Mizu, zsír, hogy itt az elnök?

"Mizu, zsír, hogy itt az elnök" - mondta Schmitt Pál a mikrofonba, mire a Mező Ferenc Általános Iskola diákjai sikoltozni kezdtek, és én is azt szerettem volna, de nem lehetett, mert megnőttem és tudósító lettem. "Jézus Mária, csak nem cserélték ki az elnököt egy álelnökre?" - kérdeztem magamban, de hirtelen helyreállt a világ rendje, mert Schmitt nem azzal folytatta, hogy "After a szobában, te és én a félhomályban, filmezünk az ágyban?", hanem azzal, hogy így beszélni "tök gáz" és hogy jó lenne, ha a magyar diákok kevesebbet interneteznének, SMS-eznének és tévéznének, és helyette inkább beszélgetnének. Utána szó esett a rendbentartott szekrényről, a szép magyar nyelvről és íróasztalfiókról is.

Mindez a Mező Ferenc Általános Iskolában történt, a zuglói megalakótelep mélyén, ahol az elnök volt a Mező-napi ünnepség fő attrakciója, Eddigre megnézte az udvart, a sportpályákat és a folyosókat, majd kiállt a közönség elé, jól bemelegítette őket, aztán a mizuzással popkoncertszerűvé fokozta a hangulatot.

Ahhoz képest, hogy gáznak minősítette a lazáskodást, Pál láthatólag rengeteget tanult Fluor Tomitól. Folyamatos kontaktusban volt a közönséggel, gyakran megszólította, néha kiabáltatta is őket, két rajongót a színpadra is felhívott és nagy tömegben szórta az ajándékokat, csak éppen nem autogramkártyát, hanem noteszt és CD-t.

Az első látásra nyilvánvaló volt, hogy a Mező Ferenc iskola vezetői talpraesett, az aktuális magyar valóságot helyesen dekódoló emberek, a "KÖSZÖNTJÜK KEDVES VENDÉGEINKET A 20. MEZŐ NAPON" feliratot ugyanis rovásírással is kiírták a falra, gondolom a sírból kikelt székelyek és a goj motoros származású vendégek kedvéért. Schmitt elnököt élőben kell látni és hallani ahhoz, hogy az ember megértse, miért őt találta ki Orbán Viktor erre a szerepre. A magas, még mindig jóvágású, rendületlenül mosolygó, ízes gordonkahangon beszélő, fickós nagypapa maga a megtestesült ellen-Göncz Árpád, és ezzel a kellemes körítéssel nem tud akkora marhaságot mondani, hogy ne megbocsátó mosoly legyen az ember reakciója.

Mr Boooombastic

Schmitt Pál, a polgári politika Shaggyje, mint mondtam, született showman. Miután learatta a tapsokat, bejelentette, hogy le fog vizsgáztatni egy pár gyereket.

"Te, te ott a szélén. Igen te. Te magyar vagy? Magyar gyerek vagy?" - kérdezte egy kisfiútól, kissé megmagyarázhatatlan módon, aztán kikérdezte, hogy milyen tanuló, van-e testvére és szoktak-e verekedni. Utána ugyanezt egy kislánnyal.

Tánc, sport, cukiság

Schmitt Pált nem a krisztálytiszta logikája miatt szeretjük. A kislány a "mit sportolsz?" kérdésre azt mondta, hogy nem sportol, viszont táncol. A tánc isteni dolog, ami megmozgatja az embert rendesen, így aki táncol, az olyan, mintha sportolna - fejtette ki az elnök és mi soha ennyire nem értettünk egyet vele. "Megígéred, hogy fogsz sportolni valamit?" - folytatta mégis, és hogy könnyebb legyen megtartani az ígéretet, notesszel és lemezzel ajándékozta meg a négyötödös átlaggal rendelkező kislányt.

Nem volt egészen világos, hogy mire ment ki a játék, de a jelenlévő nagymamák mind elájultak a rendkívül magas cukiságfaktortól.

"Mindenki tanul valamilyen nyelvet?" - kérdezte végül az elnök, jó nagyot kurjantva.

"IGEEEEN!" - ordította vissza többszáz gyerek.

"Hát akkor én mehetek is" - csapta le a színpadra termett Schmitt a poént, és egy szintén tömeget megmozgató "gyorsabban, magasabbra, erősebben!" ordítás után tényleg visszaült az első sorba.

Párbajtőr, női torna és egy fiatal pali

Ezután jött a diákok ünnepi műsora, ami azt idézte fel játékos formában, hogy miért pont a tápos testalkatú, szellemi olimpiai bajnok Mező Ferenc lett a sportos iskola névadója. Volt itt minden, a néptánc-hiphop-hibridtől a görkorizáson és karatejeleneten át a videóvetítésig. A program egyfelől persze aranyos volt, másfelől újra bebizonyította, hogy a tantestület vezetőit nem ejtették a fejük lágyára. Más nézőpontból akár Kazahsztánban is érezhette magát a közép-ázsiai viszonyokban járatos néző. Az előadott darabban ugyanis különösebb apropó nélkül feltűnt két párbajtőrvívó, aztán volt egy hosszú vetítés az iskola húsz évvel ezelőtti névadó ünnepségéről, ahol nem fogják kitalálni, ki mondta az avatóbeszédet. Ha valaki akkortájban esik be a bulira, azt hihette volna, éppen Schmitt Pálról nevezik el az iskolát.

A legjobb, középső helyeket persze az elnök sleppjének - ez egy rakás olimpikont jelentett, Martinek Jánostól, Csisztu "Csisztu-videó" Zsuzsán át Gedó Györgyig - és a felnőtt vendégeknek tartották fenn, a gyerekek körben ülhettek a szélén és a karzaton.

Amennyire joviális Schmitt Pál, annyira komolyan veszik magukat a testőrei, akiknek a jelentős része láthatólag túlsúlyos, amit dermesztő pillantásokkal igyekeznek leplezni. Az egyikük végig olyan gyanakvó, zord arccal vizsgálgatta a terem jobb szélén ülő gyerekeket, mintha
Schmitt lenne a kolumbiai drogügyi miniszter, a kicsik meg az Escobar-család sarjai. Egy színpadi tömegjelenetnél úgy tűnt, hogy az adrenalintúladagolástól szenvedő gorilla rá fogja vetni magát egy, a körtánchoz csatlakozni készülő, dagi kisfiúra, de az utolsó pillanatban megkegyelmezett a potenciális merénylőnek.

A jegyzőkönyv kedvéért: az egész műsor csúcsa a lila rugókba öltöztetett tornász kislány volt, aki olyan hevesen szaltózott, mint Szíjjártó Péter, amikor meglátta a miniszterelnök új frizuráját. Közvetlen utána következett a két, táncos lábú tanár, Havasi Péter és Somogyi Ervin és a tánckar.

A végén kiosztották a Mező-díjakat, megcsodáltuk a világ legrövidebb szoknyáját viselő akrobatikusrockandroll-tanárnőjét - egész másképp alakul az életem, ha van ilyen a piarista gimnáziumban - aztán, pont amikor átadták a Szeretet-gyűrűt, a jókedvű elnököt követve távoztunk a zsírnál is baróbb eseményről.