Boldog családot is tanítanak az iskolában

A családi életre nevelés ma is része a Nemzeti alaptantervnek (Nat), de az új Natban kiemelt fejlesztési területté válik, közölte az Index kérdésére a Nemzeti Erőforrás Minisztérium. A családi életre nevelés nem lesz külön tantárgy ezután sem, a témával kapcsolatos elemek átadásában mindegyik tantárgy részt vállal az elsőtől a 12. osztályig. A Nefmi kérdésünkre hangsúlyozta: nem világnézetet, hanem általános érvényű értékeket akarnak közvetíteni.

Az új Nat tervezete szerint „a családi életre nevelés összetett fejlesztési feladat, amelynek keretében a tanulók ismereteket és értékorientációt kapnak a tudatos párválasztással, a felelős szexuális élettel, a család életének és tevékenységének szervezésével, a családon belüli mindennapi teendők ellátásával, a konfliktuskezeléssel, illetve -megelőzéssel, valamint a gyermekvállalással és a gyermekneveléssel kapcsolatban."

A családi életre és a felelős párkapcsolatra nevelés erősítését Harrach Péter, a KDNP frakcióvezetője vetette fel nemrégen. „A javaslatot a súlyos demográfiai helyzet, illetve a családok állapota, a párkapcsolatok gyengesége és problematikus volta miatt fogalmaztam meg – mondta az Indexnek Harrach Péter. – Ha továbbra is ilyen magas lesz a válások száma, tovább csökken a házasságkötések, a születések száma és a gyermekvállalási kedv, az unokáink élhetetlen országot örökölnek." Harrach szerint a lakosság száma így a század végére 5 millióra csökkenhet, és a társadalom 36 százaléka 65 év feletti lesz, ami fenntarthatlan rendszert eredményez.

Önismeret, szervezés, takarékosság

A Nat tervezete a családi életre nevelésről egyelőre csak általános témaköröket vázol fel, a részleteket majd az elkészülő kerettantervek határozzák meg. Az órákon szó lesz majd a kölcsönös felelősségvállalásról, a párkapcsolati kultúra megalapozásáról, az érzelmi intelligenciáról, az empátiáról, az önismeret fejlesztéséről, vagy a szülői-, gyermeki-, női-, és férfiszerepekről, a párkapcsolati és családi krízishelyzetekről (válás, munkanélküliség, tartós betegség, szenvedélybetegségek).

Az Önismeret, társas kapcsolati kultúra című fejezet szerint például az önismeret a kapcsolati kultúra alapja, ezért „a tanuló önmagához való viszonyának alakításában alapvető célként tűzhető ki az önmegismerés, az önreflektív képesség és az önkontroll; a felelősség önmagáért és társas kapcsolataiért; az önállóság; az önfejlesztésre irányuló aktivitás, valamint a személyes méltóság megalapozása." Az új Nat hozzásegítené a diákokat, hogy képesek legyenek érzelmeik hiteles kifejezésére, empátiára, társas toleranciára, és ezeket „életgyakorlatként alkalmazzák".

Szerepel a tervekben a családi és közösségi ünnepek kultúrája, a médiatudatosság, az infokommunikációs eszközök kulturált használata is. Utóbbi esetben a cél a médiumok természetének, valamint a személyiséget alakító pozitív és negatív hatásainak megismerése.

A Nat a családok működéséhez szükséges praktikus ismereteket is tartalmazná. Az iskolában is beszélnének a családi beruházások, a szállítás, a bevásárlás, a gondozás vagy éppen a nyaralás megszervezéről. Része lenne a tematikának a családi költségvetés menedzselése, a munkamegosztás, a takarékosságra, az egészség- és környezettudatos vásárlásra nevelés, de az élelmiszerek kezelésének, tárolásának szabályai is.

Mintát akarnak adni

Harrach szerint a cél az, hogy legalább a közgondolkodásban megjelenítsék, milyen fontos a gyermekvállalás és a stabil család, hiszen a gyerekek otthon, a környezetükben, a barátaiknál vagy a médiában sem nagyon látnak pozitív példákat. Ma a családokban a szülők között sem stabil az érzelmi kapcsolat. A fiatalok nem merik elkötelezni magukat, nem vállalnak tartós kapcsolatot.

