Túlbonyolítják a 112-es segélyhívásokat

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese már egy kilenc évvel ezelőtti jelentésében megállapította, hogy "a riasztási rendszer jelen formájában – a rendszerben meglévő áttételek nagy száma és az ennek következményeként előforduló indokolatlan késedelem miatt – az élethez, a tulajdonhoz, valamint a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogot közvetlenül veszélyezteti, továbbá az állam nem tesz eleget maradéktalanul objektív alapjogvédelmi kötelezettségének."

Ez a helyzet az első vizsgálati jelentés óta máig nem változott alapvetően - áll a közleményben, miután Szabó Máté ombudsman ismét elemezte a 112-es segélyhívó működését egy teljes nap hívásai felvételei alapján. Ha mobilról érkezik a segítségkérés, a hívásokat a Somogy Megyei Rendőr-főkapitányság ügyeletén fogadják. Onnan kapcsolják a területileg illetékes rendőri, mentős, tűzoltó vagy katasztrófavédelmi szervet.

Az ombudsmani jelentés ismét megfogalmazza azt, hogy a riasztási lánc áttételei a beavatkozás megkezdéséhez szükséges időtartamot indokolatlanul a többszörösére növelik. Az átkapcsolások miatt a hívó félnek több híváskezelővel is beszélnie kell, miközben a lehető leghamarabb szükség volna a segítségre. Arra sincs biztosíték, hogy az átkapcsolás helyén fogadják a hívást.

A rendőrök belső kommunikációja, azaz annak hiánya is hátráltathatja a beavatkozást. Mint a vizsgált nap hívásaiból kiderült,  a rendőrség híváskezelői a segélykérés átkapcsolása után nem rendelkeznek információval az intézkedésről és annak eredményéről, hacsak utána nem keresnek a Robotzsaru névre hallgató rendszerben. Az intézkedés utóéletének ismerete nélkül az egész procedúra újrakezdődik, ha bármilyen újabb fejlemény hatására a bejelentő újra a segélyhívót tárcsázza. Az ombudsman megállapítása szerint ilyenkor nem az ügyeletes rendőr hibázik, ő betartja a belső szabályokat, tehát egyértelmű, hogy a rendszerrel van a probléma.

Az egyik legnagyobb gondot továbbra is a segélykérő helyének pontos meghatározása jelenti, pedig 2003 óta törvény garantálja, hogy a mobiltelefon-szolgáltatóktól ilyen esetekben kérni lehet a hívó helyzetét. A mentőszolgálatnál például ezt a hiányosságot a bejelentő visszahívásával igyekeznek ellensúlyozni, ám előfordul az is, hogy a mentősök a központi ügyelettől nem kapják meg a hívó telefonszámát.

További probléma, hogy a mentésirányítók és a rendőrök, mentősök egymás közötti kommunikációja is a segélyhívásoknak szánt hálózatot terheli, a hatalmas mennyiségű belső beszélgetés adott esetben szintén akadályozhatja a segélyhívások fogadását.

A közlemény szerint a vizsgált napon csaknem kétszáz olyan hívást rögzítettek, amelyben az ügyeletes egy másik rendőrrel – főleg szolgálati, de esetenként magánügyekről - beszélt, így egyértelműen megállapítható, hogy a segélyhívásokat a hagyományos rendőrségi ügyeleti tevékenység részeként, nem elkülönítve fogadják, illetve kezelik.

Szabó Máté megállapításaival és a "segélykérő megsegítésének javaslatával" a kormányhoz fordult. A kormányzat részéről későbbre ígértek reagálást.

Az egészségügy átalakításáról szóló, tavaly bemutatott Semmelweis-terv egyik hangsúlyos része az egységes mentésirányítás megteremtése, amelynek fontos eleme, hogy az állampolgárnak vészhelyzetben elég legyen egy telefonszámot felhívnia.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!