Nem fogják pótolni a vizet a kiszáradt madárrezervátumban

Különös ellentmondás mutatkozik a Balatonfenyves melletti Nagyberek-Fehérvíz természetvédelmi terület sorsával kapcsolatban. Az előzményekről az Index számolt be elsőként: az állami tulajdonban lévő, nemzeti parki területet bérlő német tulajdonú cég, a Hubertus Bt. emberei által vezetett helyi vízitársulat idén a megengedett minimum közelébe csökkentette a vízszintet. Emiatt a 2011. június óta nemzetközi jelentőségűnek minősülő vízimadár-rezervátumból már július közepére szinte teljesen eltűnt a víz, és a terület alkalmassá vált a vadásztatásra, merthogy az Index akkori információi szerint ez a gazdálkodó célja.

Fegyelmik és feljelentések

Napokkal első cikkünk megjelenése után Illés Zoltán környezetvédelmi államtitkár azonnali hatállyal visszavonta a vízitársulat tavaly decemberben módosított, és a nyár elején már felfüggesztett vízjogi engedélyét, ami az év első felében lehetővé tette a terület lecsapolását. Az államtitkár kijelentette, hogy a területre a Hubertus költségén visszavezetik a vizet, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatósága (BFNPI) és a Dél-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség (DDKVF) felelőseinek pedig fegyelmit helyezett kilátásba.

Bár mandátuma az elmúlt két ciklus visszás ügyeinek kivizsgálására szól, az ügyben aktivizálódott Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztos is, aki szerint 7-8 milliárd forintos kár érte az államot, amiért 1992-ben 99 évre évi 80 ezer forintért (hektáronként 10 forintért) adták bérbe a Balatonfenyves melletti madárrezervátum területét. Hűtlen kezelés bűntettének alapos gyanúja miatt feljelentést tett, továbbá kezdeményezte a szerződés semmissé nyilvánítását és a terület visszaállamosítását. Ezzel kapcsolatban Csató András, a Hubertus ügyvezetője nemrég úgy nyilatkozott, hogy a hektáronként 10 forintos ár reális, mert a területnek csak egy kis része alkalmas növénytermesztésre, a vízelvezető rendszerek üzemeltetése viszont több tízmillió forintos költséget jelent.

Az eddig rendelkezésre álló információk szerint a Hubertus Bt. mint a terület kezelője és a vízjogi engedélyes, a Balaton-Nagyberek Vízitársulat (melynek meghatározó pozícióiban a Hubertus emberei találhatók) a vízszint ügyében mindvégig betartotta az előírásokat. Más kérdés, hogy a vadászati jogok birtokosaként a vadban gazdag ingoványból a cég akkor lát pénzt, ha ott nagyvadakra is vadászni lehet, ami viszont csak alacsony vízszint mellett lehetséges.

Tétlenkedő hatóságok

Budai Gyula természetkárosítás miatt is feljelentést tett. Miközben a kormány emberei a sajtón keresztül fenyegetőztek, az államigazgatásban nem sok minden történt. Ahhoz, hogy az ingovány és a madárrezervátum sorsa megnyugtatóan rendeződjön, mindenekelőtt egy komoly vizsgálatra lenne szükség annak megállapítására, hogy az év egyes időszakaiban mi lenne a kívánatos vízszint. Ilyen vizsgálat azonban az Index információi szerint nem készült, és jelenleg sincs folyamatban.

Az Index úgy tudja, hogy az ügyben a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület meglepő passzivitása is a politikai habverés miatti óvatosságnak tudható be.

"A helyzet kiválóan alkalmas a kedélyek felkorbácsolására, mindenki beszél, miközben a természetvédelem ügyében semmi előrehaladás nem történt – nyilatkozta az Indexnek egy, az ügyet és a szereplőket jól ismerő, anonimitást kérő forrás. –  A gazdálkodó nem ért a természetvédelemhez, de nem akar kárt okozni, és ha mondanak neki egy olyan vízszintet, amit összhangba tud hozni a gazdálkodással, akkor akceptálja. A szakembereknek kéne a területre természetvédelmi célokat kitűzni, ehelyett a hatóságok a koncepciótlanságukat, hiányosságaikat próbálják csak leplezni, mert a pozíciókban nem kellően elkötelezett emberek ülnek."

A Vidékfejlesztési Minisztérium (ide tartozik a természetvédelem) nem reagált a megkeresésünkre. A vizsgálat elmaradásának oka mellett azt szerettük volna megtudni, hogy mi lett a fegyelmik eredménye, pontosan mit szeretne a Nagyberek-Fehérvíz területén a minisztérium megvalósítani, illetve milyen állapotot konzerválna, milyen műszaki megoldással és kinek a költségén.

