Velünk jön össze újra Nagy-Magyarország

A Keresztúrok idei találkozója egészen furcsa és eklektikus egyvelege volt a búcsúknak, a nemzeti érzelmű felszólalásoknak, a vidéki fesztiváloknak és a gyerekektől nyüzsgő családi napoknak. Mindezt a XVII. kerület szívében, a hetvenes években épült panelok között fekvő sportpályán hozták össze, rengeteg népviseletes ruhával, zsinóros mentével, Wass Albert-mellszoborral, nagy-magyarországos pólókkal és a vásárokon megszokott bódékkal és lacipecsenyésekkel. A résztvevők kedve a stíluskavalkád ellenére fergetegesen jó volt.

Rezesbanda és katasztrófavédelem

A háromnapos találkozó a települések délelőtti felvonulásával kezdődött. A legalább 500-600 fős tömeg rendőri felvezetéssel, a rákosmenti zenebarátok rezesbandája és egy magyar zászló kíséretében igyekezett a sportpályán felhúzott cirkuszsátor felé. A döbbent helyiek mindeközben földbe gyökerezett lábbal nézték a hőség ellenére ünneplőbe bújt, indulóra lépkedő tömeget.

A szervezők vízpermetes vetillátorokkal próbálták hűteni a sátort, amivel azt érték el, hogy a gépekhez közel ülők nyalába időről időre permet fröccsent, miközben a középen ülőkről patakokban folyt az izzadság. Ezùton is küldjük minden elismerésünket a menetelést, illetve a többórás megnyitót öltönyben, vagy többréteg alsószoknyában végigszenvedőknek és külön gratulálunk a kánikulára fittyet hányó, szénfekete (!) ruhát választó keveseknek. Később megjelent a katasztrófavédelem egy osztaga, zacskós vizet osztva a szomjhalál szélén lévőknek, akikből volt jócskán, a 25 határokon innen és túlról érkező Keresztúr küldöttei mellett bámészkodók és unatkozó nyugdíjasok is szép számmal akadtak a rendezvényen.

Spontán eskütétel és Trianon

A felvonulók zömmel az idősebb korosztályból kerültek ki, de akadtak fiatalok is, majd lassan érkezni kezdtek az esemény fényét emelő díszvendégek, Wetzel Tamás miniszteri biztos; a kerület polgármestere, Riz Levente, illetve a most is elmaradhatatlan csokornyakkendőjét viselő Vizi E. Szilveszter.

Az események a keresztúri zászlók és polgármesterek színpadra vonulásával pörögtek fel, majd a Himnusz és egyéb kötelező körök után az idei vendéglátó, Rákoskeresztúr polgármestere emelkedett szólásra. Riz a közösség erejétől és Trianonról beszélt, mint kiderült azért, mert a szervezők az amúgy sem rövid megnyitót egy spontán állampolgársági eskütétellel dobták fel.

"Közel száz nemzettestvérünk teszi le ma az állampolgársági esküt, ami a trianoni sebek gyógyításához is jelentősen hozzájárul" - mondta a verejtékező Riz, akit egy nála jóval lelkesebb, ősmagyar ruhás és tarsolyos férfi követett, és elmondta az Ungnak és Tiszának című magyar népdalt versben.

A Bánk bán Hazám hazámja utána kettős állampolgárság előnyeit ecsetelő Wetzel követett. "Az emberek sokszor megkérdezik tőlem, mire jó az egyszerűsített honosítása eljárás, hisz nem más az, mint egy papír. Erre én mindig azt szoktam válaszolni: ez nem haszon kérdése, hanem egy jog, egy olyan ősi juss, ami mindenkit megillet, aki magyar."

Miért éppen Keresztúr?

Ezután jött az eddig csendben üldögélő Vizi E., aki először szintén az ősi jussről, Trianonról és a kettős állampolgárságot elkaszáló népszavazásról elmélkedett, később azonban arra tért át, honnan származik a Keresztúr elnevezés. Íme: a keresztúr szó azoknak a településeknek a nevében található meg, amelyek Szent István idejében templomállítási kötelezettséget kaptak, templomukat pedig a Szent Kereszt nevében avatták fel. "A keresztet akkoriban nem csak Szent Keresztnek, hanem Szent Úrnak is hívták, innen jön tehát az összeolvadás, a Kereszt Úr szóösszetétel" - magyarázta Vizi.

