Orbán Viktor is csak egy szolga

Az Orbán-kormány intézkedései elleni tüntetések eddig jellemzően kétféleképpen néztek ki. Voltak a megbízhatóan langyos megmozdulások a sajtószabadság mellett a Facebook-felhasználóktól, és voltak a bajszukat Pintér Sándorral összeakasztó rendvédelmisek ütősebb demonstrációi. A kettő eddig nem nagyon keveredett, és meglepetésekre sem igazán kellett számítani. A szombati nagytüntetés ehhez képest egyértelműen újat hozott.

A fordulat napja

Kevés unalmasabb kezdést lehet elképzelni egy demonstráción annál, mint hogy egyesével felsorolják a színpadon a résztvevő száz társadalmi szervezet, szakszervezet és Facebook-csoport nevét, amit az érintett csoportok tagjai egyesével végigtapsolnak. Ehhez képest kifejezetten erős fordulat, hogy két órával később már az újonnan megalakult Szolidaritás mozgalom zászlója mögött vonult az utcán több ezer ember, miközben zengett a nyárias délutánban az Orbán, takarodj! A kettő között volt néhány unalmas beszéd, néhány jó pillanat, és megszülettek az ellenzék új sztárjai is.

A D-Day névre keresztelt tüntetésen teljesen megtelt a Kossuth tér Parlamenttel szembeni része, és az Alkotmány utcában is hosszan álltak az emberek. Az ilyen tömegek becslése mindig kényes kérdés, a mai létszámot nagyjából tízezer felé tippeljük, rengeteg szakszervezeti zászlóval és színes munkásmellénnyel. Sütött a nap, jó volt a hangulat, szóltak a Republic-dalok, panaszra nem volt semmi ok, de nem úgy nézett ki, ma fog alapjaiban megrengeni a rendszer, akkor sem, ha Orbán militáns retorikáját az országvédelmi tervről, az ország háborújáról és hasonlókról a tüntetők is átvették, és a csütörtöki előörshoz csatlakozó főerőnek nevezték magukat.

Továbbra sincs senkinek kétharmada

Az első meglepetés rögtön az első megszólalóval érkezett, aki nem más volt, mint Dopeman. A rapper már a második sajtószabadság-tüntetésen is felszólalt, most viszont főszereplő volt, és úgy tűnt, tökéletesen áll neki ez a szerep. “Bátrak vagytok, és ne feledjétek, nincs itt senkinek kétharmada, csak a népnek” - kezdte azzal a fordulattal, ami már az előző tüntetéseken is nagyon tetszett nekünk. Később többször bebizonyosodott, nagyjából ugyanúgy tudja egy diszkó és a Kossuth tér közönségét szórakoztatni - a szakszervezetek Rákay Philipjének átvezető szövegei mindig felrázták a néha kevéssé vérforraló beszédek között a tüntetőket. “Nem az a baj, hogy bevezetik a hittant, de akkor kövessék is Jézus Krisztust, ne Mao ce-Tungot” - mondta például a kormányról. A legnagyobb sikert pedig akkor aratta, amikor emlékeztetett mindenkit, a kormány tagjai maguk is szolgák, a nép szolgái.

Nem Dopeman volt az egyetlen híresség, aki megjelent a Kossuth téren. A tömegben ott volt többek között Lendvai Ildikó, Horváth Csaba, Karácsony Gergely, és természetesen nem maradhatott ki Gyurcsány Ferenc sem. Amikor feltűnt az Alkotmány utca sarkán, hirtelen nagy csődület támadt körülötte, az emberek fényképezték, aláírásokat kértek tőle, és a legtöbben láthatóan őrültek neki, “ő legalább el mert jönni”.

Belebolondult

Nem mintha a legtöbb beszéd nem tért volna ki arra, hogy eddig egy kormánytól sem számíthattak túl sok jóra. A lassan csordogáló, jól ismert fordulatokból álló beszédek után Polgár Dóra, a Hallgatói Hálózat tagjának beszéde alatt pörgött fel a hangulat. Amikor szövegében elért az érezhetően tudatosan stratégiai fontosságú helyre beszúrt “a hatalmába belebolondult Orbán Viktor” forulathoz, akkor hangzott fel először tényleg erősen az Orbán, takarodj!, és innentől nem is volt igazán unalmas pillanat, pedig a legtöbben már elfáradtak kicsit attól, hogy másfél órája állnak a napon, és erősen ellenzik a rendszert.

A tavaszi rendvédelmi tüntetések kitermelték a színtér saját sztárjait, ők jöttek a végén: először a hivatásos tűzoltószakszervezet vezetője, Árok Kornél, majd a fesztivál főfellépőjeként a Fegyveres és Rendvédelmi Dolgozók Érdekvédelmi Szövetségének vezetője, Kónya Péter.

Nem szegik meg esküjüket

Kónya az egész tüntetés alatt talpig egyenruhában, szigorúan kihúzva, rezzenéstelen arccal állt a színpad szélén, amikor pedig beszélni kezdett, olyan feszült csend támadt, mintha nem is május elsejei hangulat lett volna még néhány perce. “A kormány azt akarja, hogy a katonák felejtsék el az esküjüket, hogy védjék meg ezt az országot. Mi ezt az esküt soha nem szegjük meg” - mondta Kónya, és bejelentette, a nyolcvanas évek lengyel mozgalmának mintájára megalapítják a magyar Szolidaritás mozgalmat.

Amikor pedig kibontották az új mozgalom zászlaját, hirtelen összeállt minden. Akkor kapott értelmet az, hogy miért is van itt száz, egymástól sok esetben egészen távoli csoport, és mi történt az ellenzéki mozgalmakban az elmúlt egy évben. Ahogy a zászló előtt ott állt az egyenruhás Kónya, mellette az Egymillióan a sajtószabadságért csoportból Székely Sándor, az atlétatrikós Dopeman vagy éppen az egyetemista Polgár Dóra, az egyrészt egészen valószínűtlen látvány volt, másrészt jól jelezte, hogy a Fidesz kormányzati teljesítménye mostanra különféle társadalmi csoportokat kovácsolt egységbe.

Összeállt az erő

Természetesen nem tudjuk, mire jut ez az összefogás, és tart-e egyáltalán valamerre a közös út. Affelől sincs kétségünk, hogy Szjjártó Péter meg tudja majd magyarázni azt is, hogy valójában az, hogy a tömeg Orbán, takarodj! kiabálás mellett ment át ezután a Szolidaritás zászló mögött a Clark Ádám térre, az valójában a kormány melletti kiállás volt. Nekünk mégis sokkal inkább úgy tűnt, az egy éve még szedett-vedett ellenzéki mozgalmak kezdenek egységes erővé összeállni.

A mozgalom civilségéről pedig egy kis belterjeskedő színes történet, egyenesen a szakszervezeti backstage-ből, ahol a színpad mellett nyüzsögtek, sürögtek és forogtak a színtér alakjai Mécs Imrétől Dopeman öccséig. Az ilyen backstage-ekben mindig kell lennie Valakinek, Akivel Látványosan Senki Sem Áll Szóba. Ezen a szombat délutánon ezt a szerepet az ismert baloldali gondolkodó, Gyurcsány Ferenc udvari bolondja, Dániel Péter töltötte be.