Harmincmilliárdnyi készpénz az Emfesz-sztori mozgatórugója

Amikor 2009 áprilisában az Emfesz menedzsmentje belevágott egy nagyszabású, tulajdonosváltással járó nemzetközi pókerjátszmába, kockázatos lépéseit azzal indokolta, hogy a hazai fogyasztók biztonságos gázellátását akarja garantálni. Az ellenféllé váló régi tulajdonos viszont végig azt állította, az akció kizárólag az ő pénzének megszerzésére ment.

Az elmúlt több mint másfél év alatt az derült ki, hogy az Emfesz-vezetők ígéretéből nem lett semmi, hiszen az új tulajdonos 2009-ben és 2010-ben sem tudott egyetlen molekula gázt hozni az országba, az cégnek pedig a hazai konkurenciától vásárolt gázzal kellett a konkurenciánál olcsóbb árat adnia a fogyasztóknak. Mindeközben 150 millió dollár viszont eltűnt a cég számlájáról.

A héten az Emfesz játszmájában kis időre biztosan szünet következik: az energiahivatal döntése alapján 60 napra kikerül a hazai gázszolgáltatók sorából. Január 13-tól más cégek fognak őrködni több százezer fogyasztó biztonságos gázellátásán, ami a pénztárcájukat is érzékenyen érinti majd. A döntés azt követően született, hogy kiderült, a gázcég üzletmenete kissé megdöccent. Az Emfesz vezetése eddig egy hárommilliárdos körbetartozási lánccal indokolta a fizetési problémákat, és azt állította, hogy az engedély felfüggesztésének két hónapja elég lesz az elhárításukhoz.

Az Emfesz újrakezdésének azonban sokkal nagyobb méretű akadályai lehetnek. A cégnek Svédországban, Svájcban, Magyarországon több mint tíz pere van folyamatban, összességében legalább százmilliárd forintot követelnek tőle, és a rendőrség is vizsgálja a cég gazdálkodását. Természetesen az Emfesznek is vannak ellenkövetelései, de a végkifejlet egyáltalán nem biztos, hogy a magyar cégnek fog kedvezni.

A hazai gázforgalmazó 2009 áprilisáig Dmitrij Firtas ukrán üzletember tulajdona volt, másfél éve azonban az Emfesz két magyar vezetője átjátszotta a tulajdonjogot egy kis svájci offshore cégnek. Az Emfesz körül azóta folyamatos a jogi csatározás. A régi tulajdonos cége, a Mabofi a működési engedély felfüggesztésének hírére azonnal közleményben szólította fel a hatóságokat, hogy ne hagyják kimenekülni a cégvezetőket, folytassák a nyomozást az Emfesz-ből „eltűnt 150 millió dollár után”, amely szerintük bahreini, ciprusi és seychelles-szigeteki bankszámlákon landolt az elmúlt időszakban.

Az óriási összegek bemondásával zajló vita a Firtas-birodalom meglehetősen egyedi belső elszámolási rendszerében gyökerezik. Az eredeti, Firtas által kidolgozott szisztémában az Emfesz Magyarországon keletkező bevételeinek jelentős hányadát a Cipruson bejegyzett tulajdonoscég, a Mabofi rendszeresen kölcsönvette, a kasszából kiemelt összeget pedig továbbadta az ukrán üzletember cégeit kezelő DF (Dmitrij Firtas)-csoportnak. A pénzkihelyezésre azért volt lehetőség, mert a gázt Magyarországra szállító RosUkrEnergo (RUE) 50 százalékban szintén Firtas-érdekeltség volt, így roppant előnyös megállapodást kötött az Emfesszel: a magyar gázszolgáltatónak évente csak egyszer, egy összegben kellett kiegyenlítenie a tizenkét hónap alatt importált gáz ellenértékét.

A kölcsönügyletre a RUE nyeresége volt a fedezet. Az ukrán cég ezt szintén évente egyszer, májusban, osztalékként fizette ki tulajdonosainak, 50 százalékot Firtasnak és 50-et a Gazpromnak.

Az évi 300-400 millió dolláros osztalék a DF-csoport számlájára érkezett, amely a Mabofin keresztül visszafizette a kölcsönt az Emfesznek, némi banki papírmunkával rendezték az egyenleget, és fizették a RUE követelését.

2008 végéig a könyvelés szerint az akkor aktuális „gázévben” az Emfesz 350 millió dollárral tartozott a szállításokért az RUE-nak. Az Ukrajnából érkezett hírek szerint azonban a RUE 2009. január 1-től nem rendelkezett gázzal az ukrán vezetékrendszerben, Firtast az orosz-ukrán nagypolitika kizárta a gázbizniszből.

Az akkor még Firtas-érdekeltségbe tartozó Emfesz azonban nem vett tudomást az ukrán helyzetről, Beregszásznál zavartalanul átvette, és elvámolta a szokásos mennyiségű „türkmén eredetű” gázt. Az egyetlen különbség a korábbi ügymenethez képest az volt, hogy a magyar gázkereskedő senkinek sem igazolta le a vételt. A Mabofi és a DF továbbra is kölcsönvett a kasszából 270 millió dollárt, de az OTP-nél vezetett számlán is gyűltek a fogyasztók befizetései.

