Vigyázz, megőrült a sátán!

„Nem én kiáltok, a föld dübörög, Vigyázz, vigyázz, mert megőrült a sátán...” József Attila, Nem én kiáltok című versének első két sorát is transzparensükre vetették az 56-os forradalomra emlékező LMP-sek. A kezdés előtt fél órával még az lehetett hinni, hogy nem is lesz megtartva a rendezvény, hiszen mindösszesen tizennyolc ember lézengett a  Műegyetem K épülete előtt a szemerkélő esőben. Aztán megjött Karácsony Gergely, feltűnt Jávor Benedek, Scheiring Gábor és Kukorelly Endre is.

Vágó Bernadett kérdései

Aztán két órakor a Himnusz után a konferenszié bejelentette Vágó Bernadettet, a párt szóvivőjét, mire az addigra negyven-ötven főre nőtt tömeg elkezdett nevetgélni és a "Szél" szót bekiabálni. Erre a műsorvezetőnek leesett, kicsit elbakizta a szóvivő nevét. Következett tehát Szél Bernadett és az ő költői kérdései.

„Tegyük fel őszintén a kérdést, mi, magyarok, méltóak vagyunk-e '56 örökségére? Hogy vizsgázik az elmúlt húsz esztendőnk? Közösségi felelősségünket átérezve szabad polgárai vagyunk ennek a hazának? Képesek voltunk legalább kizsákmányolás legszélsőségesebb formáit megszüntetni?"

A szóvivő  mindezekre annyi választ adott, hogy  szerinte a magyar nemzetközösség rosszul vizsgázott, ugyanis a javakat és a terheket igazságtalanul elosztó szélsőséges egyenlőtlenségekkel terhes viszonyokat teremtettünk az elmúlt húsz évben. Hozzátette, az lenne a dolgunk, hogy a bajokat orvosoljuk, a társadalom összetartozás érzését erősítsük, ám itt és most nem ez történik. Helyette a demokrácia újabb és újabb hitelveszését tapasztaljuk.

Schiffer Gergely és a legnagyobb hazugság

A következő felszólaló aztán lecsapta a konferenszié bakiját. Karácsony Gergely reménykedett, hogy Schiffer Gergelyként mutatják be, ezzel is mutatva a párt egységét. Nem így történt. Az LMP frakcióvezető-helyettese aztán komolyra fordította a szót, és jöttek a kemény szavak. Miszerint a magyar társadalom ötvenöt év után nem tud mit kezdeni  '56-tal.

„A forradalom távolabb van, mint '89-ben gondoltuk volna. 1956-ból nem tudtunk egységes, nemzeti hagyományt teremteni. '89-ben még úgy tűnt, hogy a harmadik magyar köztársaságot sikerül '56 hagyományára alapozni” – vélekedett. Azonban a politikai pártok nem tettek azért, hogy Magyarország egységes legyen abban az értelemben, hogy megtartja önbecsülésünket, mégis, harmonikus egységben tudjunk élni. Ehelyett tudatosan megosztották a magyar népet, és '56 hagyományát is.

„Ez a folyamat 2006. október 23-án végzetes sebet ütött a köztársaságon: a kordon építők és a kordon bontók politikája akkor jutott a csúcsra. Innentől kezdve már csak egy lépés volt, hogy a csalódott és fásult magyar társadalom kétharmadot adott egy olyan hatalomnak, ami az utolsó elemeit is lebontja a harmadik köztársaságnak” – fogalmazott az LMP frakcióvezető-helyettese.

Karácsony szerint a mostani hatalom úgy hívja magát, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszere, ami a legnagyobb hazugság az elmúlt húsz év politikájában, hiszen nemzeti együttműködést nem lehet parancsszóra létrehozni. „Ez nem a Nemzeti Együttműködés Rendszere, hanem egy lopakodó, új diktatúra” – jelentette ki.

Ezt követően a maroknyi LMP-s átsétált a Szabadság hídon, hogy csatlakozzanak az Egymillióan a sajtószabadságért rendezvényéhez.