Bulvár Antal magasról tett a kínaiakra

Vidám falragaszokkal feldobott, tipikus lakótelepi betonsuli a Magyar-Kínai Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola, az aulát nyilván a "bevezetés az étlapnyelvbe" szakkör tagjai dekorálták ki az "A kertbe tilos bemenni!" feliratú táblákkal. A "kert", mint később rájöttünk, az aulán belül kis kerítéssel leválasztott, és növényekkel beültetett részt jelenti.

A bejáratnál pár virágcsokrot szorongató diák és két ideges tanár téblábol. Mint kiderül, virágot kéne adniuk valakinek, de nem tudják, hogy ki az, és hogy néz ki. Izgalmas helyzetnek tűnik, de mi inkább besodródunk a tornaterembe, ahol az ünnepséget tartják.

Már a fele magyar

A látvány ellenállhatatlanul aranyos, hiszen a kínai gyereknél csak egy cukibb van, az európai gyerekekkel vegyesen elhelyezkedő kínai gyerek. A kép minden szempontból üdítően vegyes, ki is derül, hogy a diákoknak már majdnem a fele magyar. A pedagógusok munkáját megkönnyíti, hogy kapásból látszik, ki a vagány, mert a vagányok vörösre festik a hajukat.

A tornaterem hátsó traktusát elnézve azonnal világossá válik, miért tart itt ez az ország, és miért ott Kína. A gyerekek között hiába fele-fele a magyar-kínai arány, a szülők között ugyanez huszonöt az egyhez. Egy normál munkanap délelőttjén. "Bárcsak itt lenne a Vezénylő Tábornok Úr, hogy egy ötven centiméter nyélhosszúságú, üvegszálas, napelemes kerti lámpával (999 forint) kergesse vissza ezeket a heréket a Munka Világába" - gondolom magamban, amikor megérkezik a díszvendég, a gyerekek pedig rutinosan pártkongresszus stílusú tapsviharban törnek ki.

Hála istennek már nem divat a Mao-kosztüm

Emberünk, vagyis asszonyunk maga Hszü Lin államtanácsi főtanácsadó, a világot behálózó, dollármilliárdokból gazdálkodó kulturális hálózat, a Konfuciusz Intézetek főnöke, mi pedig igazából azért vagyunk itt, hogy felavassunk egy Konfuciusz-szobát, bármit is jelentsen ez. A toporgó gyerekek is Hszü Lint várták a kapuban, aki vidám színű kosztümöt viselő, életvidám asszonynak bizonyul, pártbürokratás hangulat nélkül.

Az elején rajta kívül egy rakás ember mond beszédet, a magyarok viccesen igyekeznek hajlongani. Szerdahelyi István, a Külügyminisztérium ázsiai és csendes-óceáni főosztályvezetőjének beszéde közben azzal szórakozom, hogy amikor azt mondja, "Kína", behelyettesítem azzal, hogy "Szovjetunió", mert olyanokat mond, hogy "a Kínai Népköztársaság kiemelt helyet foglal el", meg "tartalmas tárgyalások", nem beszélve arról, hogy "az országaink közötti politikai kapcsolatok dinamikusan fejlődnek".

Elszipkázta a Jóban-rosszban

A nagy lelkesedéshez képest Bulvár Antal ötödik kerületi fideszes polgármester, a Parlament magyar-kínai baráti tagozatának vezetője nem jött el, pedig nagyon várták.

Csomós Miklós kultúráért is felelős főpolgármester-helyettesből a kínaiak jelenléte kihozta a nem is olyan mélyen szunnyadó hivatalnokot, és olyan beszédet rittyentett, hogy annál még az újpesti szennyvíztisztító új blokkjának átadásán is személyesebb szövegek hangoztak el.

Itt kezdem érezni, milyen lesz a kínaizálódott Fidesz-Magyarország: a Vízöntő után Harrach Péter kora jön el, az unalmas kongresszusi beszédek hatására hangos horkolással dőlnek ki a globális világgazdaság oszlopai, és az euró helyét átveszi a diadalmas magyar jüan.

Papír, puskapor, reppelés

Kezdődik a gyerekek műsora, először csupa magyar tanuló jön be, és mintha végig azt mondogatnák, hogy "csing ling ling száncsengő", pedig ez nem valószínű. A második szám egy fergeteges, nyugati parti G-funk-szám sok reppeléssel és népdalbetétekkel. Később megtudom, hogy a kínaiak több ezer évvel az amerikai feketék előtt feltalálták a hip-hopot, kuaiban néven. A harmadik szám egy kungfu-bemutató, élő hegedű-trombita-szinti kísérettel.

Eddig tartott az ünnepség, a legvégén, az emeleti folyosón még felavatjuk a Konfuciusz teremre emlékeztető márványtáblát. Kissé megzavar, hogy termet nem mutatnak, csak táblát, de aztán megtudom egy sinológustól, hogy Konfuciusz terem a szó fizikai valójában nem is létezik, az elnevezés csak metaforája annak, hogy az iskola is bekapcsolódott a Konfuciusz-hálózatba.

A látottak alapján már sokkal érthetőbb, hogy Orbán Viktor miért pont a kínaiakhoz kötné a magyar gazdaságot. Rettentően tisztelik a politikai vezetőket, profin tudnak ütemesen tapsolni, csípik a halál unalmas beszédeket, vagyis ők az igazi, ázsiai értelemben vett kereszténydemokraták.

Ezzel a felismeréssel távozunk, a Kung Fu Panda irgalmazzon mindnyájunknak!