Teofil
5 °C
10 °C

Nem lesz több dobásunk

2010.03.03. 14:37
Kövér László, a Fidesz országos választmányának elnöke visszafogott és részben önkritikusként tálalt előadást tartott az Ajka melletti Noszlop faluházában. Az ötvenfős teremmel a szervezők nem becsülték alul az érdeklődést: a lakossági fórumon az ezerfős faluban háromfős stábunkkal együtt összesen harminchat ember volt kíváncsi a Fidesz egyik meghatározó politikusára.

Elsőként Ékes József országgyűlési képviselő, a Veszprém megyei 1. választókerület fideszes jelöltje szólt a megjelentekhez. Monoton hangon előadott beszéde nagyjából az ilyenkor kötelező minimumot hozta. Saját parlamenti felszólalásainak és erőfeszítéseinek, céljainak ismertetésén és a kormányzati korrupció szapulásán kívül arról beszélt, hogy a kormány mennyire elhanyagolta a régiót.

„Ne higgyenek a mézesmadzagnak!” – intette óvatosságra a noszlopiakat. Arra kérte őket, hogy mérlegeljenek, mi a jobb a gyerekek, unokák egészsége szempontjából: amikor az egyik politikai erő söröshordót gurít végig egy tízméteres új járdaszakaszon, vagy amikor a másik fellép a genetikailag módosított vetőmagok kitiltásáért.

Hibázik-e Kövér?

„Csak negyven nap van hátra, a politikai változás be fog következni” – az örömhírt már Kövér László jelentette be. A Fidesz kemény hangú megmondóemberének vidéki kampányszereplésein a nyolc évvel ezelőtti köteles beszéd óta mindig ott a kérdés a levegőben, hogy mond-e megint valami kellően kétértelműt, amin aztán ízlése szerint ki-ki hetekig szórakozik vagy borzong.

A Fidesz választási vegykonyhájából származó hírek szerint a reflektorfényből eleve kivont választmányi elnöknek külön a lelkére kötötték, hogy bánjon  óvatosan a szavakkal. Ha így is van, a kérést már csak azért is könnyű betartania, mert a mostani helyzet távolról sem emlékeztet 2002 tavaszára, a kampányrendezvények hallgatóságát fölösleges már az MSZP vagy az SZDSZ ellen tüzelni. A kérdés inkább az volt, hogy mennyire irányul majd Kövér mondatainak éle a Jobbik ellen.

Mi is tehetünk róla

Azt Kövér már felszólalása legelején megígérte, hogy a kialakult helyzetben betöltött „felelősségünkről” fog beszélni. Feltehetőleg ő is érzékelte, hogy a megfogalmazás félreértésre adhat okot, mintha a teremben ülő noszlopi érdeklődők is felelősek lehetnének az ország állapotáért. Később ugyanis többször is próbálta megmagyarázni, hogy a „mi” melyik szövegkörnyezetben jelenti főleg őt és a fideszes politikusokat, ám a végén a hozzászólásokból kiderült, hogy nem sikerült ezen a téren minden homályt eloszlatnia.

Ha volt a teremben valaki, aki az önvizsgálat címszó alatt az elmúlt évek – csak az iszonyú kormányzati bénázáshoz mérhető – pusztítóan gyenge ellenzéki teljesítményét feltáró vallomásra számított, az csalódni kényszerült. Kövér önkritika alatt azt értette, hogy a Fidesz 2002-ben nem tudta aktivizálni a saját szavazóit, valamint hogy nem tudtak mind a tizenegyezer szavazókörbe olyan embert találni, aki megakadályozta volna a csalást. Merthogy a választást igenis elcsalták, legalábbis valószínűleg abban az ötezer szavazókörben, ahol nem ült fideszes delegált.

„Hogy ebből mekkora baj keletkezett, azt fel sem tudjuk fogni” – mondta Kövér. 1990 és 2002 között (a Horn-kormányt is beleértve!) ugyanis még alapvetően jó irányba mentek a dolgok. Gondoljunk csak a családi adózásra, a diákhitelre, a Széchenyi-tervre, a nemzetpolitikára, a határon túliak jogállására vagy a „millenium megünneplésének lelki-erkölcsi felhajtóerejére”. „Hol lehetnénk, ha ebben az irányban mentünk volna tovább? Ezt sírással küszködés nélkül el se lehet képzelni” – facsart nagyot a hallgatóság lelkén.

Hová lett a szolidaritás?

