Nem írhatott szakdolgozatot a nyelvfejlődésről a pösze hallgató

Elmarasztalt az Egyenlő Bánásmód Hatóság (EBH) egy oktatási intézményt, ahol az egyik hallgatónak pöszesége miatt nem engedték meg, hogy a gyermeknyelv korai fejlődéséből írja a szakdolgozatát. Az adjunktus, akit konzulensnek szeretett volna választani a hallgató, megtagadta tőle az általa választott téma feldolgozását. A tanár azzal indokolta az elutasítást, hogy szerinte ellentmondásos lett volna beszédhibásként ezt a témát kutatni, másrészt oktatóként értékelni a munkát.

Az EBH szerint a pöszeség a panaszos hallgató olyan lényegi tulajdonsága, amellyel együtt él, és az csak mások közreműködésével, például logopédus segítségével változtatható meg. A hatóság nem fogadta el azt az érvelést az intézménytől, miszerint a beszédminta jelentősége és súlya okán a kisgyerekek nevelésében elvárható, hogy a gondozó tökéletesen használja a nyelvet. Az EBH felhívta a figyelmet arra, hogy a szakdolgozat írásos dokumentum, kutatáson alapul, fogalmazási és egyéb képességeket kíván meg, és nem szolgálhat egy hallgató élőszóbeli megnyilvánulásának mércéjeként. Arra is hivatkozott a hatóság, hogy idő telik el a képzésben való részvétel és a munkaerőpiacra kerülés között. Az oktatói döntéssel elérni kívánt cél és az annak érdekében tett diszkriminatív intézkedés nem kapcsolható össze, állapította meg a hatóság, és eltiltotta az intézményt a jogsértő magatartás folytatásától.