Se veled, se nélküled

Az MSZP most már tényleg kettéválik, utalnak rá erős jelek, holott ez a végkifejlet már legalább 2009 márciusa, Gyurcsány lemondása óta világos volt. De lehet, hogy már 2006 őszén eldőlt: az őszödi beszéd kiszivárogtatója és szónoka nem férnek meg egy pártban. Az is lehet, hogy már 2004-ben eldőlt, amikor a párt vezetésének és frakciójának akarata ellenére választott a kongresszus új miniszterelnököt Gyurcsány személyében Kiss Péter helyett. De még az sem tűnik meredek gondolatnak, hogy már 2001-ben látszott, hogy az a pártot, amelyik nagy vívódások után csak kívülről tud miniszterelnök-jelöltet állítani (Medgyessy Péter), megbénítják a belső feszültségek.

Ugyanaz a nóta

„A tagság és a véleményformáló pártértelmiség jelentős része egyre kevésbé hiszi el, hogy az MSZP vezetése változatlan működéssel és személyi összetétellel alkalmas a választások megnyerésére" – ezt nem most, hanem 2001 márciusában írta Gyurcsány Ferenc a Népszabadságban. Akkoriban is Orbán Viktor volt a miniszterelnök, de az aláírása mellett magát közgazdásznak nevező publicista egyáltalán nem volt még országosan ismert személyiség. A cikk lényegében arról szólt, hogy Kovács László pártelnökkel és a régi vezetőkkel nem érdemes nekimenni a következő választásoknak.

Mesterházy Attila és Gyurcsány Ferenc sem idén kezdték az ellenségeskedést. Már 2003-ban arról pletykált a sportminisztérium, hogy a frissen kinevezett miniszter (Gyurcsány) és fiatal államtitkára (Mesterházy) ki nem állhatják egymást.

Ledarált levél, pártszavazás, stb.

Ha csak az elmúlt egy évet nézzük, szappanoperaszerű fordulatok sorát vehetjük gyorsan át. Februárban Gyurcsány Ferenc saját évértékelőt tartott, rögtön egymás után kettőt, (egy nyilvánosat egy szállodában és egy zárt körűt az MSZP székházában). A nyilvánoson azt mondta, hogy 2012-ben megújítja majd az MSZP-t. Új pártot viszont nem alakít.

Áprilisban a hozzá kötődő Magyar Demokratikus Charta rendezvényén már az egész ellenzék újraszervezését jelölte meg céljaként, és ebben a hónapban a Magyar Nemzet arról cikkezett, hogy lista készül a pártban, hányan tartanának Gyurcsánnyal a képviselők közül, ha szakítás történne. (Ilyesfajta listák azóta is készülnek.) A listázást a szocialisták gyorsan tagadták, majd fura nyilatkozatháború indult arról, hogy Gyurcsány is beszél-e a párt május elsejei majálisán Mesterházy mellett. Végül beszélt.

A beszéd utáni héten külföldi újságíróknak mondta ki először, hogy ha nem megy az MSZP általa elképzelt megújítása, akkor mégiscsak új pártot alakít. Öt nap múlva kiderült, hogy már be van jegyezve a Demokrata Párt nevű párt, ami minden bizonnyal csak Gyurcsányra vár.

Addigra már bejelentette az általa szervezett Demokratikus Koalíció nevű platform, hogy pártszavazást kezdeményez. A pártszavazás elvont kérdései mögött lényegében az állt, hogy Gyurcsány felmérje, mekkora a támogatottsága a tagság körében.

A pártszavazás elég átláthatatlan fejleményeket hozott. Először úgy volt, hogy a Mesterházy-szárny is feltesz kérdéseket, aztán kiderült, hogy mégse. A pártvezetés előbb zöld utat adott a kezdeményezésnek, de a párt júniusi kongresszusa mégis inkább felszólította Gyurcsányékat, hogy vonják vissza a pártszavazást. Nem vonták.

Megtartották, de számháború kezdődött arról, hogy hány tagja van a pártnak. Úgy tűnt, hogy nem szavaztak elegen, aztán az utolsó órákban kiderült, hogy mégis. Aztán hogy elegen szavaztak, de néhány szavazattal elbuktak Gyurcsány kérdései.

A pártszavazást brutális kampány kísérte. Az általában hallgatag Puch László telenyilatkozta a sajtót arról, hogy Gyurcsány hagyja már békén az MSZP-t, Gyurcsány pedig arról kezdett beszélni, hogy Puch összejátszott a Fidesszel, amikor pénzről volt szó.

A belső kampány másik játéka az őszödi beszéd kiszivárogtatásáról szólt. Szanyi Tibor bejelentette, hogy Gyurcsány maga adta ki a sajtónak a hangfelvételt, mire Gyurcsány egy lezárt borítékban Mesterházy Attilának adta, hogy szerinte ki lehetett a párton belüli szivárogtató. Mesterházy a levelet bontatlanul ledarálta.

Aztán szeptemberben Gyurcsány azt javasolta, hogy az 58 szocialista képviselő közül 56 (az összes listáról mandátumot szerző) mondjon le, mert a pártot nem szeretik eléggé a választók. Ezután már mindkét oldalon egyre többen kezdtek a gyors szakításról beszélni, és hétfőre Mesterházy pártelnök minden képviselőtől nyilatkozatot vár arról, hogy marad-e. Persze lehet, hogy még ezzel sem dől el semmi, mert Gyurcsány inkább maga akarja bejelenteni a szakítást.

De mivel foglalkoznak ezután?

A rettenetesen elnyúlt és komikus fordulatokat is bőven hozó szakítás felőrölte a legnagyobb ellenzéki párt erejét. Lényegében egyik oldal sem mondott semmi érdekeset arról, hogy mit kellene csinálni az országgal, legfeljebb azon versenyeztek, hogy ki tudja keményebben szidni a kormányt.

Az most sem világos, hogy a gyurcsányisták és a jelenlegi vezetés hívei között van-e véleménykülönbség akár az új választási törvénnyel, akár az új adókkal, vagy bármi más érdekes, az ország sorsát érdemben befolyásoló friss fejleménnyel kapcsolatban.

Ellenzékben is maradt a kiszorítós, hol egyensúlyozó, hol agresszív belső dinamika, ami kormányzása idején is a tehetetlenségig bénította az MSZP-t: a pozíciók állandó újraosztása és a rivalizálás önmagáért való küzdelemmé vált.

Az utódpártok legfontosabb kérdése ezért az lesz, hogy mit kezdenek majd egymás nélkül?