Luca, Ottilia
2 °C
5 °C

A fiatalabb exkommunistáknak még nincs okuk félni

2011.10.24. 08:20
Húsz év óta csak az 1988 utáni kereset befolyásolja a nyugdíjat, így hiába is volt valaki hosszú éveken át kommunista vezető a rendszerváltás előtt, ha csak később hagyta abba a munkát, a nyugdíját alig befolyásolja régi fizetése. Az egykori vezetők közül így csak az igazán öregeknek kellene aggódniuk a nyugdíjukért, ha tényleg jóvátételi adóval büntetnék majd őket. Az Antall-kormány már 1991-ben visszavette az extra nyugdíjakat, de volt egy kiskapu, amit sokan kijátszhattak.

Még mindig csak nagyon keveset lehet tudni a Fidesz elképzeléseiről arról, hogyan akarnák elérni, hogy az egykori kommunista vezetők nyugdíjából vissza lehessen venni. Lázár János frakcióvezető múlt hétfőn annyit árult el, hogy úgynevezett jóvátételi adó kivetésében gondolkoznak. Az érintettek köréről Lázár azt mondta: azokról lenne szó, akik korábban az MSZMP vezető tisztségviselői voltak, vagy tagjai voltak a párt vezető szervezeteinek, illetve az akkori politikai apparátusnak, helyi, megyei vagy országos szinten. Újságírói kérdésre a listát kiegészítette a KISZ, az ÁVH és a Munkásőrség döntéshozóival is.

Ha a Fidesznek a törvényjavaslat szövegezésénél sikerül is kikerülnie az alkotmányossági csapdákat, és valahogy megoldják az érintettek felkutatását is, igazságos jogszabályt alkotni ebben a témában csaknem lehetetlen. A pénzmegvonással büntetés ugyanis - amennyiben az adót tényleg a nyugdíjakra vetnék ki - a nyugdíjszámítási szabályokból adódóan szükségszerűen életkor alapján szelektálna a kommunisták között. Minél öregebb valaki, annál rosszabbul járna, a viszonylag fiatalok pedig gyakorlatilag meg sem éreznék.

Szilvásy György
Szilvásy György
Fotó: Kollányi Péter

Ha az adó tényleg csak azt a nyugdíjat sújtaná, amelyet az érintettek az egykori tisztségük után kapnak, akkor olyan közismert volt KISZ-eseknek, mint például Gyurcsány Ferenc, Szilvásy György vagy éppen Gubcsi Lajos, nem igazán volna félnivalója.

24-en kapnak havi félmillió felett

Az Országos Nyugdíjbiztosító Főigazgatóság (ONYF) adatai szerint 2010-ben 91 400 forint volt az átlagos öregségi nyugdíj. Az országban körülbelül 1,7 millió öregségi nyugdíjas él. Igazán magas nyugdíjat csak nagyon kevesen kapnak. Mindössze 24 olyan ember van egy 2011 januári ONYF-statisztika szerint, akinek havi félmillió forintnál nagyobb összeg jár nyugdíjként, járadékként vagy nyugdíjszerű ellátásként összesen. A 400 ezer fölöttiek tábora sem sokkal nagyobb, 199 emberről van szó. 300 ezer fölött már 2689-es létszámúra bővül a kör, 200 ezer forintnál többet pedig már közel 61 ezren kapnak.

A nyugdíj összege alapvetően a szolgálati idő hosszán és a keresetek nagyságán múlik. A hatályos nyugdíjszámítási szabályok szerint csak az 1988. január 1-je utáni időszak kereseteit veszik figyelembe.

