Óriási nagy gáz van az egészségügyben

„Betelt a pohár és most nem az anyagiakról beszélek. Az orvosok nagy reményt fűztek az új kormányhoz, azt gondolták, hogy nyolc év alatt volt idejük felkészülni, és az asztalfiókban ott van 6-8 fontos terv, amit meg kell valósítani. Azt gondoltam, hogy nyolc hónap után egy programról tudunk vitázni. A kérdés az, van-e ilyen program. Ha ilyen nincs vagy ehhez nincs pénz, akkor nincs mit mondani. Már húsz éve is hallottam Antall József és Pozsgay Imre vitájában, hogy majd ha a gazdaság föllendül, akkor ez és ez lesz. Eddig nem hallottuk, mit tervez a kormány, nem tudjuk, honnan hova akar eljutni” – ezt a monológot egy háziorvos mondta el a Semmelweis Egyetem nagytermében rendezett fórum első órájának végén. Ez volt az utolsó állomása annak a road shownak, amelyen az egészségügyi államtitkár az egészségügy átalakítását felvázoló Semmelweis-tervnek nevezett vitairatról tartott fórumot minden megyében a kórházvezetőknek, egészségügyi szakembereknek, önkormányzati vezetőknek.

A felszólalók többsége „a szakmában úgyis mindenki ismeri egymást” alapon nem mutatkozott be, amikor megkapta a mikrofont. Így csak annyit írhatunk, hogy az egyik fiatal felszólaló véleménye szerint az államtitkár egy olyan lelkiállapotú szakmától vár összefogást, amelyben a rezidenstől a középgenerációig elege van már mindenkinek a reformokból és az újabb államtitkárokból is. „Nemcsak azzal van a baj, hogy a magyar orvosok a nyugat-európai bérekhez képest keveset keresnek, de az itteni bérekkel való összehasonlítás is megalázó, amikor egy buszsofőr többet keres egy orvosnál. Ezek az emberek már nem tudnak végigcsinálni egy reformot, a lelkesedésből nincs semmi, elvitte a cica.”

Szócska Miklós

„Ez egy egyszálgitáros műfaj”, próbálta oldani a szituációt a punkszövegírói múlttal rendelkező Szócska Miklós, aki a pulpituson egyedül ült szemben az egészségügy mindennapjait élő mintegy 150 kórházi emberrel. Az hamar kiderült, hogy a fórum résztvevői súlyos félreértésben vannak. Ők azt várták, hogy az államtitkár gitározzon, azaz mondja el, hogyan akarja megmenteni az egészségügyet. Az államtitkár viszont azért jött, hogy meghallgassa az ő véleményüket arról, hogyan kellene megmenteni az egészségügyet. Az egészségügyi menedzserképző központ vezetőjéből államtitkárrrá lett Szócska Miklós struktúrákról, költséghatékonyságról, méretgazdaságosságról beszélt, a fórum résztvevői viszont havi 100 ezer forintos fizetésekről, megalázottságról, kiégésről, ajtókat rugdosó betegekről számoltak be.

Szócska többször elmondta: nem egy homályos szobában akarnak kidolgozni jogszabályformába öntött rémálmokat az egészségügyről, nem akarnak körzővel szabályos, 50 kilométer sugarú köröket rajzolni egy térképre, mint tették azt Molnár Lajosék. A Semmelweis-terv hivatalosan is csak vitairat. Az elmúlt két hónapban kétezer oldalnyi hozzászólás érkezett, amelyeket már belegyúrtak az anyagba, amely így már koncepcióvá változott. Ez hamarosan mehet a kormány elé, és ebből kerekedik majd ki a nagybetűs program.

Az azért persze kínos, hogy mindez épp a Széll Kálmán program bejelentésének napján történt. Persze a terv két oldalas, általánosságokat felsorakoztató egészségügyi fejezetéből sem derül ki semmi konkrétum arról, hogyan lehet megmenteni az egészségügyet. A Széll Kálmán program részleteiről Szócska Miklós sem tudott semmit sem mondani, csak annyit, hogy április elsején kezdenek három hónapos egyeztetésbe a gyógyszertámogatások átalakításáról. A cél az állam gyógyszerkiadásainak radikális csökkentése - 2013-ra 120 milliárddal kevesebbet költene erre a célra az állam. Ez igazi bűvészmutatvány lesz, főleg úgy, hogy  -  Szócska Miklós szavai szerint -  eközben a betegeknek nem kell majd többet fizetniük a gyógyszerért.

