Máté, Mirella
11 °C
13 °C

Léleklágyítás a Közigazgatási Minisztériumban

2011.10.25. 18:52
Érdekes kiállítási helyszínen, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumban vettünk részt egy megnyitón.

“Nagyon lelket lágyító alkotások ezek, és mostantól azoknak is jut ebből a lágyításból, akik erre járnak. Ha valamikor, akkor most igazán nagy szükség volna erre a lágyításra” - ezekkel a szavakkal nyitotta meg a II. KIM Szalon kiállítását Nagy Anna volt kormányszóvivő, aki jelenleg a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) helyettes államtitkáraként tevékenykedik a kiállítás helyszínéül szolgáló épületben.

A Kossuth téri minisztérium folyosóin és tárgyalótermeiben mától jövő tavaszig hatvan művet állítanak ki fiatal, magyar képzőművészek vagy fotósok - név szerint: Kiss Márta, Kovács Rita, Posta Máté, Schmuck Attila, Somogyi Márk, Szanyi Borbála, Zakariás István. A megnyitót abban a teremben tartották, ahol Kiss Márta 12 festményét rakták ki, ezek mind Skonda Mária és férje, Völgyi Miklós mecénások gyűjteményéből származnak.

Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes nyitotta volna meg a KIM Szalon II-t, de sajnos mégsem tudott eljönni az általa kitalált kiállításra, helyette Mihalovics Péter kabinetfőnök mondott szívhez szóló köszöntőt. “Régóta dolgozom Navracsics Tiborral, és tudom róla, hogy két dolog fontos neki: a fiatalok és a művészet” - mondta. “Az ő agyából pattant ki, hogy engedjük be a művészetet a minisztériumba.”

Színt hoz

A KIM kellemes hangulatú épületében eddig is volt látnivaló, hemzsegnek a szebbnél szebb, kiskosztümös hölgyek, de most már a falakon is van mit nézni. A képeket nem véletlenül nem a Louvre-ba rakták ki, de mindenképpen értékes, kortárs alkotások. Kedvencem a mély jelentésrétegeket hordozó “Önarckép maszkban”, ami alatt egy kis tábla el is magyarázza, hogy a kép apropója, hogy a festőnő valahogy le akarta festeni a képen látható szép japán maszkot. A folyosókon Somogyi Márk szőlész-borászati tematikájú fotóit csodálhatjuk meg, van kép egy antik kézi dugóhúzóról, szőlőtőkékről és régi paloznaki pinceajtóról is.

Képek a képekről
Fotó: Huszti István

A kiállítás azért különleges, mert egy minisztériumban rendezték meg. A minisztérium sajtóosztálya ugyan ragaszkodik ahhoz, hogy nem csak a minisztérium dolgozóinak szól, emiatt az MTI-t helyreigazításra is kötelezték, de mivel az épületbe csak külön engedéllyel lehet belépni, az utca embere valóban nem láthatja a műveket. De gyönyörködhetnek bennük a delegációk, akik tárgyalni jönnek hozzájuk, vagy az emberek, akiknek dolguk akad a minisztériumban.

Mindenki mecénás

Skonda Mária mecénást arról kérdeztük, mennyibe került ez a kiállítás, és felvilágosított, hogy szinte semmibe, mert a képeket ingyen bocsátották a minisztérium rendelkezésére. Skonda, aki egyébként egy nagy bank felsővezetőjeként dolgozik 9 éve, és érdekes társadalmi kérdéseket feszegetett a kiállítás kapcsán.

Elmesélte, hogy múlt héten egy beszélgetésen Navracsics Tibor megosztó témát dobott be: azt hogy elbunkósodik-e a magyar társadalom. A két jelenlévő szakember végkövetkeztetése az volt, hogy nem, de Skonda Mária azt mondja, hogy sajnos igen. “Ma már a politikai korrektség jegyében eltűnt a kézcsók, már nem adják ránk fel a kabátunkat, nem fizetik ki a számláinkat” - indokolta. “Úgy érzem magam, mintha megszűnt volna a KRESZ, és mindenki a saját szabályai alapján akarna közlekedni” - vetített előre sötét jövőképet a sokat tapasztalt, de jókedélyű hölgy. Egy professzort idézett, és értett vele egyet, miszerint a gazdasági válság oka az emberek viselkedésének válsága. “Kell a kultúra, amiatt is válság van, hogy elveszett a gondoskodó magatartás és a közösségi tudat a szervezetekből.”

Skonda Mária azért örült a felkérésnek, hogy képeket biztosítson férjével együtt a kiállítás számára, mert úgy véli, egy minisztérium olyan rideg, bürokrata közeg, ahova a művészetek közvetíthetik a külvilágot. Az egyik kiállító művészt, Kiss Mártát fiatal kora ellenére korunk polihisztorának nevezte, aki elhozta Magyarországra az ázsiai kultúrát, mivel két és fél éven keresztül élt Indonéziában. Kiss Márta kiegészítésként elmondta, hogy útja során indonéz meséket fordított magyarra, és meg is jelent Sziklavirág címmel, jelenleg pedig magyar mesék indonéz fordításához keresnek kiadót. Elmondta, hogy azért is örül, hogy itt vannak a képei, mert ha esetleg egy unalmas tárgyaláson valaki meglátja az egyiket, és elröhögi magát, akkor az jó, színt hoz a minisztérium életébe.

Skonda Mária, a gyűjtő elmondta, hogy a képeket nem lakberendezési szempontok szerint válogatták össze, ezzel arra a megjegyzésemre reagált, hogy nem feltétlenül illenek a minisztérium falaira. “Az üzenetre koncentráltunk, a mai világot, az utca emberét akartuk behozni ide, és bemutatni, hogy rengeteg fiatal tehetség van az országban”. Búcsúzóul még egy érdekes gondolattal ajándékozott meg Skonda Mária, miszerint mindenki lehet mecénás, elég ha egy értékes mozifilmre vagy színházi előadásra vált jegyet, vagy elmegy a múzeumba, és nem csak a Múzeumok Éjszakáján, esetleg vesz egy eredeti műalkotást, és nem az IKEÁ-ban vásárol egy posztert, ami körülbelül egy áron van.