Béla
10 °C
23 °C

Médiatörvény a pornó vagy a szólásszabadság ellen?

2011. 01. 10. 13:39
Hogy ne nézz teljesen hülyén, ha egy társaságban hozzá kellene szólnod. Hogy valaki fel merje tenni helyetted a legegyszerűbb kérdéseket. Hogy tudd, mi a téma. Ez itt a politikafóbok kiskátéja, az Index Szájbarágó.
Leírhatja-e valaki ezután azt, hogy Orbán Viktor rossz miniszterelnök?
Miért ne írhatná le, ha valakinek ez a véleménye, és a híranyagtól jól elkülöníti.
Most majd csak a kormány intézkedéseiről lehet írni, és nem szabad kritizálni őket?
Nem. Bármiről lehet írni, minden kritika és vélemény megjelenhet. A vélemények szabadságát és sokszínűségét az alkotmány és a mostani törvények is garantálják. Az más kérdés, hogy nem lehet tudni, mely vélemények sértik majd meg a közerkölcsöt vagy valamelyik kisebbséget, sőt furán hangzik, de akár bármely többséget. Így annyi biztos, hogy bármiről lehet írni, az viszont már nem valószínű, hogy ugyanúgy, mint eddig.
Betiltják a meztelen nőket, a pornót és a csúnya beszédet a tévében és a neten?
Nem, csak most pontosabban meghatározzák, mikor és milyen feltételek mellett lehet ilyen tartalmakat megjeleníteni. Az új szabályozás ezen a téren liberálisabb is a réginél, de legalábbis a tévé esetében jobban alkalmazkodik a modern technológiákhoz. Este tíz után például már nem kell kitenni a 12-es és a 16-os karikát, csak a 18-ast, hiszen a fiatalabbak ilyenkor elvileg már nem tévézhetnek.
A neten olyan technikai megoldást kellene alkalmazni, hogy a kiskorúak ne férhessenek hozzá ezekhez a tartalmakhoz. Az persze nem jó megoldás, hogy be kell írni egy születési évszámot, mert ezt bárki megteheti. Ennél biztosabb megoldás azonban csak olyan programokkal lehetséges, amilyeneket Kínában kötelező telepíteni a számítógépekre, de ezt az unióban nem engedik meg.
Miért támadt ránk egész Európa a médiatörvény miatt? Azért, mert az újságírók tele tudták kürtölni a világot a saját bajukkal? Ha a bányászat szabályozásáról lenne szó, azzal biztosan nem foglalkozna ennyit senki.
Itt azért többről van szó, mint egy iparág szabályozásáról. A sajtó szabadsága alkotmányos alapjog. Ahhoz, hogy egy demokratikus ország polgárai felelősen tudjanak dönteni és választani, szükség van az információk és vélemények szabad közzétételére. Ha ennek az érzékeny határait valaki piszkálja, az érzékeny reakciókat szül. A dolog azért is kap most nagyobb figyelmet, mert január 1-től Magyarország az unió soros elnöke.
És akkor mi van?
A külföldi politikusok és lapok most azt a kérdezik,  hogy méltó-e az unió vezetésére egy olyan ország, amelyik ilyen korlátokat akar állítani a sajtó elé, és erős állami kontrollt akar gyakorolni a média fölött.
Miért, cenzúrát akarnak bevezetni?
Nem klasszikus cenzúráról van szó, az előzetesen szűri meg, hogy mi jelenhet meg, és mi nem. Az új szabályozás azonban lehetőséget ad arra, hogy egy államilag irányított hatóság pontosabban meg nem határozott szempontok szerint indítson eljárást vagy szabjon ki bírságokat a tévékre, rádiókra, újságokra és internetes lapokra.
Mi ezzel a baj? Azóta megy mindenki lassabban az autópályán is, amióta több százezer forintra is megbüntethetik.
Igen, de ott tiszta a dolog: van egy sebességhatár, amit te valamennyivel túllépsz. A médiatörvény szerint azonban a hatóság olyan homályos és szubjektív fogalmak alapján is eljárást indíthat, mint a kiskorúak erkölcsi fejlődése, a közérdek vagy a kiegyensúlyozottság.
