A kisebbségeket még nem zargatta a kormány

Huszonkét éves alkotmányos mulasztást pótolhat még az ősszel a kormány. A jelenleg hatályos alkotmány és az újonnan elfogadott alaptörvény is rendelkezik a Magyarországon élő nemzeti és etnikai kisebbségek, illetve nemzetiségek országgyűlési képviseletéről. A még hatályos 1949. évi XX. törvény 63. paragrafusának (3) bekezdése szerint "a Magyar Köztársaság törvényei az ország területén élő nemzeti és etnikai kisebbségek képviseletét biztosítják". Az új alaptörvény Állam fejezet Országgyűlés alfejezetének 2. cikk (2) pontja szerint "a Magyarországon élő nemzetiségek részvételét az Országgyűlés munkájában sarkalatos törvény szabályozza".

Nem tudják, mit jelent

Az enigmatikus megfogalmazásból nem derül ki, de értesüléseink szerint a törvényileg elismert magyarországi nemzetiségek - ilyenből 13 van - parlamenti képviseletét nem az őszre ígért választási törvényben, hanem a valószínűleg szintén ősszel a parlament elé kerülő kisebbségi törvényben kívánják rendezni. Ha egyáltalán a "részvétel" képviseletet jelent. "Hogy mit jelent, arra még nem kaptunk választ" - felelte kérdésünkre Heinek Ottó, a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának elnöke.

A kisebbségek parlamenti képviselete nem problémamentes kérdés - nem véletlenül megoldatlan mind a mai napig. Alapvető probléma, hogy az elismert nemzetiségek nagy száma miatt minimum 13 új képviselőről beszélünk, ez főleg a parlament létszámának tervezett csökkentése után lesz igazán nagy jelentőségű. A 2010-es országgyűlési választásokon az LMP 383 876 szavazattal szerzett 16 képviselői helyet a még 386 tagú országgyűlésben.

13 ezer fős nemzetgyűlés

Arról nem beszélve, hogy ha minden elismert magyarországi nemzetiségnek egy parlamenti mandátum jutna, súlyosan sérülne az arányos képviselet elve. A 2001-es népszámlálási adatok szerint - ennél frissebbek nem állnak rendelkezésre, a 2005-ös mikrocenzus adataiban nem találtunk nemzetiség szerinti bontást - a legnagyobb magyarországi nemzetiség a cigányoké 190 046 fővel, a legkisebb az örményeké 620 fővel. Ha kétszáz fős parlamenttel és nyolcmillió választóval számolunk, akkor egy képviselő negyvenezer választópolgárt képviselne - de a vegyes, egyéni és listás képviseleten alapuló rendszer miatt valójában inkább nyolcvanezerrel számolhatunk. A második legnagyobb magyarországi kisebbség a németeké, létszámuk a 2001-es adatok szerint 62 233 fő, a harmadik helyezett szlovákoké már csak 17 693. Az egyenlő képviselet elve tehát nem csak a nemzetiségeken belül, hanem a teljes népesség tekintetében is sérülne.

Persze ha a jogalkotók egyszerre akarnának megfelelni a nemzetiségek parlamenti képviseletét előíró alkotmányos szabályoknak és az egyenlő képviselet elvének is, akkor egy örmény képviselőre 306 roma képviselőnek kéne jutnia - a nem nemzetiségi választópolgárokat pedig 12 944 honatyának kéne képviselnie.

Nem nagy üzlet

A magyarországi nemzetiségek nem is gondolkodnak arányos képviseletben. Serkasjan Szevan, az Országos Örmény Önkormányzat elnöke szerint a kisebbségi szervezetek egységesen úgy gondolják, hogy egy-egy képviselőt delegálnának a parlamentbe. Mint mondta, a kisebbségi törvény megfogalmazása szerint sem a kisebbségekhez tartozók száma határozza meg egy kisebbség képviseletét vagy támogatását. Heinek mindezt azzal egészítette ki, hogy feltétlenül teljes jogú képviseletről, azaz a többi megválasztott képviselővel azonos mandátumról beszélnek.

Az egyenlő képviselet elve ugyanakkor más szempontból is sérül. A magyarországi nemzetiségek tagjai magyar állampolgárok, így választópolgárok is, azaz parlamenti képviseletük eleve megoldott. Amennyiben a nemzetiségeknek külön képviselete is lesz a parlamentben, joggal vetődhet fel, hogy a nemzetiségiek részt vehetnek-e az általános választásokon. Ha igen, akkor őket több képviselet illetné meg a parlamentben, mint a nem nemzetiségi választópolgárokat. Kérdésként merülhet fel az is, hogy ki lenne jogosult a nemzetiségi képviselők megválasztására. A kisebbségi önkormányzati választásokon a szabad identitásválasztás alapvető joga miatt gyakorlatilag bárki részt vehet, azaz, ha a kisebbségek képviselőit is választanák, bárki beleszólhatna a kérdésbe.