Kérdéseinkre az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség sem válaszolt. A zöldhatóságtól arra szerettünk volna választ kapni, hogy történt-e természetkárosítás, ha igen, ki és milyen előírást sértett meg, hol tart jelenleg a visszavont, és a vízügyi társulat által megfellebbezett vízjogi engedély ügye, továbbá hogy a területnek a ramsári egyezmény jegyzékébe foglalása szükségeltet-e a korábbinál szigorúbb védőintézkedéseket.

Háttérmegegyezés

Az államigazgatás csendje azonban korántsem jelenti azt, hogy a nyáron semmi sem történt. A Hubertus Bt. ügyvezetője, Csató András ugyanis az Indexnek elmondta, hogy bár Budai kormánybiztossal nem sikerült kapcsolatba lépniük, a Hubertus vezetői július 20-án egy napig tárgyaltak a helyszínen Illés Zoltán kabinetfőnökével, Pertich Attilával és az általa vezetett szakértői delegációval, aminek a minisztérium, a DDKVF, a Dél-Dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság és a BFNPI szakemberei is a tagjai voltak.

"A résztvevők személyesen bejárták a Nekota (ez a Nagyberek-Fehérvíz másik neve) területét, mint a problémával érintett területet, és meggyőződtek arról, hogy a Hubertus Bt. magas színvonalon látja el a tevékenységét, és láthatóan a természetvédelmi értékek megőrzését is magas színvonalon végzi" – idézett az ügyvezető az Indexnek a tárgyalás jegyzőkönyvéből.

Mi legyen a vízszint?

Csató szerint a találkozó nagyon konstruktív légkörű volt, és konszenzus alakult ki a 104,4 mBf (a Balti-tenger közepes vízállásához viszonyított) vízszintről. Amint a nemzeti park biztosítja a szükséges műszaki terveket és pénzügyi fedezetet, a vízitársulat erre a szintre fogja kérni a vízjogi engedély módosítását. A megállapodás első lépcsőjeként a másodfokú vízügyi hatóság várhatóan szeptemberben hozza meg közbülső intézkedését – mondta az ügyvezető.

A hatóságoknak három évbe telt, amíg 2010 decemberére megszülték az idén júniusban már vissza is vont vízjogi engedélyt, melynek vízszint-minimuma 102,4 méterre szólt, és amiről azóta bebizonyosodott, hogy alkalmatlan a természetvédelmi célok elérésére. A Fehérvíz-Nagyberek átlagos mederfenék-szintje az Index információi szerint 103,7 méter (jelenleg a kiszáradás miatt a víz szintje tehát mélyen a mederfenék alatt van, a terület csontszáraz). A vízügyi engedély felfüggesztésekor megállapított ideiglenes vízszint-minimumot júniusban 104,6 mBf-nél jelölték ki. Hogy mi alapján, azt hivatalos szakmai vizsgálat híján senki nem tudhatja, ahogy a júliusi konszenzus szakmai hátteréről se tudni semmit.

Mindez azonban teljesen elméleti kérdés. A találkozón Csató beszámolója szerint minden érintett fél egyetértett abban, hogy a kiszáradt ingoványban mesterséges vízpótlásra nincs mód, mivel aszály idején az oldalsó csatornákból és vízfolyásokból is eltűnik a víz, és az csak a csapadékból pótlódhat. A jelenlegi, kiszáradt helyzetről Csató András az Indexnek azt mondta: "talán a jóisten döntött úgy, hogy ez legyen a terület sorsa".

Madarak és vadászok

A területre csak az elmúlt évek belvízhaváriái után szoktak át a közeli Kis-Balatonról a vízimadarak, miután ismét számukra alkalmas élőhellyé alakult az évtizedekig legelőként használt hajdani berek. A környékre mindig az állandóan változó vízszint volt a jellemző, így az Index információi szerint nem is a mesterséges vízpótlás, hanem csapadékos idő esetén a víz megtartása a kardinális kérdés.

Egyik forrásunk szerint az itt fészkelő madaraknak direkt jó, ha a vadászok a természetes ellenség híján gyorsan szaporodó vaddisznók és rókák sorait megtizedelik. A tartósan száraz Nagyberekben szarvasra, őzre is lehet vadászni, az viszont a vízi élőhely megszűnésével jár együtt. Az idény napokon belül kezdődik.