Rend van, más nincs

Hogyan néz ki a modellfalu, aminek példáját szélsőjobbos vezetésű települések mellett egyre több kétségbe esett polgármester is követne az országban? Egy darabka Ausztriát vagy komor diktatúrát valósított meg az érpataki polgármester az ország egyik legszegényebb szegletében?

Miután az érpataki polgármester, Orosz Mihály Zoltán ismertette számunkra szigorú rendteremtésen alapuló modelljét, a saját szemünkkel akartuk látni a magyar vidék felvirágzását ígérő módszert.

Felöntős kávé

A nyitány meggyőző: a faluközpont sűríti a takaros kistelepülés stílusjegyeit. A házak előtt kaszált gyep vagy pedánsan gereblyézett por, a polgármesteri hivatalnál régi tűzoltószekeret állítottak ki, mögötte Mindszenty-mellszobor (a polgármester szerint "számunkra ő a hiteles ember, nem Nagy Imre”), mellette a Wass Albert-teleház, a falu végében vadonatúj Trianon-emlékmű. Egy információs oszlopon táblák jelzik, merre van a posta, a gyógyszertár vagy az orvosi rendelő. Ez az, ami felkelti a figyelmünket, hiszen bármilyen precízen mutatja az irányokat, látványberuházásnak tűnik: Érpatak olyan kicsi, hogy segítség nélkül is belebotlunk az összes nevezetességbe.

Amúgy is, Érpatak nem az a hely, ahol idegenek tűnnek fel, ide az jön, aki itt lakik, átutazók sincsenek. A helyi szokásokat nem ismerjük, fogalmunk sincs, melyik kocsma mikor nyit. Kávét innánk, de a Gödör büfé zárva, a második helyen nem árulnak feketét, csak a harmadikban kegyelmez meg nekünk a vendégek hiányában unatkozó tulaj. Úgynevezett felöntős kávét csinál nekünk: Nescafét kever meleg csapvízzel és sok cukorral.

Munka helyett rend

„Ha munka van, jó itt lakni” – mondja, amikor a faluról kérdezzük. „És van munka?” „Na, az nincs” – feleli, miközben műanyag légycsapóval csapkodja a combját. A büfének nevezett talponálló is épphogy megy, a tulaj inkább a nyugdíjából él, mint a profitból. A rendszerváltás előtt építkezéseken dolgozott Líbiában, Németországban. A család pedig, mint Érpatakon szinte mindenki, paradicsomot, uborkát, dohányt termesztett. „Én akkor a zöldségből készpénzben vettem meg a Ladát” – emlékezik vissza a boldog időkre késő délután, amikor a teraszon további négy falubelijével söröznek.

A kilencvenes években eltűnt a kertekből a zöldség, ahogy a disznók és a tehenek is, pedig a terület alkalmas a földművelésre, az embereknek pedig láthatóan van szabadidejük. „Amíg a disznó felhízik 130-140 kilóra, megeszik 50 ezer forintnyi takarmányt. A boltban meg élősúlyban kapok ugyanennyit 40 ezerért, és azzal nincs munka, ganézás” – vezeti le egy vendég, miért nem gazdálkodnak. Ő szigetelni jár, ha van építkezés. De március óta az sincs.

Egy dologban mindenki egyetért: a második ciklusát töltő Orosz Mihály Zoltán tevékenységének köszönhetően jóval nagyobb a biztonság a faluban. „A kocsmát havonta feltörték. Most meg vannak fékezve. A cigarettára utaztak, azt vitték el” – mondja a kocsmáros, de bevallja, dohányneműt azóta sem árul. „Nem akarok én már kockáztatni.”

Érpatakon többen mesélik, hogy régebben nem lehetett őrizetlenül hagyni a házat. Ha lagzira ment a család, azok vigyáztak a portára, akiket nem hívtak meg. Egy gyerekét egyedül nevelő cigány nő azelőtt el sem hagyta el a környékét, mert „fényes nappal, egymás után törték fel a házakat.”

