Pandora, Gabriella
7 °C
14 °C

Félrecsúszott a szocialista tanga

2011.10.19. 22:04
Kétszáz MSZP-s tüntetett a kormány ellen. Jó-jó, de mi van a szocialista szakítási drámával? Nem fogják elhinni. Féltékenység, demokratikus hónaljszőr, Markos–Nádas-jelenet, végül részeg sírás a hűtlen üzenetrögzítőjére.

Az előző részek tartalmából: Ferenc és Attila, akit kevésbé liberális olvasóink kedvéért nevezzünk innentől Anikónak, de azért közben ők is gondoljanak egy exkörszakállra és egy felzselézett frizurára, hosszú évek óta boldogtalan kapcsolatban élnek együtt. Ferenc újabban azzal húzza Anikót, hogy rázza a rongyot, ujján ipadeket pörgetve fiatalok közé jár, közben fitymáló megjegyzéseket tesz Anikóra, nagyvonalúan elfelejtve, hogy nem volt mindig ilyen savanyú a szőlő. Anikó aztán megelégelte ezt, és megmondta Ferencnek, hogy most már aztán no pasarán: vagy menjen el végleg a friss hús után, vagy maradjon, de akkor aztán panaszkodás nélkül egye az elszámoltatott konzervlecsót vacsorára, és ne sírjon a kétharmados mojito után.

Hímez-hámoz

Ferenc persze, mint minden Apple-fanatikus, nem az a kimondott Latinovits Zoltán, így nem az egyenes utat választotta, hanem azóta is hímez-hámoz, az eljárogatásról nem mond le, de azért elvárja, hogy Anikó a közös lakásban kimossa a ruháit.

És akkor jöjjön a mai rész, a szakítós drámák általában legkínosabb jelenete. Anikó elhatározta, hogy megmutatja Ferencnek, ő azért még mindig sokkal inkább Hoffer Eszter, mint Magdi anyus, gondolta, jól kicsípi magát, és a barátokkal elmegy bulizni a város legmenőbb helyére, hadd egye Ferencet a modern, felvilágosult, nyugatos féltékenység. Vagyis szervezett egy kormányellenes tüntetést a Honvéd utcába.

Demokratikus dekoltázs

A Honvéd utca stratégiailag tökéletesen megválaszott dekoltázs. Kellően szűk ahhoz, hogy az is nagyobbnak tűnjön, ami valójában annyira azért nem az, jelen esetben nagyjából kétszáz, kilencven százalékban nyugdíjaskorú szocialista tüntető. A hangulat pedig egyáltalán nem volt rossz, a pesti bérházak között visszhangzott a tüntetők kolompolása és korunk gerappája, az Orbán takarodj is.

Ami pedig igazán dícséretes, Török Zsolt MSZP-szóvivő felmérve az igényeket korrekt Markos–Nádas-jelenetekkel vezette fel a felszólalókat, olyan szövegekkel, hogy „az Orbán-kormánynak már sok lépése volt, már csak a lelépés hiányzik”. Attól viszont Antal Imre biztosan felsírt a Mennyei Szeszélyes Évszakokban, hogy amikor azt mondta, „a rezsimnek meg kell buknia”, azután képes volt kihagyni azt, hogy „mert a rezsim már a csillagos égig emelkedett”. Tóbiás József szocialista képviselő ezután korrekt beszédet mondott, fókuszában a didergő Pest megyei iskolásokkal, úgyhogy a hangulatra igazán nem volt panasz, jó esély volt arra, hogy Anikónak, még ha a maga szerény módján is, de legyen egy jó estéje, finoman, de azért félreérthetetlenül kilógó demokratikus tangával.

A dolgok ezután kezdtek el félrecsúszni. A volt második kerületi polgármester, Horváth Csaba egyből két kategóriában is megnyerte az év legreflektálatlanabb politikai beszéde versenyt: egyrészt nem figyelt a közönségre (az első sorban úgy kiabált neki végig egy lelkes tüntető, hogy látszott rajta, azonnal felkötné bármelyik kormánytagot egy Margit hídi kandelláberre, Horváth valami kedves válasz helyett viszont végig faarccal olvasott a papírjából, rá se hederítve, pedig az ilyen lelkesedést igazán meg kéne becsülnie a pártnak manapság), másrészt képes volt úgy beszélni végig a megszorításokról, mindenféle visszautalás nélkül saját tevékenységükre, hogy attól még egy Népszava-előfizetőnek is kinyílt volna a zsebében az elmúlt nyolc év.

Elfelejtette leborotválni

Beszéde nagyjából annak volt a politológiai megfelelője, mintha Anikó a bulihely előtt ujjatlan ruhában parádézva vette volna észre, hogy elfejette leborotválni köztársasági hónaljszőrét. Még akkor is, ha a végén mindenki felindulva lobogtatta vele a piros lapokat a kormánynak.

Na, de minden buliba becsúszhatnak kisebb hibák, gondoltuk, és vártuk, hogy a főfellépő, maga Anikó kiköszörülje a csorbát, és úgy vonuljon végig a rendszerellenes kifutón, hogy Ferenc megtébolyult razfilmkutyaként verje tőle az asztalt.

Ezek után egy kedves szocialista lány felment a színpadra, elénekelte a Magyarország című dalt, majd Török Zsolt megköszönte a résztvevőknek, és bejelentette a rendezvény végét. Anikó sehol.

Rásírt az üzenetrögzítőre

Erre már tényleg nehéz hasonlatot találni a szocialista szakítási drámában. Mondjuk, mintha Anikó fél ór a alatt öntudatlanra itta volna magát a szórakozóhelyen, majd hazarohant, és rásírt volna Ferenc üzenetrögzítőjére.

Török Zsolt egyébként a rendezvény után az Indexnek elmondta, hogy Mesterházy Madridban van egy nemzetközi baloldali találkozón, ami elhúzódott, de bármi is a valódi ok, ez így akkora öngólnak tűnik, amit magyar politikus legutóbb, nem is tudjuk mikor, ja igen, két napja lőtt. Mindettől függetlenül egyébként a kétszáz résztvevő láthatóan jól érezte magát.

A következő részben Ferenc mutatja meg, hogy ő már túl van Anikón. Bár a lakáskulcsot azért szívesen megtartaná.