Az a törvény nem jó, ami bizonytalanságot és fenyegetettséget tartalmaz. A kormány erre azt mondja, hogy ezzel a lehetőséggel a hatóság nem fog visszaélni, de ha minden hivatalban mindig bízhatnánk, akkor nem lenne szükség törvényekre, csak pár nagyon bölcs és belátó bíróra.
Akkor az a baj, hogy a pontatlanul megfogalmazott szabályokat a hatóság majd úgy értelmezi, ahogy akarja?
Ez az egyik baj. A másik, hogy a bizonytalanság és a tetemes bírságok fenyegetése öncenzúrára kényszerítheti az újságírókat. A nagy hatalmú hatóság akár egyetlen bírság nélkül is elérheti, hogy a sajtó ezentúl ne merje nyíltan kimondani a véleményét.
A sajtószabadság azt jelenti, hogy mindenki azt írhat, mondhat és mutathat, amit akar?
Nem. Mint más demokratikus jogoknál, itt is vannak korlátok, és ezeket még a legszabadabb országokban is érvényesítik. A sajtó sem sértheti meg az egyén jó hírnevét, nem buzdíthat gyűlöletre más nemzetiségű, vallású emberek ellen, a kiskorúak védelme érdekében csak szigorú feltételek mellett közvetíthet pornót és erőszakot. Ezek uniós elvek, amiket a mi törvényünk is átvesz. A legtöbb helyen szabályozzák azt is, hogy a sajtó ne lehessen egyetlen  tulajdonosi kör kezében. Ez tájékoztatási monopóliumhoz vezethet, és elveszhet a médiában megjelenő vélemények sokszínűsége.
Akkor tehát mégiscsak lehet szabályozni a sajtót?
A médiát Európában két okból szabályozzák. Egyrészt, mert az országos tévék és rádiók tulajdonképpen állami tulajdont, frekvenciát használnak, ráadásul abból csak kevés van. Így a kiváltságosoktól cserébe el lehet várni, hogy szigorúbb szabályokat tartsanak be, például, ne sértsenek meg egyetlen kisebbséget se. Másrészt a tömegmédia úgy éri el az embereket, főleg a gyerekeket, hogy azok szinte védtelenek. Képzeld el, mi történne, ha miközben óvatlanul nézed a tévét otthon a gyerekkel, az adó a kedvenc sorozatotok szünetében hirtelen pornót adna a nézettség kedvéért.
Miben különbözik ettől egy újság vagy az internet?
Az internet és a nyomtatott sajtó nem szűkös állami erőforrásokat használ. Mivel véletlenül még senki sem vett újságot, vagy nézett végig egy netes videót, így nem is biztos, hogy egyáltalán kell ide külön szabályozás, már persze a polgári törvénykönyvön kívül.
Ha ezek uniós elvek, akkor miért ne szabályoznák nálunk is a sajtót?
A kérdés csak az, ki és hogyan teszi. Európában alapelv, hogy a sajtó szabad, és csak indokolt esetben lehet korlátozni. A magyar szabályozás viszont abból indul ki, hogy szabályozni muszáj. Az internetet és a nyomtatott sajtót eddig is szabályozták. A sajtótörvény és az elektronikus kereskedelemről szóló törvény megmondta, mely tartalmak sérthetnek másokat, azokért ki a felelős, és a bíróságon bárki érvényt szerezhetett az igazának. Az a kérdés, miért nem elég, hogy ha valakinek valami nem tetszik, a független bíróságokhoz fordul? Miért kell ehhez egy nagy hatalmú hatóság?
És már azért büntettek meg egy rádiót, mert egy repper angolul bazdmegezett, egy tévét meg azért, mert egy véres széklábat mutatott egy gyilkosság helyszínén?
