Titkolják a már nem is titkos iratokat

2011.08.16. 11:29
Szigorúan titkosként őrizget a Belügyminisztérium irattára négy olyan dokumentumot, amelyek a csernobili atomkatasztrófa után születtek Magyarországon. Miközben arra kerestük a választ, hogy huszonöt év után mi ok lehet még mindig a titkolózásra, néhány iratról kiderült: már rég nem is titkosak, csak a Belügyminisztérium nem tudott erről. A levéltárban meglett például egy moszkvai rejtjeltávirat kutatható példánya.

Van, hogy nem a titok súlya, hanem a bürokrácia lyukai miatt virít még ma is szigorúan titkos pecsét Csernobillal kapcsolatos magyar iraton – ez derült ki, miután az atomkatasztrófa 25. évfordulója alkalmából nyomozni kezdtünk máig titkolt dokumentumok után. Eleinte csak annyit lehetett biztosan kijelenteni, hogy léteznek olyan magyar iratok, amelyeket 1986-ban harminc évre titkosítottak, és minősítésük túlélte a törvény által előírt felülvizsgálatokat, azóta sem váltak nyilvánossá. Azt, hogy mekkora mennyiségű iratról van szó, és azok pontosan miről szólnak, csak találgatni lehetett. Pedig - ahogy az adatvédelmi biztos az évforduló előtt fogalmazott - “abból, hogy valamely irat tartalmát esetleg még mindig minősítéssel kell védeni, nem következik az, hogy, hogy az irat létét is titkolni lehetne.”

Még áprilisban közérdekű adatigényléssel kerestük meg valamennyi minisztériumot. Megkérdeztük, hogy kezelnek-e Csernobillal kapcsolatos minősített iratot, kértük ezeknek tételes felsorolását, és azt is próbáltuk megtudni: melyik egykori szerv volt az eredeti minősítő, a minősítéseket mikor és ki vizsgálta felül utoljára, és mi volt az indoka a titkosság fenntartásának. Adatigénylésünk vegyes eredménnyel zárult, de úgy tűnt, a Belügyminisztériumnál nyomra bukkantunk.

Közölték, hogy az irattárukban vannak ilyen szigorúan titkos iratok, de ezek minősítője nem a Belügyminisztérium. A minősítő kiléte azért fontos, mert a törvény szerint a minősítő vagy jogutódja döntheti el: indokolt-e még a titkosság, vagy hozzáférhetővé lehet tenni egy adott iratot. A Belügyminisztérium először nem is adott ki információt a náluk lévő dokumentumokról, de újabb megkeresésünkre végül elárulták: négy darab szigorúan titkos minősített iratot őriznek a katasztrófával összefüggésben. A Belügyminisztérium megadta a négy irat nyilvántartási számát, keltezését, a keletkeztető szervek neveit és azt is, ki volt a valószínűsíthető minősítő, készítő.

000 APP2000120989965

Ezek birtokában újabb közérdekű adatigénylést írtunk az iratok minősítőinek vagy azok jogutódjainak. Azt kérdeztük, mi az iratok tárgya, jellege, címe, mikor vizsgálták felül utoljára titkosságuk fenntartásának indokoltságát, és azt is, milyen indokok alapján tartották fenn a minősítést. Meglepő válaszok érkeztek.

A gazdátlan

A legrejtélyesebb egy bizonyos 00820/1986 nyilvántartási számú szigorúan titkos irat. Ez a Belügyminisztérium tájékoztatása szerint 1986 októberében keletkezett, a keletkeztető szerv a Honvédelmi illetve a Gazdasági Bizottság volt, és a két bizottsági elnök lehetett a valószínűsíthető minősítő, készítő. Az országgyűlés honvédelmi és gazdasági bizottságánál próbáltunk érdeklődni az irat felől. A bizottsági titkárságok felkérték az országgyűlés biztonsági vezetőjét, hogy kérje ki a Belügyminisztériumból az iratot, és állapítsa meg, ki volt a minősítője, a minősítő szervezetnek ki a jogutódja. A biztonsági vezető arra jutott, hogy a mai országgyűlési bizottságok nem tekinthetők jogutódnak, nem övék a minősíti jogkör.

Az ügy igazi furcsasága, hogy nem derült ki: kié a jogkör, ha nem az övék. Egyszerűen nem volt megállapítható, hogy kik voltak az irat eredeti minősítői. A biztonsági vezető végül elküldte az iratot a Nemzeti Biztonsági Felügyeletnek. Mivel a dokumentum gazdátlan volt, az utóbbi időben valószínűleg senki sem vizsgálta felül, indokolt-e még mindig titkosan kezelni.

