Nem hallgatják meg a tanút a Képíró-perben
További Belföld cikkek
A tárgyaláson Varga Béla bíró bejelentette, elutasítja Falvi Zsolt ügyész kedden beterjesztett indítványát, amelyben egy tanú meghallgatását kezdeményezte. A tanú állítólag látta, hogy 1942 januárjában az újvidéki razzia idején Képíró Sándor volt csendőr százados fegyverrel addig ütött egy fiút, amíg az nem tudott már felállni. A bíró indoklása szerint a tanú gyógykezelése miatt még legalább négy hétig tartózkodik Szerbiában, továbbá amiről a nő vallana, nem képezi a vád tárgyát. A bíró hozzátette, a tanú meghallgatásával lehet, hogy csak az eljárás elhúzása lett volna a cél.
Törvénytelenül megalakuló tanács
A csütörtöki tárgyalási napon történész szakértők aggályosnak minősítették az 1948-ban Képíró ellen született népbírósági ítélet felhasználását a perben. A volt csendőr százados ellen valló Nagy János ügyében hozott 1948-as szegedi népbírósági tanácsot nem megfelelően állították fel (négy párt delegáltjai helyett csak három párt képviselőből állt). A törvénytelenül megalakuló tanács miatt a bíró ma bejelentette, az ítéletet véleményezésre felterjeszti a legfőbb ügyésznek, majd a Legfelsőbb Bírósághoz, ahol döntenek arról, valóban semmisnek kell-e tekinteni a szegedi népbíróság ítéletet.
"Dögunalmas" iratok
A kilencedik tárgyalási nap a Honvéd Vezérkari Bíróság 1944-es ítéletében a vádlottat közvetlenül vagy közvetett formában érintő részek felolvasásával folytatódott. A '44-es perben Képírót és társait hűtlenségben találták bűnösnek, Képíró a 13. rendű vádlott volt. Varga Béla bíró ismertette, hogy az ítélet szerint hogyan zajlott az újvidéki razzia, milyen utasításokat adtak ki, és hogy az abban részt vevő csendőrök milyen vallomásokat tettek. Varga kijelentette, azért van szükség ezekre az „egyesek által dögunalmasnak nevezett” iratok felolvasására, mert csak így lehet megtalálni az összefüggéseket, kapcsolódásokat. A vallomásokból például olyan ellentmondások is kiolvashatóak, hogy míg az egyik csendőr szerint a katonai szabályzat volt irányadó a fegyverhasználatnál, egy másik csendőr vallomása szerint viszont a csendőrségi szabályzat.
Képíró 1944-es vallomásából kiderült, hogy 1942. január 20-án érkezett a makói tanszázaddal Újvidékre, ahol Gaál Lajos csendőr alezredes tájékoztatásából arra következtetett, hogy nem szabályszerű razziát terveznek, hanem megtorlást, tisztogatást akarnak végrehajtani. Ezért akarta, hogy írásban is adja ki Gaál az utasítást. Gaál ezt megtagadta, azzal az indoklással, hogy ez az utasítás felülről jött, és ilyet írásban kiadni nem lehet.
Január 21-én megkezdődött a razzia, amelyben Képíró egy járőrcsoport vezetőként vett részt. Másnap értesült arról, hogy a többi járőrcsoportok már legalább 25-30-szor használták a fegyverüket. Gaál azonban nem volt megelégedve, és nagyobb eredmény elérésére buzdította a csendőröket.
Képíró járőrcsoportjában az egyik járőr jelentette, hogy egy erőszakos támadás elhárítása miatt fegyvert használt, amikor egy zsidó házaspár ellenállt az igazoltatásnak, és ezért megölték őket. Képíró ezt az ügyet nem vizsgálta ki, mivel Gaál kijelentése miatt arra következtetett, hogy a fegyverhasználat kivizsgálása felesleges.
Képíró védekezését a hadi törvényszék nem fogadta el: a vádlott tudta, hogy tisztogatást akar Gaál végrehajtani, és ennek végrehajtását a szolgálati szabályzat értelmében meg kellett volna tagadnia.
A tárgyaláson Képíró a '44-es ítélettel kapcsolatban rossz emlékező tehetségére hivatkozva semmit sem tudott mondani.
A per június 8-án és 10-én folytatódik a Fővárosi Bíróságon, várhatóan még a nyári szünet előtt ítélet születhet.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