Végül elérkeztünk a várva várt eskühöz, amit összesen 92 határon túlról érkezett magyar tett le. Bár maga az eskütétel egyetlen percbe telt, az okleveleket jó sokáig osztogatták, egyesével színpadra szólítva az új állampolgárokat, akiket vastaps és a családi fotósok népes tábora fogadott.

Akinek nem keresztje

A Keresztúr nevű települések szövetsége Bodrogkeresztúr és Balatonkeresztúr összefogásából nőtte ki magát. 1999-ben az árvízt szenvedett Bodrog-parti települést a balatoniak egy kisebb segéllyel támogatták, a két város közötti barátság pedig hamarosan közös városi találkozóban csúcsosodott ki. Ekkor jött az ötlet, hogy a Kárpát-medence többi Keresztúr nevű települését is bevonják a szövetségbe.

"Először 13 anyaországi és egy határon túli falu kovácsolódott össze, de hamarosan híre ment a társulásnak, és a szervezők is sok falut kerestek fel, hogy volna-e kedvük betársulni. Összesen negyven ilyen település van, ebből 16 Magyarországon, 15 Erdélyben. A szövetségben jelenleg 24-en vannak, és holnap avatjuk a 25. tagunkat, Ördögkeresztúrt" - mondta Kovács József balatonkeresztúri polgármester, a Keresztúr nevű települések szövetségének elnöke.

"Az alig 100 fős településektől a nyolcvanezres nagyvárosokig mindenki benne van ebben a szövetségben, az elmúlt tíz évben pedig ötezer kilométert futott be ez a kapcsolatrendszer. Testvérvárosok jöttek létre, ifjúsági találkozót szerveztünk és segítettük egymást természeti katasztrófák vagy más gondok esetén is. Ez egy olyan történet, amit folytatni kell akkor is, ha mi már nem leszünk."

A hőségben láthatóan kornyadozó közönség jó része eddigre azonban már megszökött, hogy a pár száz méterrel odébb lévő általános iskolában békességgel megebédeljen, így ők a díszpolgári címek kiosztásáról és a népdal- és székelyhimnusz-éneklésről lemaradtak.

Soha ennyi keresztúrit egy helyen

A kitartóak között jó pár érdekes beszélgetőpartnert találtam, és míg a színpadon kalotaszegi lakodalmas ment, én a főkötőben és fekete-fehér, hímzett ünneplőben üldögélő Erzsi nénivel léptem kapcsolatba.

"Nem is tudnám kifejezni, mit jelent nekem keresztúrinak lenni, mert annyira össze vagyunk már gyűrődve a többiekkel, a többi faluval, hogy azt elmondani nem lehet." A székelykeresztúri nyugdíjas asszony - az itt lévők nagy többségéhez hasonlóan - sokadszorra látogatott el a találkozóra. "650 kilométert jöttünk, de megéri, mert nagyon jó érzés, hogy itt lehetünk." Akárkit kérdeztem, ebben mindenki egyetértett.

"Nem tudom szavakba önteni, mit jelent nekem ez a szövetség. Szinte minden egyes Keresztúr-találkozón ott voltam, mégis, minden évben alig várom, hogy mehessek. Aki még nem volt ilyenen, az el se tudja képzelni, milyen érzés ez - magyarázta a kaposkeresztúri Margit, aki a kezdetek óta jár a találkozókra. - Sok ismerős van itt, akikkel év közben is tartjuk a kapcsolatot, és hát ott a műsor is, amire sokan egész évben készülnek."

A szomszédos, ördögkeresztúri asztalnál eközben az állampolgári eskü volt a téma. "Addig jövök ide, amíg csak tellik tőlem, mert dobog a szívem az egyesületért, és hát mégiscsak ez az anyaország - fejtegette egy szalmakalapos, szemüveges férfi. - Jó, hogy egyre több határon túli is jön, mert csak velünk együtt van itt újra Nagy-Magyarország" - mondta még, mielőtt a felesége lepisszegte.