Ezeket a határozatokat még nem az új médiatörvény alapján hozták, és még nem is büntettek, csak eljárást indítottak. A dolog annyiban új, hogy ezeket az eljárásokat már a médiát felügyelő új hatóság, a Nemzeti Média- és Hírközési Hatóság indította. A rádióval az volt a bajuk, hogy Ice-T szerintük erőszakra buzdító és amúgy még az angolul tudó magyaroknak is nehezen érthető, csúnya szavakat tartalmazó számát nem az esti, 21–05 órai sávban sugározták, és nem adtak le előtte figyelmeztetést. A tévétudósításnál azt kifogásolták, hogy az a tényszerű tájékoztatás helyett a megrázó, meghökkentő részleteket emelte ki, lehangoló volt a helyszín látványa is, ezek a képek pedig „megragadhattak a fiatalkorú nézők tudatában” – bármit jelentsen is ez.
Azonkívül, hogy ez baromság, miért keltett olyan nagy feltűnést?
Kivillanó mellekért, erőszakos vagy obszcén szövegekért korábban is szabott ki büntetést az előző médiahatóság, ebben semmi különös nincs. Ez most azért kaphatott nagyobb figyelmet, mert előre jelezheti, hogyan és milyen ügyekre mozdul rá a médiahatóság.
Most akkor melyik médiatörvény miatt van balhé?
A nagy nemzetközi felháborodás a december 21-én elfogadott, a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló törvény miatt tört ki. Korábban több másik, médiára vonatkozó szabályozást is módosítottak: több ponton változtattak az alkotmányon, összevonták a közszolgálati médiákat, módosították a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló törvényt . Ezek együtt adják az új médiaszabályozást, aminek a nagy része január 1-jén lépett életbe, de a bevezetésére a nyomtatott sajtónál és az internetnél július 1-ig van türelmi idő. Állítólag azért, mert addigra éppen véget ér az uniós elnökségünk.

Bonyolult a téma. Lesz még egyszer ennyi. Tarts ki, és olvass tovább!

Miért kellett megváltoztatni ezeket a törvényeket?
Az előző, 1996-ban hozott médiatörvény elavult, nem lehetett betartani, és azóta a média is jelentősen megváltozott, sőt folyamatosan változik. Ma már nemcsak újságok, tévé és rádió van, vannak internetes újságok, blogok, közösségi oldalak, videómegosztók is, és jön a digitális tévé, amin te magad  töltheted le a filmeket, és állíthatod össze magadnak a saját műsorod.
A törvény szerint ezek közül a legtöbbet – a személyes jellegű, üzleti cél nélkül működő blogokat kivéve – regisztrálni kell a médiahatóságnál. Ezek ezzel az új médiatörvény és az annak betartását felügyelő hatóság jogköre alá kerülnek. Nincs Európában olyan hatóság, amelyik ennyire egységesen próbál meg felügyeletet gyakorolni minden fölött, ami média.
Most akkor a blogokat is regisztrálni kell?
A  törvényt benyújtó Rogán Antal nyáron még azt mondta, hogy nagyon egyszerű lesz a regisztráció, később azt, hogy mégsem kell regisztrálni a blogokat. Ugyanezt állítja a kormány angol nyelvű hírlevele is, amit az uniós országoknak küldtek el. A törvényben azonban csak annyi áll, hogy regisztrálni azokat az oldalakat kell, amelyek szórakoztatnak, informálnak vagy oktatnak, valamely szerkesztői elv alapján működnek, és gazdasági céljuk is van. Az NMHH is elismerte, hogy a definíció alapján a blogok jelentős részét regisztrálni kell, de még nem döntötték el, hogy végül hogyan értelmezik a paragrafust. Július 1-ig van még idejük gondolkodni rajta.
Mi a baj ezzel  hatósággal?
Van a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság és a Médiatanács. A hatóság nagy szervezet, ami büntethet is, de inkább csak nyilvántartásokat vezet, meghatározza a médiaszolgálatási díjat, piacelemzéseket végez. Sokkal fontosabb az öttagú médiatanács, amely szigorúan felléphet a médiatörvényt be nem tartók ellen. Az a baj vele, hogy sem az elnökét, sem a tagokat nem lehet függetlennek tekinteni. A tanács csak a kormánypárt által delegált tagokból áll, ráadásul kilenc évre nevezték ki őket.