Az államtitkár őszinteséget ígért, és láthatóan az is volt, amikor nem éppen politikusi megnyilatkozásokat tett arról, hogy „óriási nagy gáz van”, „csak a ködöt szurkáljuk” és „teljesen jogosan küldenek el engem az anyámba”. Arra hivatkozott, hogy amikor elvállalta ezt a posztot, tudta, hogy ő lesz a felelős az egészségügy amúgy évtizedek óta tartó kivéreztetéséért. Felsorolta, hogy bármerre néznek, mindenhol katyvaszt találnak: a hatalmas összegekért indított szűrőprogramok nem működnek, a rossz statisztikák miatt máig nem tudják megmondani pontosan, hogy az egyes szakterületeken hány orvos dolgozik, lassan alig van utánpótlás képzett szakdolgozókból, sok helyen üres vagy alig kihasznált műtőket tartanak fenn és fűtenek fölöslegesen, 11 országos intézet pedig nyolcféle informatikai rendszert használ.

A két és fél órás beszélgetésen azért elhangzott néhány konkrétumnak tekinthető állítás. Szócska Miklós többször utalt rá, hogy nagyon számít a hamburgeradókra, az egészségtelen termékekre kivetett díjakból befolyó pénzt ugyanis az egészségügyre és talán a bérek emelésére lehetne fordítani. Ő erről biztos többet tud, mert a népegészségügyi termékdíjakra amúgy a Széll Kálmán programban egyáltalán nincs utalás.

Az államtitkár szerint a kórházaknak is magukba kell néznie, mert vannak még kiaknázható tartalékok. Társulásokkal, a közös gyógyszer-, műszer és energiabeszerzéssel, az üresen vagy kihasználatlanul álló műtők felszámolásával minden megyében megtakarítható lenne 300-500 millió forint. Az így keletkező 10 milliárddal jelentősen csökkenteni lehetne a kórházak mai 20-30 milliárdos adósságát. És ott van még 290 milliárd forint uniós forrás, amelyet infrastruktúrafejlesztésre és szakképzésre lehetne fordítani.

A fővárosi és Pest megyei egészségügy átalakításáról nem sok újat tudtunk meg. A kórházak jelenleg kilencféle fenntartó kezében vannak, amelyek közül 12, eddig önkormányzati fenntartású intézményt átvesz az állam. Az állam azt vállalja, hogy "nem fut el a nehéz kapacitásszabályozási döntések elől", mondta erről röviden Szócska Miklós.

Többször szóba került az orvosutánpótlás kritikus helyzete is. Szócska szerint a rezidensek helyzetét kezelni kell, mert hamarosan Ausztriában és Németországban is lejár a foglalkoztatási moratórium, és Nyugat-Európa nemsokára 1 millió egészségügyi dolgozót, köztük 150 ezer orvost vár. A hiányszakmákat választó szakorvosjelöltek itthon elvileg már kiemelt fizetést kapnak, kiderült azonban, hogy ezt a kórházak sokszor nem vállalják be, mert így a kezdők annyit keresnének mint a tapasztalt orvosok, és ez bérfeszültséget okozna. A fórumon felszólalt Papp Magor a rezidensszövetség elnöke is, aki megjegyezte: sajnálatos, hogy a régebb óta pályán lévő orvosok ilyenkor nem maguknak követelnek több bért, hanem a szakorvosjelöltek magasabb fizetését kifogásolják.

Szinte nincs olyan család, baráti társaság, ahol ne lenne legalább egyvalaki, aki valamilyen mentális betegséggel, idegrendszeri zavarral vagy függőséggel küzd. Ez a kötet húsz megrázó igaz történetet tár fel.

MEGVESZEM

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!