„A problémás emberek elszédelegtek messzebbre” – mesélte egy asszony. Mások felidézik, hogy sokakat börtönbe zártak, és hogy az uzsorakamatosok is továbbálltak.

Büntetés okkal és ok nélkül

Egy cigányember említi meg a látványos javulás hátterét: „Aki nem áll be a sorba, attól elveszik a segélyt.” Az érpataki modell központi elve a büntetések és a szigorú ellenőrzés rendszere, amely bizonyos esetekben a jogszerűség határait is feszegeti, derült ki. A falopás visszaszorult, de büntetést kapnak azok is, akik csak a gallyat szedik össze a környéken.

„Osztogassák a büntetést – meséli a cigányok lakta Kossuth utca egyik lakója. – Egy pár gallyért elvisznek napokra. És ahhoz is kell vágási engedély, ha a kertemben akarom kivágni a fát. Mondta az élettársam, jön a Bakti Péter, és ha nincs engedély, küldik is a csekket.”

Az emlegetett Bakti Péter mezőőr, de a történetekből kirajzolódik, hogy ő inkább a polgármester szeme és füle a faluban. „Bakti kereste a Baloghot (ő a falu hajléktalanja), mert be akarta vinni. Az én portámon aludt, az eresz alatt. Le akarta kamerázni, hogy bevitesse Nyíregyházára, a hajléktalanszállóra. De mondtam neki, hogy ez az én portám, azt fogadok be, akit akarok.”

A faluban terjed annak a két hajléktalannak a története is, akik évek óta laktak az erődben, maguk eszkábálta kunyhóban. Tizenkét napra börtönbe vitték őket falopásért, és mire kijöttek, a kunyhót felgyújtották. „Kinn volt a tűzoltóság is, hogy ne terjedjen át a tűz. Rendes volt a polgármestertől, hogy a cuccukat kirakatta oldalra, azt elvihették.”

Közismert a cigány család története is, amely hét éve költözött be a falu egy elhagyott és romos házába. A polgármester önkényes lakásfoglalásért eljárást indított ellenük, végül napokra börtönbe vitték őket, köztük azt a 18 éves fiút is, aki a beköltözéskor még csak 11 volt. A ház azóta is üresen áll.

Kettészakadt falu

A rendteremtési hevület ellen a cigányok kelnek ki a legkevésbé, amit magyaráz a falu egyik nem cigány lakójának megjegyzése: „Ne is várja, hogy itt ellentmondjanak a polgármesternek. Nyíltan ki is mondta, hogy aki ellene van, azt elüldözi. Senki nem akar magának bajt.”

Az embereket építőkre és rombolókra osztó polgármester a hallottak alapján a falujában is alkalmazza modelljének fontos tételét: a rombolók ellen háborút kell viselni.

„Azzal van elfoglalva, hogy a bíróságra rohangásszon. Csak ellenem négy pert indított becsületsértés miatt. De a faluban vagy 150 pere van, például a testület öt képviselője ellen” – mondja az általános iskola egykori tanára, a véleményét névvel is vállaló Szőllősi Gábor.

A tanár és a polgármester évek óta húzódó peres ügye olyan bonyolult, hogy csak néhány mondatban merjük vázolni. Orosz Mihály Zoltán első ciklusa alatt állítólag elhanyagolta az iskolát, amely bezárt. Az iskolanyitás mellett szállt síkra a tanár, megnyerve a pert: a falut az iskola újraindítására kötelezték. (Idén szeptemberben nyit.)

A polgármester szerint azonban az előző polgármester rokonai vezették az iskolát, és próbáltak keresztbetenni neki. Nyitva hagyták az ablakot éjszakákra, duplájára nőtt a fűtésszámla, és a megnövekedett költség vezetett a bezáráshoz.

