális esélyegyenlőséget, a világnézeti semlegességet, a lelkiismereti szabadságot, a hatalmi ágak szétválasztását, a fenntartható fejlődést, a nemzeti szimbólumokat, a piacgazdaságot, a népszavazás intézményének lehetőségét és az emberi szabadságjogokat.

Olyan alkotmány kell, amiben nemcsak a parlamenti erők jutnak konszenzusra, hanem a parlamenten kívüliek is, mondta Schiffer, aki szerint a „kancellári poszt” jelenleg túlsúlyos, meg kell erősíteni a köztársasági elnököt (hozzátesszük: semmire sincs jobban szüksége most a nemzetnek, mint egy erős Schmitt Pálra), az Alkotmánybíróságot, az ombudmani intézményt. Belevenné a szövegbe a lakhatás jogát is. (Később erről Gerő azt mondta, hogy elképesztően súlyos következménye lenne ennek egy ilyen szegény országban. Balogh erre rátromfolt: a munkához való jogot is bele kéne venni a szövegbe. Gerő erre már végképp nem tudott mit mondani.)

Fricz Tamás azt venné bele a szövegbe, hogy a köztársasági elnök szétkergethesse a parlamentet, ahogy 2006-ban, egy „elcsalt választás után” ezt nem tehette meg. (Balogh András javára írható, hogy – bár elengedhette volna a füle mellett, hiszen akkoriban ő Thaiföldön volt – felvette az MSZP keresztjét, kikérte magának a csalást: „Én is mondhatnám, hogy most nagy csalás történt, mert nagyon vesztettünk.”) A másik, amit lényegesnek tartott, az a kétkamarás parlament, ez az alsóház tényleges ellensúlya lehetne. (Stumpf erről később azt mondta, hogy a kétkamarás parlament már csak azért is megfontolandó, mert a kétszáz fős parlament esetében a nagy tapasztalatú polgármesterek a felsőházban folytathatnák karrierjüket, miközben városuk vezetését sem kellene feladniuk.)

Gerő András szerint esztétikailag szorul módosításra a jelenlegi alkotmány. Szemléltetésül az 1789-es Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatából idézett egy nemes mondatot: „Minden ember szabadnak és jogokban egyenlőnek születik és marad.” Szerinte szerkezetileg is változtatni kell, ha már hozzányúlnak, mivel abszurd, hogy a jelenlegi szövegben a hatalmi ágak felsorolása megelőzi az emberi jogokról szóló részt. Nagy bajnak nevezte, hogy az embereknek fogalmuk sincs az új alkotmány koncepciójáról, mire Stumpf átölelte a vállát: „András, fenn van az interneten”. Gerő: "Tudom, hogy fenn van, de erről vitázni kell."

Mi legyen a preambulumban?

Stumpf István erre a kérdésre nem mondott semmit.

Balogh András szerint kevés szöveg kell bele, ha egyáltalán kell. (Itt jegyezzük, a jelenlegi alkotmányban mindössze ennyi szerepel: „A többpártrendszert, a parlamenti demokráciát és a szociális piacgazdaságot megvalósító jogállamba való békés politikai átmenet elősegítése érdekében az Országgyűlés - hazánk új Alkotmányának elfogadásáig - Magyarország Alkotmányának szövegét a következők szerint állapítja meg”.) Balogh két olyan dolgot tud elképzelni, ami a preambulumba illik és érzelmileg senkit sem sért (ez egyben jól jellemzi közállapotunkat): 1. Magyarország köztársaság. 2. Magyarország Európában van.

Schiffer szerint preambulum, az kell, de nem ez a legfontosabb. Olyan szöveget képzel el, ami röviden, de velősen utal az ország történeti hagyományára, ugyanakkor óva int attól, hogy a preambulumvita miatt újra kelljen élni a 20. század szimbolikus küzdelmeit.

Fricz Tamás szerint még a Szent Korona-tannál és a kereszténységnél is fontosabb, hogy megszűnjön az az átmenetiség, amit a jelenlegi alkotmány preambuluma kifejez. A szövegben meg kell hirdetni a negyedik köztársaságot, mivel szerinte az elmúlt húsz év nem volt legitim. A politológus ezt arra alapozza, hogy a 89-es alkotmányban a pártállami, nem szabadon választott parlament, valamint a választói felhatalmazás nélküli Ellenzéki Kerekasztal állapodott meg.

Gerő András az általa modorosnak tartott preambulum helyett az előbeszédet tartaná jó kifejezésnek, bár ezt meg mi érezzük kissé modorosnak. A Szent Korona-tanra hivatkozni szerinte aggályos, mert eszerint a végső hatalom formája az Isten, ez viszont ellentmond a népszuverenitás 18. század óta létező eszméjének.

Stumpf itt közbeszólt, és elővett egy papírlapot – kiderült, az EU-tagállamok összes alkotmánya ott hevert előtte az asztalon –, az ír alkotmány egy oldalát, felolvasott belőle egy passzust, ami a „rettenetes Istentől” eredő hatalomról szól.

Gerő hümmögött, Balogh ekkorra már lelépett, Fricz pedig néhány perc múlva majd azt fogja mondani: soha nem hitte volna, hogy egyszer majd egy gyékényen árul Gyurcsánnyal, de a népszavazás intézményének megerősítését ő is támogatja.