Párhuzamos valóságok Angyalföldön

Újult erővel lángolt fel a kampány a postaládámban, a jelöltek programjait bemutató, eddig háromrészes sorozatunkat így ismét megszakítom. Hétfő este a munkából hazabotorkáló Mintapolgár, kezében cekkerrel, benne kenyérrel, tejjel, vajjal, borral – tudják, tizenegy előtt meg kell venni – kinyitja a postaládát, és mit lát? Tóth Józsefet minden mennyiségben. Egy A3-as méretű szórólapon, és még egyen (továbbá az aláírása egy nőnapi képeslapon is). A fáradt Mintapolgár a tompán megvilágított lépcsőházban először arra gondol, hogy nemcsak ő fáradt, hanem az MSZP-s aktivisták is, de aztán, amikor a lakása fényében megnézi a két kiadványt, kiderül: itt bizony Tóth-párti és Tóth-ellenes szórólapok feszülnek egymásnak.

"Ő megszavazta, mi eltöröltük" – olvasható a Tóth-ellenesen hatalmas betűkkel, és csak alig kisebbel az, hogy "Tóth József ragaszkodott a vizitdíjhoz", emellett pedig az is, hogy "Szavazógép". Az egyik írás szerint ha nem lett volna a március 9-i népszavazás, "ma már lehet, hogy 1000 forint is lenne a vizitdíj", és hogy Tóth József a szemünkbe hazudott. Hogy kinek a szemébe, az pontosan nem derül ki, a kiadványon ugyanis a legprofibb, hitelszerződésekhez kifejlesztett nagyítóval sem tudtunk felfeldezni kiadót (a másikon ott van, hogy az MSZP XIII. kerületi szervezete adta ki).

A felére hajtott kiadvány alsó feléből megtudhatjuk, hogy Tóth talán már az MSZP-nek sem kell – hátrébb került a budapesti és az országos listán is, mint négy éve –, hogy az egészségügy összeomlik. Felbukkan a Mintapolgár kommentelői által is előszeretettel emlegetett családi szál, miszerint Tóth József polgármester, fia pedig önkormányzati képviselő; mivel nem teszik hozzá, hogy a lakosok által megválasztott, a világ dolgait a kereskedelmi tévék pajkos délutáni kibeszélőműsoraiból és sztárhíreiből ismerő szavazók simán azt hihetik, hogy Tóth alkalmazta saját fiát a tanácsnál. Pláne, hogy a lánya pedig Duna-parti luxuslakásban él, húha.

A szórólap második oldalán Prohászka Attila szerepel, aki kirobbantotta a BÖP Kft. korrupciós botrányát. A történetbe természetesen Tóth József is belekeveredik, "már csak Tóth József áll Rusznák Imre bukott cégvezető mellett" – írják egy helyen. Emellett szóvá teszik a Csata-sportcsarnok felújításának költségeit és az elvont 13. havi nyugdíjat (pedig "a nagy hideg és a gázáremelés miatt nagyon nagyon szükség lenne most arra a plusz pénzre").

No, mielőtt még teljesen öngyilkos hangulatba sodródtam volna, megnéztem gyorsan a másik kiadványt is. Valószínűleg létezik a kerületünkben egy dimenziókapu, amelyen a párhuzamos világokból ide-oda lehet szökellni, és a szocialisták egy másik valóságról írtak, mint a fideszesek.

A Tóth-párti kiadvány korszerű egészségügyi ellátásról ír, arról, hogy a polgármester-képviselőjelölt vezette Angyalföld jól gazdálkodik, a Csata-csarnokban nem tíz, hanem 84 négyzetméterre költöttek nyolcmillió forintot, ma jobb körülmények között várhatják az orvosok a betegeket. És ráadásul "Tóth József a nyugdíjasokért" él és küzd és dolgozik, ahogy olvashatjuk: "ez a Tóth József-féle gondolkodás: középpontban a gondoskodás".

És viszont vannak a lejárató elemek, olvasható a tóthista papíron. "Egyesek újkori demokráciánk rémálmává, mocskolódás és lejáratás terepévé tették a választási kampányokat (...) nevüket nem vállalják kiadványaikhoz" (ugye, ugye, nem én vagyok vak, derült ki). Ez a kiadány amellett kampányol, hogy 2010-ben a "kiszámítható fejlődés mellett" döntsünk, a fideszesekről azt írja: "ellenzékben már bizonyítottak, tartsuk is ott őket". Hát, ehhez globálisan aligha lesz elég a 110 ezer angyalföldi, legyenek bármilyen elszántak is, de az igyekezet persze érthető.

És jó látni, hogy a szocialisták nagyvonalúak: "bár ellenfeleink kétes ügyleteiről, ingatlanpanamáiról tényekkel bizonyítható információk jutottak el hozzánk, elhatárolódunk a negatív kampány minden elemétől". Persze ez a csodás nagyvonalúság, ha tényleg tényeken alapul, akkor inkább bűnpártolásnak tűnik, de végül is én nem vagyok jogász. Bezzeg a Fidesz "legfontosabb feladatának a kerületben a rágalmazást és a feljelentgetést tartja", ami "szekus módszer, beteges gondolkodás", ráadásul eredménye sincs: "eddig hat feljelentést tett az ügyészségen eredmény nélkül".

Szóval itt tartok most, végigolvasva a kétszer két A3-as oldalt – mínusz képek –, és nem tudom, én a párhuzamos világok melyikében élek. De eddig úgy érzem, hogy sem egyikben, sem másikban, vagy – hogy ne ássam, hanem temessem az árkokat, ahogyan az kérve lett nyolc éve már – egyikben is, és másikban is.