Összeírják és integrálnák a hajléktalanokat
További Belföld cikkek
- Újabb fejlemény Lakatos Márk ügyében: kiderült, miért nyomoznak a stylist ellen
- Tűz ütött ki egy budapesti lakóházban szombat délután
- Előkerült egy videó a Budapesten megölt amerikai nőről és feltételezett gyilkosáról
- Szentkirályi Alexandra lezárná éjszakára a budapesti aluljárókat
- Leváltanák Gyurcsány Ferencet, kemény üzenetet kapott a szövetségesétől
Tarlós István november 3-án jelentette be, hogy december 15-éig rendet kíván tenni a főváros kiemelt aluljáróiban, az elért eredményekről tartott kedden sajtótájékoztatót.
A városvezető azt hangoztatta: az állami és önkormányzati szociális hálóból kiesetteket meg akarják szólítani, és integrálni akarják őket a társadalomba, ugyanakkor azt nem akarják megengedni, hogy az aluljárókban és a pályaudvarokon az emberek életvitelszerűen tartózkodjanak.
Tarlós István újságírói kérdésre arról beszélt, hogy bár "célzottan és kifejezetten hajléktalanügyként kezelik" a mostani akciót, valójában a kiemelt aluljárók és azok környezetének a rendbetétele volt a fő cél, és ennek keretében akartak az ott élő hajléktalanoknak emberséges elhelyezést biztosítani.
A főpolgármester a rendteremtéssel kapcsolatban arról beszélt, hogy az új szemlélettel meg kell barátkozni Budapesten, akkor is, ha korábban "más volt a divat". Arra mutatott rá, hogy figyelembe kell venni 1,8 millió "konszolidált budapesti" érdekeit is.
Mint fogalmazott, az egyes emberek jogait egy határig tiszteletben kell tartani, de azon túl "a többség, a közösség joga (...) fontosabb lesz, mint az egyéné".
Az elmúlt hetekben a szociális munkások 116 tartósan az aluljárókban alvó fedél nélküli embert írtak össze, és kezdték el az elhelyezésüket - mondta, hozzátéve, hogy ezzel párhuzamosan megszervezték a befogadási lehetőségeket is. Ezek között említette a támogatott munkásszállós elhelyezést, a támogatott albérletet, a pároknak kialakított éjjeli menedékhelyet, illetve fizetős átmeneti szállót, a lábadozókat, a kórházakat, a szociális otthonokat és az időszakos éjjeli menedékhelyeket.
Elmondta, az említett 116 hajléktalan közül keddig harmincan nem fogadtak el semmilyen támogatást, és "ismeretlen helyre" távoztak. Kilencen különösebb segítség nélkül maguk felkeresték meg valamelyik hajléktalanellátó szolgálatot, 51 embert elhelyeztek, 26 ember elhelyezése pedig még folyamatban van - tette hozzá.
Tarlós István újságírói kérdésre arról is beszélt, hogy a fedél nélküliek elhelyezése nem pénzkérdés; megvan a szükséges forrás, mert nem akarják, hogy az emberek az utcán meghaljanak. Jelezte: a célra a főváros eddig 80 millió forintot kapott az államtól.
Elmondta azt is, hogy a főváros közszolgáltató vállalatai több ingatlant is felajánlottak a célra, így például a Fővárosi Gázművek Zrt. egyik, a Déli pályaudvarhoz közel eső épületben egy 35 ágyas, egészségügyi ellátást is szervezni képes szállót alakított ki a Magyar Máltai Szeretetszolgálat.
A hajléktalanoknak a felkínált lehetőségeket elutasító 20 százaléka is kap "valós életben maradási lehetőségeket" az úgynevezett toleranciapontokon - hangsúlyozta a főpolgármester.
Vecsei Miklós, a máltai szeretetszolgálat alelnöke elmondta, ilyen pontot alakítanak ki 50-50 fedél nélküli számára a Nyugati pályaudvar egyik használaton kívüli várótermében és a Déli pályaudvarról a Vérmező felé vezető aluljáróban. Jelezte: ezek a közterületi pontok nem a szociális ellátórendszer részei, hanem olyan "túlélési helyek", amelyeket minimálisan fűtenek, és a WC-használatot is biztosítják.
Vecsei Miklós közölte azt is, munkájuk során szembesültek olyan helyzetekkel, amikor nem találtak megoldást. Példaként elmondta: a Blaha Lujza téren találkoztak egy, a neve előtt "Dr." címet viselő hajléktalannal, akiről kiderült, hogy tíz évvel ezelőtt még az egyik fővárosi cégnek volt a jogi főosztályvezetője. Nem tudták azonban rábeszélni arra, hogy elfogadja az ellátást, pedig már csak két éve lenne a nyugdíjig, amikor havonta 200 ezer forint feletti ellátást kapna, ám valószínűleg azt már nem éri meg. Ezzel kapcsolatban úgy vélte: felmerül ilyenkor a szociális munkásokban a kérdés, hogy a hasonló esetekben "egy határozott lépés vajon érte, vagy ellene történne-e".