Az eltűnt

A Belügyminisztérium irattárában őrzött második iratnak már került gazdája. A tárca adatai szerint az 1986. júniusi keltezésű 00321/86. OMFB-TÜK irat az Országos Atomenergia Bizottság Irodájához tartozott, és valószínűleg a bizottság egykori elnökhelyettese készítette. A bizottság jogutódja az Országos Atomenergia Hivatal (OAH). Dr. Rónaky József főigazgató közölte is az Indexszel az irat tárgyát: "Tájékoztató a csernobili atomerőművi balesettel kapcsolatos tapasztalatokról és következtetésekről".

A főigazgató meglepő információt hozott tudomásunkra: ennek az iratnak a minősítését már az 1998. június 16-án tartott felülvizsgálat során megszüntették, az iratot pedig 2004. szeptember 2-án átadták a Magyar Országos Levéltárnak. Visszakérdeztünk, hogy lehet az, hogy az iratot a Belügyminisztérium irattárában mégis szigorúan titkosként őrzik ma is. Erre a hivatal válasza az volt, hogy a dokumentum felülvizsgálatának idején hatályos törvény szerint a felülvizsgálatkor az irattárat működtetőnek kellett volna megkeresnie a hatáskörrel rendelkező minősítőt (jelen esetben az OAH-t), hogy fenntartja-e a minősítést. (A Belügyminisztérium iratkezelési főosztályvezetője ezzel szemben a négy iratot felsoroló levelében azt írta, hogy a törvény szerint az iratot kezelő szervet értesíteni kell a felülvizsgálatot végző minősítő vagy jogutódja döntéséről, de sajnos nem kaptak ilyen értesítést.)

RTR1CNSD

Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy bár az OAH szerint az iratnak ma már a levéltárban kellene lennie, ott nem akadtunk a nyomára. A Magyar Országos Levéltár Hess András téri kutatóintézeténél közölték, hogy az iratot nem sikerült fellelni, de elképzelhetőnek nevezték, hogy az iratanyag az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság iratai között kutatható, a levéltár óbudai részlegében. Ott is érdeklődtünk felőle, de nem jutottunk közelebb hozzá. Az illetékes levéltári referens szerint 2004-ben nem került sor OMFB-iratok beszállítására, és a keresett irat nem található meg az OMFB-nek a levéltár által őrzött iratanyagában. Megjegyezte ugyanakkor: előfordulhat, hogy a kérdéses iratot egy másik szerv iratanyagával szállították be, amennyiben az OMFB megküldte egy másik szervnek. Ebben az esetben azonban a címzett iratai közé tartozik az irat, ezért ott is kellene keresni. Zsákutcába futottunk.

Paranoid rejtjeltávirat Moszkvából

A Belügyminisztérium őrizte maradék két szigorúan titkos iratról is kiderült, hogy már nem is titkosak. A zavart valószínűleg itt is az információáramlás döccenői okozták. Ezeknél egyértelmű volt, hogy a Külügyminisztérium a minősítő. Amikor megkerestük a tárcát, közölték: "A megjelölt két, eredetileg "Szigorúan titkos!" minősítésű ügyirat minősítését a Külügyminisztérium az 1995. évi LXVI. törvény alapján felülvizsgálta, és 2001. novemberében levéltári megőrzésre átadta. Az iratok jelenleg a Magyar Országos Levéltárban találhatóak”. Az iratok tényleg ott vannak, és szabadon kutathatók.

Az első egy paranoiáról és sértettségről tanúskodó, hazugságokkal teli moszkvai rejtjeltávirat. Keltezése 1986. május 4, 13:45. Még rajta van a szigorúan titkos feliratú zöld pecsét, de mellette már ott virít egy másik is: "visszaminősítve", 1998. április 20-i dátummal. A dokumentum öt, a táviratokra jellemző ékezet nélküli, kisbetűs szöveggel teleírt lapból áll. Így kezdődik: „maajus 3-aan (toebbszoeri idoepont modositaas utaan) 20.00 oraara bekeeretteek a szovjet kueluegyminiszteeriumba a vsz tagorszaagok, valamint kuba, mongolia, a kndk, vietnam, laosz ees kambodzsa missziovezetoeit. Taajekoztataas hangzott el a csernobili atomeoroemueben toertent robbanaasrol, annak koevetkezmenyeeeirol, a felszaamolasukra tett ees folyamatban leevoe inteezkedeesekroel.”