Mások miért nem kerültek be?
A tanácsban az elnök mellett négy hely volt. Bár az MSZP, a Jobbik és az LMP is jelölt tagokat, de a kétharmados többség csak a Fidesz négy jelöltjét szavazta meg, még a koalíciós partner KDNP jelöltjét sem fogadták el. Ők ugyan nem párttagok, de életrajzuk szerint így vagy úgy mindannyian kötődnek a Fideszhez.
Ez miért nem demokratikus, ha egyszer az országgyűlés szavazta meg őket?
De, ez formailag demokratikus, szellemében azonban nem mondhatnánk annak. A parlamentben kétharmados többséget élvező kormánypártok semmilyen önkorlátozást nem tanúsítottak ebben a fontos ügyben, még csak gesztusszinten sem. Ez politikailag sem volt szerencsés döntés, mert most épp ezért kapja a kormány a legtöbb támadást. Azt tehát nem lehet mondani, hogy a média felügyeletét egy pártoktól teljesen független szakmai testület látja el, még ha a tagok fel is esküdtek a sajtószabadság védelmére.
Mi a célja ennek a hatóságnak? Megrendszabályozni a médiát?
A kormány szerint a médiahatóság erős felhatalmazásának az a célja, hogy képviselje a nézők, az olvasók, a hallgatók érdekeit, és betartassa a médiatörvényt. Ők azzal érvelnek, hogy így hatékonyan fel tudnak lépni a személyiségi jogok megsértése, a kisebbség vagy a többség gyalázása ellen, „a kiskorúak szellemi, lelki, erkölcsi vagy fizikai fejlődését” károsító pornó vagy az erőszak korlátozás nélküli közzététele ellen, és szerintük így hatékonyan lehet küzdeni a politikai szélsőségek ellen is.
A törvény ugyanakkor nem zárja ki azt, hogy a hatóság a politikailag nem tetsző vélemények ellen is fellépjen, és több olyan pontja van, amelyekkel a kormányzat és a politika a saját szája íze szerint szeretné alakítani a sajtót. A hatóság például akkor is akcióba léphet, ha valaki szerint egy tudósítás kiegyensúlyozatlan.
És ezt hogy csinálják? Több száz ember figyeli stopperel a hivatalban, hány percet kapott a kormány, és hányat az ellenzék?
A médiahatóság monitoringszolgálata folyamatosan figyeli a tévéket és a rádiókat, de a hírek kiegyensúlyozottságát nem vizsgálják, és  a kiegyensúlyozottság megsértése ellen hivatalból nem indíthatnak eljárást. Az ilyen esetekben bejelentést lehet tenni. Ezzel biztosan sokan fognak szórakozni. Sok ráérő ember van, aki az idejét azzal tölti, hogy a tévé előtt háborog. Van már szervezet, amelyik a bejelentésekhez formanyomtatványokat is készít.
De akkor ennek alapján be lehet panaszolni egy műsort azért is, mert csak a kormányt dicsőíti?
Be. A panaszosnak először az adott orgánumhoz kell fordulnia, és ha elégedetlen a válasszal, akkor fordulhat a médiahatósághoz, és az elbírálja a panaszt. Ha egy műsor rendszeresen jelentkezik, az együttesen minősül műsorfolyamnak, azaz a kiegyensúlyozottságot a sorozat egészében vizsgálják, de ha önálló műről van szó, akkor ezen belül nézik a kiegyensúlyozottságot. Bírságot ezért nem szabhatnak ki.
Hogyan döntik el, hogy miért mennyi bírságot kell fizetni?
Az NMHH-nak és a nézői panaszokat kivizsgáló médiabiztosnak is széles jogköre van, ellátogathat bármelyik szerkesztőségbe, és akár a még el sem készült cikkek jegyzeteibe is belenézhet. Ha valaki megtagadja az adatszolgáltatást, akár hárommillió forintos bírságot is kaphat. Vagyis az NMHH, amit csak akar, megtudhat a szerkesztőség munkájáról, még akkor is, ha elvileg az üzleti titkokat meg kell őriznie.
