Luca, Ottilia
2 °C
5 °C

Gyereknapot tartott a hajléktalan gyerekek óvodája

2011.07.26. 11:04
Idén 12. alkalommal rendezték meg a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség és az általuk működtetett hajléktalan gyermekek óvodájának közös gyereknapját Békásmegyeren. Bár az eseményre az esős idő miatt csak 20-30 gyerek érkezett, voltak vendégek a Vakok Iskolájának gyermekotthonából és a Fóti gyermekvárosból is.

Szemerkélő esőben érkezünk a Békásmegyeri lakótelep mellett található Megbékélés Házához, ahol több, mint tíz éve szervezik július utolsó hétfőjén a közösség és a hajléktalanóvoda gyerekeinek közös napját. A halmozottan hátrányos helyzetű gyerekeket egész napos gyerekprogramok várták az esélyegyenlőség jegyében. A kertből már messziről hallani lehetett a magnóból harsogó, Halász Judit-féle gyerekdalokat, a kapun belépve pedig a kis pavilonok alá beszorult, hatalmas kupac zöldséget aprító felnőtteket is látni.

"Ez egy speciális gyermeknap, mert a súlyosan hátrányos helyzetű gyerekek állnak a középpontban - mondta a programok egyik szervezője, Lakatos Virág. - A hátrányos helyzetű általában a súlyosan hátrányos szociális háttérrel rendelkező gyerekeket jelenti, vagyis egyszerűen fogalmazva azokról a gyerekekről van szó, akik otthon nem kapják meg azt a játékot, amit itt igen."

2000 palacsintát sütnek meg

Az ebéd gulyásleves és slambuc lesz - tudtam meg az önkéntes aprítóktól. „Palacsinta lesz hozzá - mondja az egyik asszony – tavaly kétezret sütöttek belőle. Igaz, akkor több volt a gyerek is, folyamatosan jöttek-mentek. Idén kevesebben vannak"- magyarázta.

Fotó: Barakonyi Szabolcs

A gyerekeket végül egy nagyobb teremben találtam meg, ahol a az arcfestéstől a gyöngyfűzésen át egészen a szellemi vetélkedőkig mindenféle programok várnak rájuk. Legtöbbjükön nem látszik, hogy hátrányos helyzetűek lennének, pedig az óvoda alapítója, Iványi Gábor szerint sokuk egészen elképesztő körülmények közül érkezett.

„Hét éve indítottuk el a hajléktalan gyerekek óvodáját, mert azt tapasztaltuk, hogy sok bizonytalan hátterű család él a nyolcadik kerületben, akik nem jelentkezhetnek be sehova, és mivel nincs állandó lakcímük, óvodai ellátásra sem jogosultak. A szakma ezeket a családokat hajléktalannak hívja, de a legtöbb esetben ezek az emberek mégsem az utcán élnek, hanem például pincékben, elhagyott épületekben, de volt olyan esetünk is, hogy a család fél éven keresztül élt egy Lada kombiban öt gyerekkel” – meséli Iványi.

Van, aki lekvárt hoz, van, aki rendőrautót

Az alapításkor negyven gyerekre kértek engedélyt, a létszámot pedig azóta sem emelték, bár a lelkész szerint volna rá igény. „Két okból nem tudjuk bővíteni a létszámot: egyrészt nincs több helyünk, másrészt nincs semmiféle plusz forrásunk. Ami bejön fejkvótában az intézménybe, abból még a kötelező személyzet bérét sem tudjuk igazán kigazdálkodni, nemhogy a járulékokat, rezsiköltséget és egyebeket. Ráadásul az óvodánk napi háromszori étkezést is ad a gyerekeknek, illetve a ruházkodást és a családok hétvégi élelmezését is mi álljuk."

Az óvoda mégsem hetes rendszerben működik, a gyerekek ugyanis minden nap végén hazamennek. "Bentlakásról sajnos szó sem lehet, mivel ahhoz 24 órás ügyeletre volna szükség, ami a duplájára növelné az így is reménytelenül kicsi költségvetést. Pedig volt, hogy a gyerekek azon sírtak a szünet közeledtével, hogy nem lehetne-e hétvégén is meg szünetben is bent maradni."

Fotó: Barakonyi Szabolcs

Az óvodának sok segítője van, akik rendszeresen juttatnak a működésükhöz szükséges eszközöket, pénzadományokat. „Volt, hogy egy idős néni beállított a maga főzte lekvárokkal, de olyan is akadt, aki a cafeteriából kapott ebédjegyéről mondott le, hogy vásároljuk el. Küldenek ruhákat külföldről névtelenül, csomagban könyveket, nemrég a Fradi kínálta fel, hogy eljönnek a futballisták a gyerekekkel játszani, és voltak már rendőrök a BRFK-tól is. Amit az adományokból nem tudunk rögtön szétosztani, azt elküldjük vidékre az ottani óvodáinkba, vagy eltesszük karácsonyi ajándéknak.”

