Miért nem Martonyi János lövi Líbiát?

Alig két nappal az EU-elnökség átvétele után, 2009. január 3-án a cseh elnökségi szóvivő azt mondta a gázai háború kapcsán, hogy az izraeli szárazföldi csapatok hadműveletei "defenzív és nem offenzív jellegűek". Jó nagy botrány lett ebből, mert az izraeli katonai akció megítélését korántsem övezte kompromisszum az EU tagállamai között. Például az akkori spanyol kormánypárt több képviselője is részt vett január 10-én egy nagy békepárti, hangulatában egyértelműen palesztinbarát tüntetésen. A cseh diplomácia elég kényelmetlen helyzetbe került.

Ilyen problémák már nem fordulhatnak elő. Mostanra, a magyar elnökség idejére ugyanis életbe lépett a lisszaboni szerződés, ami sok tekintetben csökkentette az elnöklő ország erejét. Az egyik ilyen komoly változás, hogy külügyekben és katonai kérdésekben az unió részéről már nem elnök az elnöklő ország.

A lisszaboni szerződés megteremtett ugyanis egy új posztot, „az unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője” nevűt, amit elsőként a jelenleg is hivatalban lévő Catherine Ashton tölt be. A mostani líbiai beavatkozással sincs sok dolga ezért a magyar elnökségnek, és ezzel jó nagy tehertől szabadult meg Martonyi János külügyminiszter.

A szombati, a nemzetközi katonai beavatkozásról döntő párizsi konferencián is Ashton asszony tárgyalt az EU nevében, és azóta is ő igyekszik összefogni a kérdésben széthúzó tagállamok véleményét.

Most például az ENSZ Biztonsági Tanácsában tartózkodó Németország külügyminisztere kritizálta a hadműveleteket, míg a katonákat is felajánló Dánia a német álláspontot szidta. A diplomáciai ügyekben rendszeresen széthúzó EU-ban nem könnyű a közös külpolitikát vinni (Koszovó elismeréséről például máig nincs közös álláspontja a tagállamoknak), így Ashtont is hivatalba lépése óta sokat támadják, leginkább azzal, hogy túlságosan súlytalan. Sokat nehezít helyzetén, hogy ha határozottan állít valamit, akkor jó eséllyel valamelyik kormány elégedetlenkedni kezd. Többek között ez a teher vezette az EU-t arra, hogy a közös diplomáciát egy állandó szereplőre, és ne félévenként másik külügyminiszterre bízza.

A lisszaboni szerződés hatályba lépése, vagyis 2009. december elseje óta a tagállamok külügyminisztereit tömörítő tanácsban már nem az elnöklő ország minisztere az elnök, hanem a főképviselő. Ez az egyetlen miniszteri tanács egyébként, ahol az elnökország egyszerű tagként lehet csak jelen. (Hogy az elnökország külügyminisztere se maradjon elnöki teendők nélkül, a külügyminisztereknek lett még egy tanácsa, Általános Ügyek Tanácsa néven, ahol jellemzően a kormányfők nagy találkozóit készítik elő, és itt már Martonyi János az elnök ebben a félévben.)

A magyar elnökség kapcsán egy fontos szerep jutott az országnak a líbiai konfliktusban: a tripoli nagykövetség két magyar munkatársa képviseli most az EU-t a háborús övezetben. Vannak országok, ahol az EU-nak saját követsége is van, ezek a testületek szintén Ashton főképviselő alá tartoznak, de Líbia nem tartozik közéjük. Ezért itt az elnöklő ország nagykövete egyben az EU-s nagykövet is. A magyar követség két munkatársa éppen ezért nem térhetett haza, miközben az EU-s tagállamok szinte mind kimenekítették már saját diplomatáikat. A tripoli magyar követ hivatalosan nem tárgyal a Kadhafi-rezsimmel az EU nevében, de jelenleg ő a legmagasabb rangú európai diplomata az utoljára vasárnap este bombázott városban.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!