Kezdő tüntetők vagyunk

“Életemben először jöttünk ki tüntetésre, mondhatni, kezdő tüntetők vagyunk. Most azt éreztük, hogy ki kell állnunk egy ügyért “ - mondta az Index tudósítójának két középkorú hölgy a Kossuth téren. Újoncként jól érezték magukat, jó volt együtt énekelni Bródy Jánossal, de azt mondták, ennél egy kicsit erősebbre számítottak. Nem tudják pontosan megmondani, hogy mire, de valami ütősebbre. Ezzel pedig nem voltak egyedül.

A sajtószabadságért rendezett civil tüntetésen több ezren gyűltek össze, a tér középső része teljesen megtelt, egészen az Alkotmány utcáig álltak emberek. Bár a demonstrációt főleg a Facebookon szervezték, elsőre feltűnő volt, hogy nem a fiatalok dominálnak. Több középkorú résztvevőtől megtudtuk, a Klubrádió betelefonálós műsoraiból értesültek a tüntetésről.

Béke a Kossuth téren

A rendezvény ennek megfelelően nagyon békés mederben zajlott, a legélesebb hangok talán az egyik szónoktól, Bakács Tibortól származtak akkor, amikor a tüntetés végén felszólította az ott maradtakat, hogy lassan haza kellene menni. Összecsapás, szóváltás, különösebb rendőri jelenlét nem volt, utóbbi nem is lett volna indokolt.

Erre a szelíden kritikus hangulatra természetesen leginkább Bródy János dalai, a Ha én rózsa volnék és a Miért hagytuk, hogy így legyen? rezonáltak, amiket a közönség egy része együtt is énekelt a berekedt énekessel. Ezek voltak a tüntetés legerősebb pillanatai, Busa Pista rappelése ezzel szemben teljesen idegen volt a kontextustól (bár sokan erre is vidáman bólogattak), Gryllus Dorka pedig valójában nem vitt több személyes jelenlétet a jelenetébe annál, hogy felolvasta a mozgalom kiáltványát.

A kiáltványban szerepel, hogy a mozgalom nem ért egyet a médiatörvénnyel, mert az sérti a sajtó szabadságát, és követelik a jogszabály alkotmányos vizsgálatát és módosítását. Követelik a Médiahatóság politikai függetlenségének biztosítását, a közszolgálati szerkesztőségek függetlenségét.

Nem forrt a vér

Ez a kiáltvány írja le talán leginkább, hogy milyen volt a tüntetés. A fenti pontok mögött higgadt, józan, megfontolt érvek vannak, helyük lenne például egy komoly vitacikkben. Arra viszont a “jogszabály alkotmányos vizsgálata”, vagy éppen a “közszolgálati szerkesztőségek függetlensége” hívószavak nem igazán tűnnek alkalmasnak, hogy felforrjon tőlük több ezer ember vére, és azt érezzék, itt és most, ez az a pillanat, ami igazán számít. Ami valahol egy tömegtüntetés lényege lenne.

Ez persze egyáltalán nem véletlen, a szervezők előre bejelentették, hogy békés demonstrációra készülnek. De az is beszédes, hogy akárkit kérdeztünk a tüntetés után, kellemesnek, de nem túl ütősnek értékelték az estét. Valami hiányzott. És nem csak az anarchista zászlót lengető fiatalokról van szó, akik azt mondták, örülnek a tiltakozásnak, de Nyugat-Európában ennél már jóval kevesebbért is rendőrautók lángolnának. Hanem tisztes, idős hölgyek is, akik énekeltek egy jót, de úgy érezték, valami erősebb üzenet jó lett volna. Vagy legalább valami konkrétum arról, mit tegyenek a sajtószabadságért.

Utóbbira Bakács Tibornak egy ötlete azért volt. Azt javasolta, mindenki küldjön annyi e-mailt az orbanviktor kukac (nevetés) orbanviktor.hu címre, hogy szakadjon le a szerver. Nehéz azt mondani, hogy ettől lázba jött volna a közönség.

Politikusok nélkül

A szervezők szándékosan tartottak távol minden politikust a rendezvénytől - ezt például Horn Gábor kifogásolta is egy Facebook-kommentben. Ez sokak szemében szimpatikussá tette a tüntetést, de úgy tűnik, ennek ára is van: a civilek közül egyelőre senki sincs, aki el tudná érni, hogy egy ilyen pillanatban több ezer ember hátán fusson végig a hideg. Vagy legalább egy karakteres üzenetet meg tudott volna fogalmazni. A mozgalom jelképéül válaszott letapasztott száj érthető szimbólum, de semmiképp sem pótol egy igazán erős beszédet.

Igaz, többen is azt mondták, ez még csak a kezdet. Január 27-én jön a következő tüntetés, és még lehet több is.

"Lesznek tüntetések, lesznek. Lehet tüntetni a Parlament előtt. Előbb-utóbb megunják, hazamennek" - áll egy klasszikussá vált szövegben. A saját idejében ez nem igazán jött be, és ennek egyik szimbolikus helyszíne éppen a Kossuth tér volt. Négy évvel később, ugyanott, az Orbán-kormány intézkedései elleni tiltakozással kapcsolatban viszont egyelőre teljesen igaznak látszik.