Miért bírságolhatnak?
Adminisztratív és tartalmi ügyekben is. Kisebb súlyú esetekben csak figyelmeztetnek. Ismétlődés vagy nagyobb súlyú szabálysértés esetén kizárhatják a médiát a pályázatokból, vagy bírságolhatnak. Az országos kereskedelmi tévéket maximum kétszázmillió forintra, más médiaszolgáltatókat ötvenmillióig, az országos napilapokat és az internetes sajtótermékeket huszonötmillióig, a hetilapokat és folyóiratokat maximum tízmillióra.
Sőt ismételt jogsértés esetén nemcsak a cégeket, de azok vezetőit is megbüntethetik, akár kétmillió forintra is. A maximális bírság nagyon súlyosan érinthet egy tévét vagy újságot, sőt a médiapiac jelenlegi helyzetében tulajdonképpen a két nagy kereskedelmi csatornán kívül pár bírság csődbe is vihet bármely médiacéget. Ha elég ilyen büntetést is kap, akár még a Tv2 és az RTL Klub léte is veszélybe kerülhet.
Szétbírságolnak egy újságot vagy tévét?
Ilyen súlyos bírságok mellett és a sajtó mostani anyagi helyzete miatt elképzelhető. Előfordulhat, hogy ha valamelyik orgánum politikailag kényelmetlen, azt nem politikai természetű ügyekért fogják megbírságolni. Ezeket az ügyeket első és másodfokon a hatóság bírálja el, de a határozatot meg lehet támadni a bíróságon, és addig kérni lehet a bírság felfüggesztését. Ezzel legalább az ügy kikerül a hatóság felügyelete alól.
A hatóság egyébként az ügy súlyától függően tizenöt perctől egy hétig szüneteltetheti az adást, ismétlődő és súlyos szabálysértés esetén meg is szüntethet egy adást, újságot vagy internetes oldalt. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a hatóság elnökének az alkotmány módosítása alapján rendeletalkotási joga is van, vagyis a bíróságon elég nehéz lesz megtámadni egy döntést, hiszen a bírságoló maga hozhatja a szabályt, aminek alapján büntet.
De hát ez durva. Mi ez, ha nem cenzúra?
Ez tényleg durva lehet, más kérdés persze, hogy kit miért zárnának be. Azzal sokan egyetértenének, ha egy náci vagy cigányok ellen uszító honlapot szüntetnének meg, és biztos sokan pártolnák azt is, ha lelőnék azt az oldalt, ami a róluk készült meztelen képeket teszi közzé a belegyezésed nélkül. Persze a képek eltávolítására eddig is volt lehetőség, de vannak, akiknek ennyi nem elég.
És akkor mi van? Csinálnak egy másik oldalt egy külföldi szolgáltatónál, és folytatják. A netet már nem lehet határok közé zárni.
A törvény elvileg kiterjed szinte minden olyan tartalomra, ami magyarul van, írják akár Németországban, vagy legyen a szerver Portugáliában. Más kérdés, hogy hiába írták bele a magyar törvényekbe, ettől ezt az érintett államok még nem ismerik majd el. A törvény ráadásul most már arra is lehetőséget ad, hogy a szolgáltatás közvetítőjét, tehát mondjuk a UPC-t vagy T-Online-t felszólítsák egy internetes oldal blokkolására. Így a gépeden hiába pötyögöd be az irtsukkiazosszespirezt.hu-t, az nem jön be. Persze ez is könnyen kikerülhető technikailag. Egy anonim proxyszerveren ezeket a blokkolt oldalakat ezentúl is meg lehet nézni. Itt látszik, hogy bármennyire is szeretnék, egy határon túl lehetetlen korlátozni a médiát, különösen az interneten.
Nem lenne egyszerűbb azt mondani, hogy akinek valami nem tetszik, ne nézze, vagy figyeljen arra, hogy a gyerekei mit néznek?
Lehet, hogy egyszerűbb lenne.
