Tudnia kell, hogy oda más nem nyúlhat

Egy 9 éves kisfiú nyári táborba utazik egy dunántúli faluba. Egyik este sokáig fociznak, utána még a gyerek felhívja a szüleit, ezért csak későn megy zuhanyozni, amikor a többiek mind végeztek, és a közös fürdőszoba teljesen üres. Zuhanyzás közben odamegy hozzá az egyik nevelő, és először játékosan-viccesen, majd egyre komolyabban kezdi simogatni, próbál közeledni hozzá. A gyerek elutasítja a nevelőt, de nem tud minden érintés ellen védekezni. Végül sírva kiszalad a fürdőszobából, és elrohan felhívni a szüleit. A szülők azonnal elviszik a gyereket, és feljelentik a nevelőt. Az eljárás több mint öt évvel ezután ér véget, ráadásul felmentik a nevelőt, mert a gyerek az egyes vallomásokat ellentmondásosan tette meg, és más tanúja nem volt az eseménynek. A nevelő végig tagad. Nem lehet bizonyítani, mi történt.

Egy hároméves kisfiú és egy ötéves kislány testvérek, szüleik elváltak, a gyerekek az anyával és az anyai nagyszülőkkel laknak. A családban a felnőttek rendszeresen isznak, ilyenkor barátok, ismerősök is a házban vannak. Az anya egyik barátja rendszeresen használja szexuálisan a kisgyerekeket. Külön-külön, de előfordul, hogy a két gyereket együtt is. Ezt az anya és a nagyszülők is tudják. Az ügy úgy derül ki, hogy az óvónőnek feltűnik: a gyerekek szexuális aktusokat imitálnak játék közben. Elkezd velük beszélgetni, kiderül, hogy olyan dolgokat tudnak és mondanak el, amit csak akkor lehet, ha már volt szexuális élményük. Az óvoda feljelentést tesz. Az ügyben azóta jogerősen elítélték a gyerekeket bántalmazó felnőttet, az arról tudó anyát és nagyszülőket is.

Eszter segít

Ez két eset az erőszak áldozatait segítő Eszter Alapítvány és Ambulancia ügyei közül. Az alapítvány munkatársa, Gyurkó Szilvia szerint a legfontosabb, amit tehetünk a gyerekek védelme érdekében, ha szavakat adunk nekik, és nem kezeljük totális tabuként a meztelenséget, a testiséget.

„Azokat a gyerekeket lehet sokáig kihasználni, bántalmazni, akiknek nincsenek szavaik arra, hogy elmondják, mi történt velük. Fontos a testtudat, hogy a gyerek tudja, milyen a teste, hogyan működik, hogyan nevezheti a nemi szervét. Tisztában kell lennie azzal, hogy vannak testrészei, amihez nem nyúlhat senki, csak akkor, ha ő megengedi” – fogalmaz Gyurkó Szilvia. Azt tanácsolja, hogy a klasszikus gyerekjátékban, amikor arra kérjük a kisgyereket, mutassa meg, hol vannak az egyes testrészei (például: Franciska, mutasd meg, hol a szemed! Hol a szád? Hol a füled?), nem szabadna fehér foltként kezelni a popsit, a puncit, a gyereknek tudnai kell arról is, hogy hol van, és mi a neve.

Nincs pontos adat arról, hány gyerek esik áldozatul szexuális erőszaknak. Nagy a látencia, de az Európa Tanács friss jelentése szerint minden ötödik európai gyereket ért már ilyen jellegű bántalmazás. A szakember azt mondja, tévedés, hogy csak alsóbb társadalmi rétegekben fordul elő ez a fajta erőszak. Mindenhol ugyanolyan arányban történik gyerekekkel szembeni abúzus, maximum a gyermekvédelem kevésbé figyel fel a rendezettnek látszó családok gyerekeire.

Ne védd magad minden áron

Nagyon sok eset nem derül ki, Gyurkó Szilvia szerint azért, mert sokan nem tesznek feljelentést. „Egyrészt nem akarnak vagy nem mernek beszélni arról, amit átéltek, a szégyen, bűntudat, önvád, megalázottság és kiszolgáltatottság érzése beivódik az áldozatok bőrébe. Külön fontos tisztázni, hogy a fiúk éppúgy áldozatává válhatnak a szexuális visszaéléseknek és bántalmazásoknak, mint a lányok. Viszont míg a lányokat úgy neveljük, hogy kérjenek segítséget, ha valaki bántja őket, addig a fiúk társadalmilag és a legtöbb családban is kódolt magatartásformája a védd meg magad. Ebbe ritkán fér bele, hogy őszintén beszéljenek arról, amit átéltek. Náluk a látencia nagyobb, mint a lányoknál.”

Ráadásul a magyar rendszerben az eljárások hosszadalmasak és fájdalmasak. „Akár hosszú évekig elhúzódhat, ami alatt sokszor beidézik az áldozatot, tanúvallomást kell tennie, szembesítik a bántalmazójával, és mindezek mellett – ahogy a fenti, 9 éves kisfiú esete is mutatja – egyáltalán nem biztos, hogy az elkövetőt megbüntetik."

Többéves eljárás

Gyurkó Szilvia egy újabb esetet idéz fel, amivel illusztrálja a gyakran inkompetens magyar rendszert: „Balázs három és fél éves volt, amikor nevelőapja ellen eljárás indult a kisfiúval szembeni szexuális bántalmazás, erőszak miatt. A büntetőeljárásban Balázst többször megvizsgálta pszichológus szakértő, meghallgatták őt a rendőrségen, az ügyészségen és a bírósági tárgyalóteremben is. Balázs most 11 éves, az eljárás még mindig folyamatban van. A másodfokú bíróság néhány héttel ezelőtt utalta az elsőfokú bíróságot új eljárásra. Az elmúlt hét és fél évben Balázsnak tizennégy alkalommal kellett elmondania, hogy mi történt vele, és ez a szám a következő években még emelkedni fog.”

Az áldozatoknak tehát újra és újra át kell élniük, ami velük történt, pedig nem jelentene komoly változást a gyerekbarát eljárás kivitelezése. „Alapvetően nem nagy trükk, így kellene folynia az eljárásnak: tájékoztatni kell az áldozatot a saját gyermeki szintjén, hogy megértse, hogy mi ez az eljárás, kik a szereplők, ki mit csinál, mi a dolga. Körülbelül, mint a fogorvosnál. Ha tudja, mi vár rá, már nem is annyira félelmetes. A gyerek nagyon tud félni egy rendőrtől, ha csak a fantáziájára van hagyva, hogy az mit csinál” – mondja a szakember.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!