2009 áprilisában, amikor Góczi István vezérigazgató 1 dollárért eladta a tulajdonos tudta nélkül az Emfeszt a svájci Rosgas-nak, néhány hét volt a Firtas-birodalom esedékes egyenlegrendezéséig, és 150 millió dollár, mostani árfolyamon mintegy 30 milliárd forint parkolt a cégnél.

A tulajdonosváltással ez a 150 millió dollár is gazdát cserélt, és onnantól az sem volt egyértelmű, hogy kinek a zsebébe vándorol. Az Emfesz ugyanis április végétől tagadta, hogy 2009 első négy hónapjában mégiscsak a RUE - hivatalosan nem létező - gázát vette ki az ukrán vezetékrendszerből. A 400 millió köbméter gáz eltűnését egyébként más piaci szereplő nem kifogásolta. A RUE azonban igen: Stockholmban a gazdasági bíróságon indított pert, amelyben 500 millió dollárt követelt az Emfesztől. Góczi Istvánék ebből csak a 350 milliós, 2009 januárja előtt keletkezett részt ismerték el jogosnak, de hogy fokozzák az elszámolási zűrzavart, előálltak egy jóval nagyobb, 1,7 milliárd dolláros követeléssel, amely a Mabofinak nyújtott kölcsönből, illetve az elmaradt szállítások miatt kiesett – kalkulált – haszonból tevődött össze.

Az elhúzódó eljárás közepette a 150 millió dollárnyi készpénz felett mindenesetre az Emfesz vezetői rendelkeztek, és az összeg nem is maradt a számlán sokáig.

A csődközelbe jutott gázszolgáltató a napokban azt állította, hogy a rendezetlen sorsú pénz egy része, 110 millió még mindig „benne van a rendszerben”. Az Index birtokába jutott dokumentumok szerint azonban a cég átjátszásánál eleve számoltak a magyar viszonylatban csillagászati készpénzvagyon megszerzésével. A titokban előkészített akció során Góczi mint az Emfesz vezérigazgatója és cégbeli helyettese, Gazda Tamás egy másik minőségében, mint a Rosgas vezetője előre megkötötték a két cég gázszállítási szerződését, amely 2009 január 1. és 2018 december 31. közötti időszakra szólt. A Rosgas nem szállított, ám a szerződéssel megszerezhette a fennhatóságot a vitatott 150 millió felett, amihez csak annyi kellett volna, hogy Moszkvában, a Gazpromnál szintén kössenek egy szerződést a Rosgas-zal.

Ez a terv azonban nem jött össze, hiába töltött Góczi heteket-hónapokat az orosz fővárosban. A korábban kegyvesztett Firtasnak viszont tavaly hivatalosan is sikerült rendeznie kapcsolatait a Gazprommal, miután egy másik stockholmi perben neki ítéltek 12 milliárd köbméter Ukrajnában betározott gázt.

A régi tulajdonos számos jogi frontot nyitott, hogy visszaszerezze az Emfeszt, és közben megakadályozza a cég vagyonvesztését. Rendőrségi bejelentés született arról, hogy a RosGas a körülötte lévő teljes bizonytalanság ellenére a magyar cégtől rögtön kapott 33 millió dollár előleget gázbeszerzésre, miközben az Emfesz a hazai piacon eseti vásárlásokkal fedezte a fogyasztók ellátásához szükséges gázmennyiséget.

Feljelentés érkezett a Nemzeti Nyomozó Irodához arról is, hogy az Emfesz összesen 43 millió dollárt és 8 millió eurót utalt át egy ciprusi cég számlájára. A Darisima Investments Ltd. a magyar gázforgalmazó 100 százalékos tulajdonú vállalata, vezetője pedig szintén Gazda Tamás volt. A Darisimától a pénzek az Integrity Investments Ltd.-hez mentek. Furcsa kapcsolat, hogy az emfeszes pénzeket elnyelő Integrity székhelye ugyanabban a Seychelles-szigeteki épületben van, mint a RosGas egyetlen ismert tulajdonosáé, az RGE Investments Ltd-é.

Az Integrityn keresztül egyébként egy hosszú cégháló elvezet ahhoz a Szergej Prokofjevhez is, aki az orosz sajtóban a RosGas tulajdonosának vallotta magát, és azt nyilatkozta, hogy az Emfeszt "felülről kapott útmutatás alapján" szerezte meg, mert Oroszország számára meg kellett tartani a magyar piacot, a Gazpromnak pedig a pénzt.

A tulajdonosváltás után indult APEH-ellenőrzés szintén nagy összegű kifizetések jogosságát kérdőjelezte meg. Az adóhatóság szerint az Emfesz indokolatlanul fizetett ki 6,5 milliárd forintot egy Light & Power Development Inc. nevű British Virgin szigeteki bejegyzésű cégnek. Az Emfesz felügyeleti díjként utalta ki az összeget, ám az APEH szerint az üzleti partnernek egyáltalán nem állt módjában a szerződésben előírt gázminőség-ellenőrzési feladatokat ellátni a külföldi átadási pontokon.

Az Emfesz vezetése eddig egyszer sem cáfolta, hogy a nagy összegű kifizetések megtörténtek.

Az Emfesz egyébként 2008-ban még 6 milliárdos nyereséget produkált a 220 milliárdos forgalom mellett. A tulajdonosváltás évében megkezdődött a visszaesés, 2009-ben már „csak” 180 milliárd forint volt az éves bevétel, és a cég durván veszteségessé vált. A cégadatok szerint az Emfesz adózás utáni eredménye 13 milliárdos mínuszban volt.