A polgármester ellen magánlaksértés miatt is eljárás indult: saját elmondása szerint egy „nullkilométeres jegyző házához ment ki”, mert az már egy éve nem volt hajlandó megjelenni a munkahelyén. Mikor az előszobában álldogált, váratlanul megjelentek a rendőrök, akik szerinte előre a helyszínre voltak rendelve, hogy őt koholt vádak alapján perbe foghassák.

Hogy az ármánykodás kinek és miért állt érdekében, nem tudni (Orosz Mihály Zoltán szerint a nagypolitika akarja ellehetetleníteni), mindenesetre 2009-ben egy évre jogerősen megfosztották hivatalától. Ő azonban nem mondott le a székéről, és azóta pereli mindazokat, akik kétségbe vonják legitimitását vagy intézkedéseit.

„A polgármester tevékenysége miatt törésvonal alakult ki a faluban. Vannak akik támogatják, vannak, akik ellene vannak. Van neki az a szlogenje, hogy aki nem áll be a sorba, az ellenség. Ezzel a semlegeseket is maga ellen fordítja. Most ha falunap van, csak az ő emberei jönnek, a többiek otthon maradnak. Ugyanígy van minden mással is. Kettészakadt a falu” – mondta Szőllősi, akinek jogászok azt tanácsolták, hogy 2010-ben taktikai okokból jelöltesse magát polgármesternek. Így ugyanis már nemcsak az őt perelő Orosz, de ő is hivatalos személynek számít, akit szintén az ügyészség képvisel.

A megosztottságot fokozza a polgármester jobbikos kötődése: volt a faluban gárdafelvonulás, a szoboravatások a szélsőjobbos külsőségek közepette zajlanak, de a közelmúltban Érpatakon tanácskozott a párt vezérkara is.

A falu megosztottságát szemlélteti a 2010-es választás eredménye: Orosz Mihály Zoltán csupán 43 szavazattal nyert. (Szőllősi az utolsó nap visszalépett, mivel csak a pere miatt jelöltette magát. Orosz ellenfele Nagy Imre volt.)

Rend van, de munka kellene

„Most már rend van, de semmi más nincs" – legyint egy férfi néhány sarokkal odébb, amikor Érpatak fejlődését hozzuk szóba. „Milyen mintafaluról beszél?” – kérdezi később a kocsmában egy Terence Hill-tekintetű, társainál valamivel részegebb figura. A rend mellett abban is egyetért a falu, hogy helyzetük munka híján reménytelen. Ha az embernek nincs olyan szerencséje, hogy az önkormányzatnál, a postán, az óvodában vagy a rendelőben dolgozzon, akkor nem sok esélye van. A környéken működik ugyan néhány gazdaság, de a terület megművelésére a gépesítés és a vegyszerek miatt elég 6-7 ember.

Néhányan a közeli Nyíregyházán találnak munkát, de a buszközlekedés ritka, panaszkodik egy nő. „Két járat van délután, én tizenkétórázom, és ha lekésem a fél hetest, csak éjjel jutok haza” – meséli.

„A rend jó, de ez csak az alap, amin el kellene kezdeni építkezni” – összegzi a faluval aktívan foglalkozó, de neve és foglalkozása elhallgatását kérő férfi. „Itt csak látszatintézkedések vannak. A tér a hivatalnál rendezett, lekaszálják az útszélét, megcsinálták a temetőkerítést. De ettől jobb lesz?”

„Az utak rosszak – mutat végig a burkolatlan, kátyús Kossuth utcán egy gyerekével játszó fiatal anya. – Ide, ha esik, nem autóval sem lehet bejönni. De a Zoli inkább emlékművet csinált. Ebbe az utcába nem szokott hozni újságírókat” – fakad ki végül.

Érpatakon a többségnek a közmunka ad elfoglaltságot. A közmunka intézménye – legalábbis Érpatak esetében – mintha inkább a jogvédőket zavarná, a cigányság kevesli a közelmúltban nyolcról négy órára csökkentett munkaidőt. Ez ugyanis kevesebb pénzzel, csak havi 28 500 vagy 31 ezer forinttal jár.