„Szeretnénk valamilyen módon az egymást elfogadó, önátadáson alapuló és tartós kapcsolatot biztosító magatartási modellt, mintát eléjük állítani. Közvetíteni azt a gondolatot, hogy családban élni jó, az ömmegvalósítás nem egyéni, hanem közösségi cselekedet, és az ember a teljességet nem önmagában, hanem a másikkal való én-te viszonyban találja meg" – mondta a kereszténydemokrata politikus. A KDNP-s frakcióvezető ezt a feladatot nem szeretné teljesen a pedagógusokra hárítani, de úgy látja, a családok többségének állapota ezt a fajta nevelést ma nem teszi lehetővé.

Lehet jól csinálni?

A válások számának növekedése, a születések számának csökkenése, a házasságon kívül született gyermekek növekvő száma, a családon belüli dezintegrációs folyamatok a fejlett világ egészében megfigyelhetők, és mindenhol megfogalmazódnak olyan igények, hogy ezeknek a valós és súlyos következményekkel járó problémáknak a kezelésében az oktatás is részt vegyen, mondja Halász Gábor oktatáskutató. „Azok az országok vannak előnyben, ahol politikusok nem érik be azzal, hogy erre megrendelést adnak az oktatásügynek, majd ezt az igényt beleírják központi tantervekbe, és néhány tanévnyitó beszédben ezt hangsúlyozzák. Ilyenkor ugyanis vagy nem történik semmi, vagy olyan formális programok indulnak, amelyek – ha ebben motiválatlanul vesznek részt az amúgy is túlterhelt tanárok és diákok - épp az ellenkező hatást váltják ki.”

Halász Gábor szerint azoknak az országoknak a mintáit érdemes követni, amelyek a családi életre neveléshez tudnak a diákok és a tanárok számára is vonzó programokat kidolgozni. Az oktatáskutató szerint a családi életre nevelést nem lehet egyetlen, központilag megírt tantervvel irányítani. Jó megoldás lenne például az, ha indítanának egy pedagógiai portált a családi életre nevelésről, a felelős párkapcsolatokról. Itt azok a szakemberek, akiknek ebben már vannak tapasztalataik, kidolgozott és jól működő programjaik, ezeket megoszthatják egymással, a pedagógusok pedig választhatnak közülük.

„A családi életre nevelést lehet jól csinálni, ez ugyanis egy hálás téma. Ez korosztálytól függetlenül mindenkit érdekel, és erről mindenkinek vannak tapasztalatai. Ha például a diákok megnézhetnek egy család széteséséről vagy válásról szóló jó filmet, biztos, hogy arról mindenkinek lesz véleménye” – véli Halász Gábor.

A kamaszoknak a hitelesség a fontos

A kamaszokban virágzik az idealizáció, a tökéletességre törekvés, el lehet tehát elvben vinni őket egy nagyon pozitív képzet felé, de tudomásul kell venni a velük lépten-nyomon szembeköszönő realitásokat is, mondja Rendes Kriszta klinikai szakpszichológus. A tinédzserek vevők a különböző képzetekre, de a hiteltelenséget nem favorizálják. Hamar átlátják, ha egy olyan világot akarnak nekik a felnőttek felépíteni, amit pont a felnőttek nem tudnak valós modellként kínálni.

„Sok gyerek eleve azt látja, hogy a megélhetéshez a szüleinek annyit kell dolgoznia, hogy alig marad ideje a családra és a gyermekeire.  Hogy tud mindezzel szembemenni egy tantárgy? Hol lesz olyan tanár, aki ezt hitelesen tudja átadni a diákoknak?" – tette fel a kérdést a pszichológus.

Harrach Péter szerint tudomásul veszik a realitásokat, azt, hogy a gyerekek igencsak változatos családmodellekben nőnek fel. A KDNP frakcióvezetője külön kiemelte:nem a keresztény világnézetet akarják közvetíteni, a család, az összetartozás, a gyermeknevelés ugyanis mindenki számára általános érték. „Száz százalékos eredményt várni naivitás, de legalább meg kell mutatni, milyen fontos a felelősség, mit jelent a gyermek igénye arra, hogy legyen bensőséges érzelmi kapcsolatban élő anyja és apja" – mondta Harrach Péter.