És mi van, ha egy olyan oldalt csinálok mint a Wikileaks, és titkos kormányzati dokumentumokat teszek közzé? Azért azt láttam, mennyire megszívatták ezzel az USA-t. Gondolom, akkor ők is elméláztak egy kicsit azon, hogy jó dolog-e a sajtószabadság.
Az államtitoksértést nálunk is elég szigorúan büntették a törvények, de a mostani törvény erre rátesz egy lapáttal. „A nemzetbiztonság és a közrend védelme vagy bűncselekmények elkövetésének felderítése vagy megelőzése”  érdekében a hatóság emberei kimehetnek egy szerkesztőségbe, ott iratokat foglalhatnak le, belenézhetnek a számítógépekbe is.
Még durvább, hogy egy ilyen ellenőrzésnél akár más hatóságok figyelmét is felhívhatják dolgokra, mondjuk, az adóhivatalét. Bár a médiaalkotmány deklarálja az információforrás kilétének titokban tartását, ilyenkor kötelezhetik a médiát az informátor felfedésére. Ez a pont tényleg súlyosan sértheti a sajtó függetlenségét, főleg azért, mert a nemzetbiztonság és a közrendvédelem címszóra bármi ráhúzható, ami bármilyen kormányzati körből kiszivárgott információ forrásával kapcsolatos.
Mi van, ha én ragaszkodom a véleményemhez, és egy cikk kommentjében vagy a Facebookon akarok zsidózni, cigányozni, magyarozni?
Akkor te troll vagy. Ha fórumokon vagy közösségi oldalakon ma teszel durva, személyeket sértő megjegyzéseket, azoknak az eltávolítását ma is kérhetik. Ez a gyakorlat nem változik meg, bár nem lehet tudni, hogy az oldal fenntartójának lesz-e felelőssége, mivel a törvény szövegét így is lehet értelmezni. Ha az NMHH is így értelmezi, az a kommentelés végét jelentheti. Persze ha a Facebookon szólsz be, és sértesz becsületett, akkor a nevedet is tudják, úgyhogy csak bátran. Ennek már semmi köze a médiatörvényhez, ezért a polgári törvénykönyv alapján cibálhatnak bíróság elé.
Van egyáltalán jó része a médiatörvénynek, vagy az egészet újból kéne írni?
A televíziókat és a rádiókat szabályozó rész modernebb lett. A reklámidőkorlátokat feloldó rendelkezések kedveznek a tévéknek, és az is, hogy ezentúl a műsorokban feltűnhetnek márkák, a Barátok köztben például árulhatnak majd Red Bullt is a Rózsában. A műsornál hangosabb reklámok betiltása vagy mondjuk az, hogy a filmek egy bizonyos részét kötelező eredeti nyelven is sugározni viszont a nézőknek kedvez. A médiatörvény lehetőséget teremt arra is, hogy egyes esetekben a hatóság helyett a médiapiaci szereplőkből álló önszabályozó testületek döntsenek bizonyos kérdésekben. Tehát vannak a törvénynek olyan pontjai, amit érdemes lenne megtartani.
A médiatörvény miatt most majd az egész magyar sajtó hangfogót tesz a szájára?
Nem valószínű, hogy sok változás lesz, főleg a politikai újságírásban nem. Ha ma valaki befolyásolni akarja a médiát, azt nem felszólításokkal és bírságokkal teszi, hanem gazdasági eszközökkel. Minden bírságnál súlyosabb, ha egy cég vagy állami vállalat visszavonja a hirdetéseit.
Azért a médiatörvény jó néhány pontja elősegíti, hogy a kormánynak esetleg nem tetsző cégek ellehetetlenülhessenek. A pályázati rendszer átláthatatlan, az NMHH kedvencei juthatnak csak frekvenciához, ráadásul a piaci összefonódást gátló szabályok feloldása is azt segíti elő, hogy egy, a hirdetési pénzeitől megfosztott, rendszeresen bírságoktól sújtott médiát bármikor gyorsan fel lehessen vásárolni. A médiapiacon éppen ezért már most sok az eladásra kínált cég, és megjelentek a politikai oldalakhoz kötődő vevők is.