A megbocsátó Révész Máriusz rendőrökkel barátkozott

2011.10.28. 17:59
Révész Máriusz mindig is sajátos figurája volt az országgyűlésnek, most azzal erősítette tovább a róla élő képet, hogy parlamenti látogatásra hívta a megveretése miatt első fokon elítélt rendőröket és családjaikat. Az esemény abszurditását csak növelte, hogy az egyik rendőrt parancsnokai nem engedték el, a másiknak meg megtiltották, hogy nyilatkozzon.

„Révész Máriusz, a Fidesz országgyűlési képviselője és családja találkozik azokkal a rendőrökkel és hozzátartozóikkal, akik ellen a képviselő ügyében eljárás folyik. A három család a találkozót követően közös látogatást tesz a Parlamentben" – kapott meghívót szerkesztőségünk minden idők legabszurdabbnak tűnő sajtóeseményére. Révész Máriuszt öt éve, 2006. október 23-án a Síp utca és a Rákóczi út sarkánál verték össze a rendőrök, amikor kifogásolni próbálta, hogy folyamatosan gumilövedékkel lőnek.

Bár azt azóta se sikerült megállapítani, hogy a Síp utcában szolgálatot teljesítő rendőrök közül kik verték meg Révészt, két rendőrt, Cs. Attilát és N. Attilát a bíróság első fokon egy év, két évre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélt. Cs.-t bűnsegédként elkövetett testi sértésért és bűnsegédként elkövetett bántalmazás miatt, N. Attilát pedig bűnpártolás miatt.

Révész már az elsőfokú ítélet után azt nyilatkozta, hogy szerinte a vádlottakat véletlenszerűen választották ki. „Hogy pont őket ítéljék el, ez bennem rossz érzéseket keltene" – mondta akkor.

Most pedig elhívta őket és családjaikat, hogy vele és családjával járják körbe a parlamentet. Mi lehetne ennél furcsább, gondoltuk magunkban, de hamar kiderült, mekkorát tévedtünk. A találkozáskor kiderült, hogy Cs. Attilának felettesei „erősen ajánlották", hogy ne jöjjön el, míg N. Attilát nyomatékosan megkérték, hogy magáról az ügyről ne nyilatkozzon.

Így mondjuk azt, hogy a találkozón a két rendőr családjai jelentek meg maradéktalanul. Révész nejével és négy fiával, Hunorral, Regővel, Bercivel és Nimróddal érkezett. A rendőröknek is összesen négy gyerekük volt, három lány-egy fiú arányban javították a nemek közti egyensúlyt.

A féktelen barátkozásnak gátat szabott, hogy a találkozót nyolc tévéstáb és összesen vagy húsz újságíró követte nyomon, ami a Parlamentben láthatóan otthonosan mozgó Révész gyerekeket ugyan nem zavarta, de a rendőrgyerekek láthatóan megszeppentek.

A hangulatot Révész tárlatvezetéssel próbálta oldani. „Ez itt Steindl Imre bácsi szobra, ő építette a Parlamentet. Az építkezés 19 évig tartott, a vége felé már hordszéken hozták ki, hogy ellenőrizhesse. Egészben sosem látta az épületet, mert hat héttel az átadás előtt meghalt" – mesélte például a főlépcsőn, ahol azt is elárulta, hogy a svéd király nyolc vörösgránit oszlopot ajándékozott a Parlamentnek, olyat, amilyenből az angol parlamentben csak négy van. Amúgy is, a magyar Parlament négy méterrel hosszabb is.

A túra következő pontja a kupolaterem volt, ahol megtudtuk, hogy az 27 méter magas, elférne benne egy kilenc emeletes ház. Révész szerint a gyerekeket leginkább az a tény szokta szórakoztatni, hogy a kupolaterem csillárja két személyes, létra vezet bele, és két ember ott kucorogva tudja kicserélni a körtéket. „Mindig ezt szokták lerajzolni a gyerekcsoportok" – mesélte a gyerekeknek.

Ha pedig netán körtecsere közben kizuhannának a koronára, „akkor sincs semmi baj, mert a koronát golyóálló üveg védi, akár pisztollyal is lövöldözhetnének rá" – mondta. Arra nem tért ki, hogy a munkásokkal mi lenne, ha 27 méter magasból rázuhannának a vitrinre.

Révész ekkor jelezte, hogy hamarosan elküldi az okvetetlenkedő újságírókat, hogy kicsit oldottabban folytathassák a túrát, csak előtte sajtónyilatkozatot ad. „Jó öt évvel ezelőtt történt dolgokról beszélünk, és az ügy azóta se zárult le jogerősen, pedig már ideje lenne" – kezdte. Révész szerint azért ezt a két rendőrt állították bíróság elé, mert az egyikük "kicsit többet mondott, mint a többiek, elárulta, hogy látott, amikor hátravittek. A másikukról meg bebizonyosodott, hogy ott állt, és mert nem akadályozta meg a verést, az ügyészség szerint pszichikai bűnsegéd volt".

Révész amúgy is megbocsátóbb a rendőrökkel szemben, akikkel négyszemközt amúgy megbeszélték a történteket. „Tőlük tudom, hogy 35-38 órája voltak szolgálatban. Na most, ha engem nem hagynak aludni a gyerekeim, én is kicsit indulatosabb vagyok" – mondta, majd azt javasolta, hogy a mentességi törvényhez hasonlóan azokat a rendőröket is felmenthetnék, akik nem követtek el súlyos bűncselekményt, nem vertek megbilincselt embereket és nem lőttek ki szemeket.

Az pedig kimondottan zavarná, hogy a két rendőr miatta vesztené el a munkáját, pláne, hogy családjuk is van. N. Attila, a látogatáson résztvevő rendőr – aki amúgy a mai napig a készenléti rendőrségnél szolgál –, hangsúlyozottan csak a saját nevében és nem az ügyhöz kapcsolódóan annyit mondott, hogy „nem volt kétséges", hogy elfogadja Révész meghívását. „Az embernek éreznie kell, hogy ezt nem lehet visszautasítani. Ez nem színjáték" – mondta.

Mindeközben a rendőrfeleségek Révész nejét faggatták, milyen is négy fiúval. „Könnyebb, mint gondolnák" – felelte. „Vannak, akik szerint a három az ideális. Néggyel se nehezebb" – mondta, miközben fiai vidáman ugrálni kezdtek a kék társalgó párnázott pihenőpadjain.