Kövér a közös felelősségről is beszélt, hiszen eltűnt az a képességünk, hogy kiálljunk magunkért és egymásért. „Erőtlenek, gyengék, szolidaritásra képtelenek vagyunk. A Rákosi-érát nem számítva az elmúlt ezer évben a munkavállalók soha nem voltak olyan kiszolgáltatottak, mint ma.” Felidézte, hogy régen az emberek segítették egymást, faluhelyen megvették például egymástól a kényszervágott tehenek húsát, a kommunisták azonban szétverték a közösségeket, az emberek már csak a saját boldogulásukkal foglalkoznak.

A fuvarosok nem álltak a fővárosban tüntető gazdák mellé, az igazságtalanul megbírságolt vállalkozó inkább befizeti az APEH-nek a büntetést, a Kossuth téri demonstráló hazament, amikor a politika nem reagált a tiltakozására. „Elnézést az önmarcangolásért, amikor magunkat teszem felelőssé – magyarázkodott – mert az azért nem ugyanolyan súlyú, mint azoké, akik tettlegesen szétlopták az országot.”

Kiderült, hogy miért racionális terv a fővárosban a Nyugati pályaudvar helyére múzeumi negyedet építeni szemben a szükségtelen luxusberuházásnak titulált Gyurcsány-féle kormányzati negyeddel. Kövér szerint az akciófilmekből tudható, hogy nemzetbiztonsági nonszensz vasúti alagút fölé minisztériumokat építeni. (A Gyurcsány-kormány utolsó érvényes elképzelései szerint nem vitték volna alagútba a síneket.)

Előre felélték a csekélyke jövőt

Kövér szerint a koalíció azért verte szét az államot, hogy a káoszban az övék maradjon a hatalom. Elfoglalták a gazdaság, a média, a kultúra kulcspozícióit, így a választók választhatnak bárkit, annak nem lesz mozgástere – erre számítanak a hatalomátmentők. Az új kormánynak tényleg nem lesz könnyű dolga.

„Már rég felélték a csekélyke jövőt. Adósságlevelek és csontvázak vannak a szekrényben. Először fel kell tárni, -dolgozni mindent, mert eddig csak a jéghegy csúcsa került nyilvánosságra – utalt a MÁV, a BKV, a honvédségi cégek és a többi korrupciós ügy dokumentumaira. – Vessünk véget annak, hogy ezt következmények nélküli országnak lehessen nevezni!”

Olyan helyzetben van az ország – ez Kövér „személyes érzékelése”, hogy „ha december 31-én úgy nyitunk pezsgőt, hogy még mindig működőképes, és talpon maradtunk, az kellő alap lesz az elrugaszkodáshoz”.

Kikérte magának

A beszéd végére kiderült, hogy Kövér eddigi idei szerepléseihez hasonlóan most is nagyon visszafogottan beszél, és nem kíván gumicsontot dobni az elszólásaira váróknak. A kövéri retorikában egyelőre nem jut hangsúlyos szerep a Jobbiknak sem. Csak a beszéd legelején, egyetlen ponton utalt a pártnak az MSZP-nél lényegesen nagyobb kommunikációs problémákat okozó radikálisokra, bár ez a pont láthatóan érzékenyen érintette.

„Kikérem magamnak, hogy a magát radikálisnak nevező párt aktivistái egy kalap alá vegyenek a bukott politikai elittel.”

Sokkal megértőbben beszélt az igazi rendszerváltást sürgető jobbikos mantráról. „Akik radikális oldalról számon kérik az igazi rendszerváltás elmaradását, a mai nyomorúságot, azoknak igazuk van.”

1990-ben elmaradt a felelősségre vonás, most lesz

Csakhogy Kövér szerint ők elfelejtik, hogy a 90-es rendszerváltást sem alulról követelték ki, és nem volt igazi támogatottsága sem, hiszen 1990-ben az összes szavazásra jogosult választópolgár alig fele szavazott a rendszerváltó pártokra.

Pedig „akkor az országnak még volt hite, hitelképessége és nemzeti vagyona. A rendszerváltás előtt börtön és egzisztenciális ellehetetlenülés fenyegette az ellenzéket, aztán pedig huszonhárommilliárd dolláros adósságot örökölt az ország.”

91-ben nem volt igazságtétel és elszámoltatás, mondta Kövér, majd bonyolult gondolatmenettel folytatta az elszámoltatás szükségességéről szóló okfejtést. „Ha akkor nem kérdezték meg, hogy ez hogyan volt lehetséges, aztán négy évvel később a saját hazájára fegyvert fogó Hornra bízták az országot, akkor Gyurcsány Ferencnek miért kéne azt gondolnia, hogy néhány milliárd ellopásának következménye lesz? Márpedig ha így lesz, ezt később bárki megismételheti, csak épp nem lesz több dobásunk.”