Alig éreznék

Képzeljünk el egy fiktív exkommunistát, aki most 60 éves. Mivel 1951-ben született, 62 évesen, vagyis 2013-ban nyugdíjba mehet. Tegyük fel, hogy 25 éves korában, 1976-ben tag lett az MSZMP politikai apparátusában, és az is maradt majdnem 13 éven át, egészen az MSZMP 1989 októberi megszűnéséig. Amikor az ő nyugdíját kiszámítják, ebből a 13 éves periódusból mindössze nem egészen két év – az 1988. januártól 1989. októberig terjedő időszak – keresete fogja csak a nyugdíját befolyásolni, és mivel összesen 25 év átlagkeresete alapján számolnak majd, ez a két év alig alakít a végösszegen. Tehát ha a kézhez kapott nyugdíjnak eleve csak egy nagyon kis része köszönhető az MSZMP-s tisztségnek, hiába is adóztatják meg ezt a nagyon kis részt, az így elveszett pénz hiányát fiktív exkommunistánk nem igazán fogja megérezni.

Így például Szilvásy György volt titokminiszter is hiába volt 1985-től a KISZ KB egyetemi és főiskolai tanácsának titkára, majd szóvivője, a nyugdíja nem ezen fog múlni. Ugyanez igaz Gyurcsány Ferencre, Kiss Péterre vagy Gubcsi Lajosra is, akik szintén KISZ KB-tagok voltak. Ráadásul a nyugdíjtörvény szerint az 1996 előtti időszakban alapvetően a főfoglalkozásban elért jövedelmet veszik figyelembe a nyugdíjkiszámításnál, márpedig a vezető kommunista tisztségek jó része – például a KISZ KB-tagság – tipikusan nem főfoglalkozás volt.

Nagy Imre, a KISZ KB első titkára, Gyurcsány Ferenc, a KISZ KB Egyetemi-Főiskolai Tanácsának elnöke és Stumpf István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának képviselője 88-ban
Nagy Imre, a KISZ KB első titkára, Gyurcsány Ferenc, a KISZ KB Egyetemi-Főiskolai Tanácsának elnöke és Stumpf István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának képviselője 88-ban
Fotó: Friedmann Endre

Az 1988-as kezdődátum a nyugdíjszámításnál 1992 óta érvényes. Azaz a ’93-ban nyugdíjba vonultaknál ugyanúgy csak a ’88 utáni kereseteket vették figyelembe, mint majd azoknál, akik még nem mentek nyugdíjba. Tehát a jól fizető kommunista vezetői tisztség még azoknak a nyugdíjában is csak alig (minél később mentek nyugdíjba, annál kevésbé) érződik, akik mondjuk a harmincas évek elején születtek, harminc éven át voltak vezetők, és a kilencvenes évek közepén mentek nyugdíjba.

A szolgálati időt könnyebb lenne megfogni

A kommunista vezetői tisztségből igazán csak azok gyűjthettek szép nyugdíjat, akik még 1992 előtt nyugdíjba mentek. Akkoriban ugyanis az utolsó öt évből a kereset szempontjából legjobb három év alapján számolták ki a nyugdíjat. A '92 előtt nyugdíjba vonultak köre azonban mára meglehetősen szűk lehet, hiszen az elmúlt húsz évben nagyon sokan meghalhattak azok közül, akik a kilencvenes évek elején már elérték a nyugdíjkorhatárt. (A férfiak várható életkora Magyarországon nagyjából hetven év.)

Elképzelhető egy kiút az életkor befolyásolta igazságtalanságból: ha a nyugdíjat a kiszámolásában szerepet játszó másik fő tényező oldaláról fognák meg: nem az átlagkereset, hanem a szolgálati idő felől. Ha a kommunista vezetőként töltött évek nem számítanának bele a szolgálati időbe, akkor kevesebb nyugdíjat kapnának a volt vezetők. Esetleg lehetne akkora jóvátételi adót kivetni, amennyivel kevesebb lenne az érintett nyugdíja a kieső szolgálati évek nélkül.

A rendszerváltás után egyébként egyszer már nekifutottak a kommunista nyugdíjak megnyesésének. Az Antall-kormány 1991 márciusában fogadta el azt a törvényt, amely megszüntetett egyes nyugdíjkiegészítéseket. Ez a törvény a fizetés alapján kiszámolt, normál nyugdíjakat nem bántotta, hanem azokat a plusz juttatásokat próbálta elvenni, amelyek ezen felül jártak.

