Az ex-SZDSZ a harmadik erő Magyarországon

Mi kapcsolja össze a Budaörs Fejlődéséért Egyesületet a Kalocsa és Környéke Szabadelvű Polgári Egyesülettel vagy a Ferencvárosi Lokálpatrióta Egyesülettel? Vagy hogy folytassuk a sort, megkönnyítve azok dolgát, akik ennyiből nem tudtak válaszolni a kérdésre: a 2030 Mi Irányítószámunk Egyesülettel, a Szabad Európa Társaság Egyesülettel, esetleg a Szabad Emberek Magyarországért – Összefogás 2010-zel?

Igen, a nyájas olvasó jól kezdi érezni a dolgot: ennyi szárba szökkent a magyar liberalizmus – legalábbis az azt nagyjából húsz évig megtestesítő Szabad Demokraták Szövetsége. A párt a tavaszi választási kudarc után – mindössze tíz, az MDF-fel közös jelöltet tudott állítani, listája sehol nem volt – őszre sem tudta magát összeszedni: az önkormányzati választáson egyetlen képviselőjelöltet indított; Bircher Ottó Attila a soproni 8. számú választókerületben 33 szavazatot kapott, ami 1,87 százalékos támogatottságot és a választókerületen belül utolsó helyet jelentett.

Az ex-SZDSZ ugyanakkor a vasárnapi választáson a megszerzett polgármesteri helyek számát tekintve a harmadik legnagyobb politikai erő, akkor is, ha csak a 2006 őszén még SZDSZ-es politikusként győztes jelöltek eredményeiből indulunk ki.

Közülük ugyanis kilencen – főként függetlenként – meg tudták őrizni polgármesteri széküket. Még jobb lenne az ex-SZDSZ eredménye, ha azokat a mostani győzteseket is figyelembe vennénk, akik 2002 és 2006 között még a párt soraiba tartoztak, de már négy éve is függetlenként nyertek, mint például a mecseknádasdi Wekler Ferenc vagy az a Faludi Tamás, aki civil jelöltként lett 2002-ben – és most is – Kiskunmajsa polgármestere, de még a 2006-os választások idején is tagja volt az SZDSZ-nek.

Összehasonlításképp: a parlamenti pártok közül a Jobbik három, az LMP egy polgármesteri helyet szerzett, de egy polgármestere van a tavasszal országos listát állító Civil Mozgalomnak, a Thürmer-féle Munkáspártnak, a MIÉP-nek. A kilenc mostani győztesből négyen az SZDSZ önálló jelöltjei voltak 2006-ban, ötöt a szocialisták támogatásával indítottak.

A négy évvel ezelőtti önkormányzati választáson a négy elnökkel ezelőtti liberális párt – 2006 őszén még Kuncze Gábor állt az SZDSZ élén, őt 2007 máciusában Kóka János, 2008 júniusában Fodor Gábor, 2009 júliusában Retkes Attila követte – huszonhárom polgármesteri helyet szerzett, valamint a főpolgármesteri széket is sikerült megőriznie Demszky Gábornak. A huszonháromból tizenöten önálló jelöltként indultak, további nyolc – Demszkyvel együtt kilenc – liberális politikus az MSZP-vel közös jelölt volt (az SZDSZ huszonnégy olyan MSZP-s polgármesterjelöltet támogatott, aki nyerni tudott).

A 2006-os huszonhármakból tizenöten a mostani választáson is elindultak a polgármesteri szék megőrzéséért. Hatan semmilyen pozícióért nem szálltak versenybe, köztük volt Demszky Gábor mellett a józsefvárosi Csécsei Béla, a medgyesegyházi Nagy Béla, a kiskunfélegyházi Ficsór József. Ketten, a körösladányi Pelcsinszki Boleszláv, aki korábban megyei elnök is volt a pártban, valamint tibolddaróci Balla Erzsébet a polgármester-választáson nem, csak képviselőségért indult; mindketten független jelöltként. Utóbbi sikertelenül, Pelcsinszki viszont a kis listás választáson negyedével több szavazatot kapott, mint a polgármester-választás győztese (2124 szavazóból 1249 jelölte be az ő nevét is).

Abból a tizenötből, akik négy éve győztek és most is ringbe szálltak a polgármesterségért, kilencen jártak sikerrel. A vesztesek között volt Gegesy Ferenc korábbi ferencvárosi, Török Gusztáv volt kalocsai és Jüttner Csaba volt vásárosnaményi polgármester (előbbi kettő húsz év után nem tudott újrázni, bár Töröknek és Jüttnernek az önkormányzatba sikerült bekerülnie).

Ex-SZDSZ-esek nagyobb térképen való megjelenítése

A győztesek közül Wittinghoff Tamás már az első önkormányzati ciklus óta vezeti Budaörsöt, a mostanra a leggazdagabb magyar településsé lett agglomerációs várost, igaz, nem közvetlenül az 1990-es helyi választásokon került a polgármesteri székbe, 1991 februárjában választották meg. További három város is van, amit négy éve SZDSZ-esként indult politikus vezet: Fáki László Szigethalmon, Czuczi Mihály Kunszentmártonban, Kiss Gyula Demecseren nyert, igaz, míg Wittinghoff mögé alakult egy civil szervezet (Budaörs Fejlődéséért Egyesület), addig Fáki és Czuczi függetlenként újrázott. Ők négy éve mindannyian az SZDSZ és az MSZP közös jelöltjei voltak.

A maradék öt ex-SZDSZ-es polgármester egy kivételével függetlenként indult, és mind az öt kistelepüléseket vezet. A gyorskölcsönök elleni küzdelméről is elhíresült Mali Zoltán Drávapiski polgármestere lett ismét, Szabó Sándort Újléta, Baky Györgyöt Bakonybél polgármesterévé választották meg, míg Balogh Tibor Zoltánnak Nyírbogdányban sikerült ismételnie (utóbbi négy éve szintén közös jelölt volt, előbbi három önálló SZDSZ-jelöltként nyert 2006-ban). Az ötödik győztes Sértő-Radics István, aki 1994 óta vezeti a szabolcsi Uszka községet, korábban az SZDSZ, mostantól az Ungár Klára nevével fémjelzett Szabad Emberek Magyarországért (SZEMA) politikusaként.

Az egykori SZDSZ-esek által létrehozott szervezetek közül egyébként a SZEMA jelent meg az ország legtöbb pontján. Négy megyében és Budapesten összesen négy polgármester-, kilenc egyéni listás és – más szervezetekkel közösen – tizenöt egyéni választókerületi jelöltet állítottak, az uszkai polgármesteri cím mellett Baján három egyéni mandátumot szereztek az MSZP-SZEMA-Civil Mozgalom közös jelöltjei (igaz, Ungár Klárának nem sikerült bekerülnie a budapesti I. kerület képviselői közé).

Voltak kevésbé sikeres próbálkozásai is az ex-SZDSZ-es politikusoknak. Érden Csőzik László nem nyerte meg a polgármester-választást, de a 2030 A Mi Irányítószámunk Egyesület színeiben legalább kompenzációs listás mandátumot szerzett. A Budapest II. kerületében induló Szabad Emberek Társaságának hat egyéni képviselőjelöltje 2,5-6,5 százalék közötti eredménnyel zárt, mandátumot egyik sem szerzett.