A tájékoztatót Loginov külügyminiszterhelyettes, Petroszjanc akadémikus, a Szovjetunió atomenergiaügyi bizottságának elnöke és Szedunov, a hidrometeorológiai és környezetellenőrzési bizottság elnökének első helyettese tartotta. „Loginov elvtárs elöljáróban elmondta: a mostani tájékoztatást egyrészt az indokolja, hogy nyugati részről rosszindulatú propaganda megfontolásokból igyekeznek [felfújni] a történteket” – olvasható a dokumentumban. Loginov hangsúlyozta, hogy "nincs ok a helyzet dramatizálására, mint ahogy azt a szenzációhajhász lapok és néhány nyugati kormány teszi". Biztosította hallgatóságát arról, hogy „természetesen nem arról van szó, hogy szovjet részről kisebbíteni akarnák a szerencsétlenség mértékét”. Kijelentette azt is, hogy a Szovjetunió vezetése nukleáris hatalom, jól képzett szakembergárdával és megfelelő technikával. „Ezért nincs szüksége a néhány nyugati állam által felajánlott segítségre, amelyért egyébként a Szovjetunió – ha a segítő szándék valóban őszinte – köszönetét fejezi ki” – fogalmazott a valaha titkos irat szerint.

000 APP2002062829205

Kellemetlenséget akarnak okozni

A rejtjeltáviratból kiderül, hogy a tájékoztatón azzal nyugtatgatták az embereket: van még ugyan szivárgás, de annak mértéke csökken, mint ahogy a sugárzás szintje is. Elhangzott néhány számadat talajszinten mért sugárzásról, ezekről Szedunov elvárs azt mondta, hogy ugyan mintegy tízszeresei a normál értéknek, de ez nem jelent veszélyt. Elhangzott még az is, hogy egyes nyugati országok evakuálni akarják állampolgáraikat a Szovjetunió területéről, és ezt szovjet részről úgy értékelik, hogy ezzel "nehézséget és kellemetlenséget akarnak okozni a Szovjetuniónak".

A másik, egykor szigorúan titkos irat, amelyet a levéltárban végre kézbe vehettünk, 1986 augusztusában készült, és 1998 októberében oldották fel a titkosítását. Ez egy jelentés az 1986. augusztus 14-ei moszkvai értekezletről. Az iraton szerepel, hogy 8 példányban kérték fénymásolni, kapott belőle Bécs, Moszkva, és számos elvtárs, köztük egy bizonyos Horn elvtárs is. [Horn Gyula ekkoriban külügyi államtitkár volt.]

A dokumentum első oldala a Nemzetközi Szervezetek Főosztálya által írt feljegyzés. Eszerint a szovjetek hívták össze az értekezletet, ahol a Szovjetunió Állami Atomenergia Bizottságának képviselői tájékoztatást adtak a szocialista országok képviselőinek a csernobili eset kivizsgálásának eredményéről, és ismertették a Nemzetközi Atomenergia Ügynökségnek (NAÜ) megküldött tájékoztató főbb elemeit. A NAÜ-konferencia Bécsben nem sokkal ezután, augusztus 25. és 29. között volt. A szocialista országok az értekezlettel információs előnyre tettek szert, a feljegyzés szerint a kiutazó magyar küldöttség felhasználja majd a felkészüléshez az értekezlet és a tájékoztató tapasztalatait.

000 APP2003052785204

A maguk részéről optimálisnak tartják

A feljegyzés után kezdődik maga a jelentés, melyet az Országos Atomenergia Bizottság készített az értekezletről. Részt vettek a szocialista országok atomenergia bizottságainak vezetői, valamint a külügyminisztériumok és a moszkvai nagykövetségek munkatársai. A magyar delegációt az Országos Atomenergia Bizottság ügyvezető elnökhelyettese vezette. Itt is Petroszjanc, valamint a Kurcsatov Atomenergia Kutató Intézet igazgatóhelyettese beszélt. A jelentés dicséri a tájékoztatást, részletesnek és sokrétűnek nevezi azt.

A tájékoztatást adók lényegében az atomerőmű személyzetére hárítottak minden felelősséget. „Az előírások sorozatos megszegése következtében 1986. április 26-én éjszaka 1 óra 24 perckor a reaktor teljesítménye hirtelen megnövekedett és először gőzrobbanás, majd vegyi robbanás következett be” – hangzott el a jelentés szerint az értekezleten, ahol bemutatták a sérült atomerőműről készült videofilmet. A tanácskozás résztvevői megtudhatták azt is, hogy a sérült reaktorblokk végleges lezárása még nem fejeződött be. Felkészítették őket arra, hogy szovjet feltételezés szerint a bécsi konferencián vitás kérdésként vetődhet fel a védőburkolat hiánya és a lakosság kitelepítésének időpontja. A jelentés rögzíti, hogy a szovjetek szerint a védőburkolat se akadályozta volna meg a balesetet, sőt a visszaeső darabok károkat okoztak volna, és „a lakosság kitelepítése egyesek által elkésettnek ítélt időpontját a maguk részéről optimálisnak tartják".