Egy cigány férfi büszkén számol be önkormányzati megbízásra végzett munkájáról: egy utca alatt húzódó, eltömődött átereszt kell kipucolnia. A férfi bemászik a kilencven centi átmérőjű, sárral feltöltött csőbe, hogy két héttel később húsz méterrel arrébb lyukadjon majd ki.

„Térden kell csúszni, fejemen lámpa, úgy túrom rá a sarat erre a lavórra. Amikor megtelik, kihúzzák. Mikor lemegyek, kicsit megizzadok, mert nincs annyi levegő, meg a pára, de aztán már megy a munka” – mutatja be a folyamatot olyan lelkesen, mintha nem is egy Dickens-regénybe illő munkáról lenne szó. Októberig kell átadnia a csatornát, amelyért fix árat alkudott ki a polgármesterrel. Nem vagyunk szakemberek, úgy tippeljük, egy markolóval és néhány betonkávával egy-két nap lenne a munka.

Látvány és beruházás

Nem világos, hogy mi Orosz Mihály Zoltán következő lépése a rendteremtés és a körletrendet biztosító közmunkaprogram mellett. A legnagyobb probléma a munkanélküliség, ami úgy 20 százalékos, hogy a munkahellyel rendelkezők közé beszámolják a közmunkásokat is.

Az érpataki modell eddig két fejlesztési irányt mutatott fel: a segélyeket és a látványberuházásokat.

Néhány hete a falu minden lakója kapott élelmiszersegélyt, tésztával, keksszel, liszttel. A rászorulóknak osztottak naposcsibét, igaz, nem a falu keretéből, hanem Hegedűs Zsuzsa miniszterelnöki tanácsadó programja segítségével. Továbbá büntetik azokat, akik nem művelik a kertjüket, így sok helyütt látni kukoricát, zöldséget.

A polgármestertől azonban hiába próbáltuk megtudni, milyen lépéseket tervez. A neonáci fesztiválként is emlegetett Magyar Szigetről érkező Orosz Mihály Zoltán hosszasan és lehengerlő stílusban mesélt nekünk az érpataki modellről, de hiába próbáltuk őt a konkrétumok felé terelni. A közösségi termelés beindításáról mesélt, ami azért fontos, mert „létrehozza az ember és természet kapcsolatát, amelynek során az ember lélekben és tudásban is gazdagodik.” „Termelői és fogyasztói közösségeket kell létrehozni, hogy kiküszöbölhessük a kereskedelmi láncokat. Így lejön a kereskedelmi haszon, a termény olcsóbb lesz.”

Amikor azt firtattuk, milyen területen, milyen gazdasági formában, milyen pénzből tervezi a modellgazdaság beindítását, kiderült, erre vonatkozóan még semmilyen konkrétum nincs. Az önkormányzat birtokában öt hektár föld van, ami látványgazdaságnak elég, termeléshez viszont szerény.

Az önkormányzat vásárolna még földeket, de hogy mennyit, milyen forrásból és kitől, arra nem kaptunk választ.

Annyi biztos, hogy a közeljövőben elindítanak egy nyúltenyésztési akciót, ami szintén nem helyi, hanem kormányzati program. A falu büdzséjéből pedig két építkezésbe vágnak bele: a központban építenek egy régi parasztházat imitáló épületet, ami hagyományőrző programok színhelye lesz. A Tiranon-emlékművel szemben pedig emelnének egy másik emlékhelyet. Egyelőre még nem tudni, az minek állítana emléket.

A polgármes cikkünk mgejelenése után az alábbi kiegészítéseket tette:

- A naposcsibéket a falusiak tudomásával szemben ő maga intézte egy vállalkozó barátja támogatásával.

- Csak az ügyészség ítélte el, de a különböző szintű bírósági döntések jó része viszont mellette áll.

- Az emlékművek ingyen készültek, közadakozásból.

- Nem 150 hanem legfeljebb 25 pere van a faluban.