Nem zsidóvér kell, hanem műsoridő

"Úristen, Cenzor Annamária máris belepiszkált volna a Szadista Disneyland dalszövegébe? Hány milliós büntést érhet Aczél Györgyinél, ha valaki egy középtempójú nemzeti rockszámban elsüti a "vérben-tévében" rímet?" - suttogtam magam elé a Jobbik meghívóját olvasva, miszerint

ezúton hívjuk meg Önöket sajtótájékoztatónkra, amelynek témája: A Jobbik a cenzúra és az ízlésterror ellen. Tartja: Lenhardt Balázs országgyűlési képviselő és Sziva Balázs, a Hungarica és a Romantikus Erőszak együttes frontembere

A helyszínen, a Képviselői Irodaház negyedik emeleti kongó folyósóján a meghívóhoz képest is igazi meglepetés fogadott. Igaz ugyan, hogy a választások előtti hetekben egy rakás ismerősömnek magyaráztam, hogy a Jobbik parlamentbe kerülése nem tragédia, hanem remek dolog, de azt én se hittem volna, hogy bő fél év alatt odáig jutunk, a rettegett párt arról tart tájékoztatót, hogy a köztévében miért nincs újra a Nagy Feró Garázsához hasonló rockműsor. Pedig ez történt.

A meghívó címe alapján azt képzeltem, hogy a Hungarica megzenésítette Bayer Judit jogi észrevételeit a cenzúra-sajtótörvény alkotmányellenességéről .

De sajnos mégsem.

A valóságban annyi történt, hogy kiállt a folyosóra a Lenhardt–Sziva-duó, és 10 percen keresztül arról panaszkodtak, hogy a közszolgálati média elhallgatja a Hungarica együttes új nagylemezét, pedig az első helyen indított a Mahasz toplistáján. A szituáció duplán vicces volt, mert a Barikád fotósán és az MTI-tudósítón kívül egyedül én képviseltem a teljes médiát.

Azok kedvéért, akik nem ismerik behatóan az úgynevezett nemzeti rockot: Sziva Balázs a magyar nemzeti Green Day, vagyis a Romantikus Erőszak, illetve a felnőttebb, és emiatt sokkal unalmasabb és népszerűbb Hungarica énekese, a műfaj ikonja. Teljes joggal, mert jól néz ki, jól énekel és van is hozzá kisugárzása.

A Hungarica nem gázkamrákról meg felkoncolt románokról játszik brutális harci indulókat, hanem a vérrel szentelt piros-fehér-zöld földről dalol lassú, közepes tempójú, abszolúte egyházigimi- és fidesztüntetés-kompatibilis, csúnyaszómentes dalokat, mostanában már mívesen unalmas klipeken. A Romantikus Erőszakban több volt az élet és a humor, hiszen a 100 % magyar című megaslágerük például

a bostoni amerikai, ír kocsma- és utcapunk Dropkick Murphys híres tömegbeugrálós számának, a Skinhead on the MBTA-nek (Bőrfejű a BKV-n) egy az egyes másolata, és nekem is az a kedvenc együttesem.

(Aki még többet akar tudni a skinheadzenéből kinőtt műfajról, olvassa el ezt a cikket.)

Visszatérve az Eseményre, Lenhardték tényleg csak arról panaszkodtak, hogy az "ízlés- és kultúrterror" idején sem a közszolgálati, sem a privát tévérádió nem játszik elég Hungaricát. "Nemcsak a kádári három T létezik", mondta például az országgyűlés jobbikos jegyzője, egyben ismert cigányszakértő. A párt – nemcsak emiatt – kulturális szabadságharcot hirdetett.

Azt se hittem volna, hogy Sziva Balázst egyszer arról hallom panaszkodni, hogy a nagyáruházak háttérzenének nem játszanak nemzeti rockot. Pedig igaza van. Annyira, hogy ezúton ajánlanám a Fogarasi úti teszkó DJ-jének figyelmébe a legjobb magyar skinhead feldolgozásszámot, a Zugló belongs to me-t a Boilertől:

„Egy normális országban az ilyen típusú zenék támogatva lennének, nem szinte tiltva" - tört ki Sziva. Minden rettegve bőröndöt pakoló honfitársamnak üzenem, hogy ahol a bőrfejűek és radikálisok ikonjai arcbarúgás és gyújtogatás helyett állami támogatásért és új Nagy Ferókért folyamodnak, ott azért annyira nem félelmetes élni, inkább vicces.

De akkor mit szeretne konkrétan a Jobbik meg a Hungarica? - tettem fel az esemény egyetlen kérdését. Minimum egy tematikus műsort a közszolgálati rádióban - hangzott a szabatos felelet, erre eldaloltam a híres refrént:

he may ride forever
neath the streets of Boston
he's a skinhead who never
returned

és távoztam az ajándékba kapott, új Hungarica-CD-vel, amin maga Tumbász Márton hegedül.