Mint később kiderül, az óvodának a Vakok Iskolájával és a Fóti Gyermekvárossal is régóta tartó együttműködésük van, a közös programokon ugyanis a különböző hátrányokkal induló gyerekek kölcsönösen segíthetik egymás integrációját. "Fontosnak tartom, hogy mindig hívjunk vendégeket, vakok és különböző egyéb módon korlátozottak közül, akik beszélgetnek a gyerekekkel, hogy ők is jobban megértsék őket."

Rettentő szeretetigényük van

"A nagyközönség nagyon keveset tud a sérült gyerekek világáról. Talán ezért is nem mernek odamenni hozzájuk, csak állnak tétlenül és nézik őket, mert nem tudnak mit kezdeni velük - mondja Győrfi Csilla, aki a Vakok Intézetének gyermekotthonából érkezett gyerekek egyik kísérője. - Voltak itt már korábban a Vakok Iskolájából, de a gyermekotthonból most jöttünk először. Öt gyerek és három felnőtt van itt, a gyerekek közül egy gyengén látó, a többi teljesen vak."

Az otthonban egyébként tizennégyen laknak, a legkisebb négy, a legnagyobb 23 éves, a legtöbben pedig egész gyerekkorukat az otthonban töltik, és bármennyire is furcsán hangzik, az egyik legnépszerűbb elfoglaltságuk a séta. "Táborba is visszük őket nyáron, de sok séta és gyalogtúra is van. A gyerekek mellé persze mindig kell egy felnőtt kísérő vagy egy gyengénlátó, de egyébként nem zavarja őket, hogy nem látják a környezetet. Mindig kérdeznek, hogy hol vagyunk, mit látunk, érzik az illatokat, megfogják a virágokat. Rettenetes szeretetigényük van, a testi kontaktus pedig nagyon fontos számukra, hiszen ők így látják a dolgokat. Ha ismeretlen emberrel találkoznak, a tévhittel ellentétben nem az arcukat érintik meg először, hanem a kezüket, és nagyon fontos, hogy érezzék, hogy az meleg."

A gyerekek láthatóan nagyon ragaszkodnak a nevelőikhez, beszélgetésünk alatt is folyamatosan a közelükben vannak, sokszor megérintik őket. „Van egy pár gyerek, akikkel tartják a szülők a kapcsolatot, de a nagy többség állandóan bent lakik. Az otthonban addig maradhatnak, míg iskolába járnak, ezalatt általában kitanulnak egy szakmát, és elmennek a kefegyárba vagy más, kézügyességet igénylő munkahelyre. Sajnos kevesen vannak köztük, akik önálló életre is képesek. Vannak, akik visszaköltöznek a családjukhoz, ami nem mindig jó, mert sok esetben a család csak a pénzre hajt, de azért volt olyan is, aki tudott venni a megtakarított pénzéből és banki kölcsönből egy kis lakást."

Nagyot változott a Fóti Gyermekváros

Eközben egyre csak érkeznek az újabb és újabb, esőkabátba és gumicsizmába csomagolt gyerekcsapatok, akik lelkesen vegyülnek el a már az asztaloknál tevékenykedő gyerekek közt. A Fóti gyermekotthonból például hatan jöttek - az őket kísérő fejlesztőpedagógus szerint azért ilyen kevesen, mert sokan nyaralnak ilyenkor.

„Akinek van családja, azokat azért elviszik ilyenkor és a saját üdülőnkben is sokan vannak lent, ráadásul ebben a csoportban olyan tartósan beteg kisgyerekek vannak, akik közül sokan nem tudnak sehova sem elmenni.” A csoportban cukorbetegek, allergiások és súlyosan mozgássérült gyerekek is vannak, a nevelő szerint pedig az utóbbi időben a gyermekvárosban egyébként is nagyon megváltozott a bentlakók összetétele.

Fotó: Barakonyi Szabolcs

„A hagyományos ellátású gyerekek száma az utóbbi időben nagyon lecsökkent. Inkább sérült vagy utógondozott fiatalok laknak bent, a legtöbb gyerek pedig átkerült a speciális központokba. Nyáron, mikor nincs tanítás, sok a kézműves foglalkozás, de van filmklub, színház és ahova csak tudjuk, visszük őket külön programokra is. Sok kisgyerek év közben a Pető intézetben vagy a Mexikói úton van, és csak hétvégenként jönnek haza Fótra. Nekik ezért már az is élmény, hogy nem csak hétvégén, hanem egész héten az intézetben lehetnek.