Antallék törvényét sokan kijátszhatták

Csakhogy ez a törvény is kissé félresikerült, hagyott egy kiskaput. Egyes embereknek megengedte, hogy a megszüntetett nyugdíjkiegészítést esetükben úgynevezett pótlékká alakítsák át, vagyis a pluszpénzt továbbra is kaphatták, csak más néven. A kimentés vonatkozott sport vagy művészeti tevékenységért kitüntetettekre, de például azokra is, akik miniszterelnöki elismerést kaptak a nemzeti ellenállási mozgalomban és németellenes szabadságharcban szerzett érdemeikért. A pótlékká alakításról a Miniszterelnöki hivatal vagy a Köztársasági elnöki hivatal határozott.

1987. Németh Károly, az Elnöki Tanács elnöke (k), Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára (b2) és Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára (j) koccintással köszöntik Horváth Istvánt, a Minisztertanács elnökhelyettesét (b) és Grósz Károlyt, a Minisztertanács elnökét hivatali esküjük letételét követően.
1987. Németh Károly, az Elnöki Tanács elnöke (k), Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára (b2) és Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára (j) koccintással köszöntik Horváth Istvánt, a Minisztertanács elnökhelyettesét (b) és Grósz Károlyt, a Minisztertanács elnökét hivatali esküjük letételét követően.
Fotó: Manek Attila

“Jelenleg viszont mindössze 67 olyan személyről tudunk, akinek a nyugdíj-kiegészítését nem alakították pótlékká. Ebből és egyéb adatokból úgy tűnik, hogy a Miniszterelnöki Hivatal és a köztársaság elnökének hivatala annak idején feltehetőleg nem tekintette szigorú szempontnak a történelmi igazságtétel igényét, és olyanok esetében is megtörténhetett a pótlékká alakítás, akiknek tevékenysége a demokratikus értékrenddel nem egyeztethető össze, míg mások - például művészek özvegyei - valóban jogosan kapják a pótlékot” – mondta el Halász János, a nemzetierőforrás-minisztérium államtitkára a jobbikos javaslat tavaly novemberi vitájában a parlamentben.

Az MTI még 1991-ben megpróbált utánajárni, hogy hány egykori pártállami vezetőt érintett a nyugdíj-felülvizsgálat. Az elnöki tanács elnökének, a miniszterelnöknek és az országgyűlés elnökének egy régi, az 1991-es törvénnyel megszüntetett rendelet garantálta, hogy ugyanannyi nyugdíjat kapnak, mint amekkora a hivatalban lévő állami vezetők fizetése. Tíz olyan ember volt, akiket sújtott ennek a kedvezménynek a megszűnése az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság sajtóirodájának akkori közlése szerint.

Volt, akinek negyedelték a nyugdíját

1991 előtt hasonló szabály vonatkozott egy tágabb állami vezetőire körre is, köztük miniszterekre, a legfőbb ügyészre és helyettesére, a Legfelsőbb Bíróság elnökére és helyettesére, az Elnöki Tanács titkárára. Ők azzal a feltétellel kaphattak a fizetéssel megegyező nyugdíjat, hogy legalább három évet töltöttek állami tisztségükben, és az nem visszahívás vagy fegyelmi miatt szűnt meg. Ebben a körben 1991-ben 87 egykori vezető nyugdíját vizsgálták felül.

Az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság a személyiségjog védelme és tiszteletben tartása miatt a korábban kiemelt nyugdíjat élvezők névsorát, valamint a régi és az újonnan megállapított összegek tételes felsorolását nem hozta nyilvánosságra. Ugyanakkor név nélkül példaként közölték három közjogi méltóság régi és új nyugdíját. Egyiküknél a korábbi 43 ezer 790 forintos nyugdíj 11 ezer 358 forintra csökkent, a másik 24 ezer 685 forintot, míg a harmadik személy 29  ezer 997 forintot kapott.