A kisebbségi választásokkal kapcsolatban gyakran emlegetett vád az etnobiznisz. Magyarországon a polgárok szabadon megvallhatják identitásukat, azaz az önbevalláson kívül nincs feltétele annak, hogy valaki bármely nemzetiséghez tartozónak vallja magát. Ezzel visszaélve minden kisebbségi önkormányzati választáson felmerült, hogy nem valódi nemzetiségiek is megpróbálnak kisebbségi önkormányzatokat alakítani. A legutóbbi, 2010-es választásokon álrománok kavarták fel az állóvizet.

Serkasjan szerint az etnobiznisz vádja teljesen értelmetlen. "Egy kisebbségi önkormányzat évente 550 ezer forint állami támogatást kap" - mondta. Ebből a pénzből kellene fenntartani irodát, és ebből kéne programokat is szervezni. Az önmagában sem nagy összeget ráadásul minimum négy felé kéne osztania az ebben bizniszt látóknak, minimálisan ennyi tagja kell legyen ugyanis egy kisebbségi önkormányzatnak. Serkasjan szerint ráadásul az idei szabályok szerint az 550 ezres támogatásból automatikusan már csak 209 ezer forintot utaltak ki, a maradékra feladatalapon pályázhatnak.

Mindenkori kormánypártiak

A következő problémakört a már megválasztott nemzetiségi képviselők ténykedése vetheti fel. Nemzetiségeik érdekképviseletében logikusan ők abban lennének érdekeltek, hogy együttműködjenek a mindenkori kormánnyal. Nyilatkozóink közül Serkasjan nem is tagadta, hogy ez így van, szerinte "áthidaló megoldás lehet, ha eleve a kormánypártokhoz számolják a kisebbségi képviselőket". Szerinte ugyanakkor ezzel a kisebbségek nem befolyásolják a parlamenti váltógazdaságot, mert a mindenkori kormányt támogatnák.

Heinek ugyanakkor nem értett egyet a felvetéssel. "Ha feltételezzük, hogy lesznek képviselők a parlamentben, akkor a saját nemzetiségük érdekeit kell képviseljék. Ha ez egybeesik a kormány érdekeivel, akkor támogatják" - mondta. Heinek Serkasjan azon felvetésével sem értett egyet, hogy a parlamenti képviselőik kvázi kisebbségi ombudsmanok lehetnének. "Az ombudsmannak a kisebbségi jogok sérelmében kell eljárnia, a képviselő a jogalkotásban érvényesíti az érdekeket" - mondta, és ez két elkülönülő funkció.

De hogy a képviseletre szükség van, azt mind a ketten vallják. Serkasjan azt reméli, hogy a parlamenti jelenléttel az államigazgatás minden szintjén biztosítható lenne a nagypolitikában még érezhető jószándék. És talán az se fordulhatna elő, amit Heinek hozott fel panaszként, hogy az alkotmányból végül kimaradt a kisebbségi nyelvek védelméről szóló passzus. Pedig ebben megegyeztek Szájer Józseffel, és Lázár János be is nyújtotta a módosító indítványt, ám azt a zárószavazás előtt újra módosították, így végül kimaradt a végleges alaptörvényből.

Nem kérdezték, nem tájékoztatták

Hogy pontosan hogy rendeződik a törvényben elismert nemzetiségek parlamenti képviselete, egyelőre még nem tisztázott. Hepp Mihály, az Országos Horvát Önkormányzat elnöke - aki jelenleg a nemzetiségek egyeztető tanácsának is az elnöke - megkeresésünkre munkatársa útján annyit üzent, hogy a parlamenti képviseletet a hamarosan megváltoztatandó kisebbségi törvény határozza majd meg, erről a közeljövőben egyeztetnek a nemzetiségek képviselői a kormánnyal. Ennek megtörténtéig nem kívánt nyilatkozni a kérdésről.

Heinek és Sekasjan is arra panaszkodott, hogy még nem jutott el hozzájuk a kormány koncepciója. A magyarországi nemzetiségek képviselői május 30-ra kezdeményeztek találkozót az igazságügyi miniszterrel, ahol szeretnék felvetni a parlamenti képviselet problémáját is. Hogy a kormány válasza mi lesz, az egyelőre rejtély. "Schmitt Pál szerbiai látogatásán egyértelműen kijelentette, hogy valamennyi nemzetiségnek lesz parlamenti képviselete. Ugyanakkor a törvényalkotók felől érkezett olyan válasz, hogy ez egyelőre még nem eldöntött kérdés" - mondta Serkasjan.