Schiffer nem csókolózott Mesterházyval

A talán a Jobbik, talán a Fidesz elleni összefogásról szóló, a magyar demokrácia valamiféle nyilvános jaltai konferenciájának szánt vita alaptémája az MSZP és az LMP Jobbikhoz való viszonyulása lett volna, valamint az, hogy hogyan tudná a baloldal megszerezni a kormányból kiábrándult jobboldali szavazókat a Jobbik elől. Az objektív diskurzusnak azonban hamar kiosztottak két pofont, mivel a két párt közötti ellentét súlyos világnézeti problémaként jelent meg, így a vita során a felek állandó önellentmondásba keveredtek.

Fotó: Nagy Botond

Abban egyetértenek, hogy nem mindenben értenek egyet

Mindkét jelenlévő képviselő úgy érezte, hogy a szélsőjobboldallal szemben nem antifasiszta kommunikációra van szükség, valamint mindketten úgy látták, hogy a főleg Kelet-Magyarországon fennálló állapotok – és ennek eredményeként a Jobbik erősödése – az elhibázott gazdaságpolitika miatt alakultak ki, ami ellen egyetlen ellenszert találtak: meg kell buktatni a kormányt. És ennyiben gyakorlatilag ki is merültek a közös kapcsolódási pontok.

A Gyurcsányék távozása óta egyedül maradt Mesterházy hamar leszögezte, hogy pártja soha semmilyen formában nem lesz hajlandó együttműködni a Jobbikkal, mivel az értékrendjük annyira messze áll egymástól, mint Makótól Jeruzsálem. Amikor viszont erre válaszul Schiffer felhozta, hogy amíg az MSZP az új alkotmánynál egy még újabbat csinálna, addig az LMP megelégedne a mostaniban található, három-négy általuk kifogásolt pont megváltoztatásával, akár a Jobbikkal és az MSZP-vel együtt, akkor Mesterházy heves helyeslésbe fogott.

Koalíció összefogás nélkül: együtt, de külön

Schiffer és a szocialista pártelnök is azon a véleményen van, hogy nem kérdés, hogy az Orbán-kormány a 2014-es választásokon el fog bukni, de konkrét akciótervvel egyikük sem állt elő. Schiffer egy esetleges technikai koalíció mellett állt ki, amit a „zsurnaliszták és valóságmagyarázók” kedvéért úgy definiált, hogy „a technikai koalíció az technikai koalíció, minden, ami nem technikai koalíció, az nem technikai koalíció”.

Mesterházy ezt a Jobbik vállalhatatlansága miatt elvetette, az LMP-vel viszont hajlandó lenne összefogni, főleg, hogy cikket is írt a Népszabadságba a zöldfordulatról, és amúgy is hasonló filozófiai lábakon állnak. Ez most annyira nem volt egyértelmű, tekintve, hogy amíg Mesterházy koalíciót szeretne és szorgalmazná a privatizációt, addig Schiffer „cikkírás helyett” a parlamenti javaslatok megszavazását és színesebb politikai palettát akar. Ráadásul Schiffer a vitán hosszasan családi gazdaságokról, a latifundium-tulajdonosok visszaszorításáról, globális pénzügyi-ökológiai válságról és az elmúlt 20 év piacközpontú gazdaságpolitikai paradigmájának bukásáról beszélt – néhol egy kicsit Matolcsy Györgyre emlékeztetve.

Szeretlek is, meg nem is, de akkor is

Minden újabb téma felbukkanása (pl. atomenergia, piacgazdaság) csak azt bizonyította, hogy az LMP sincs túlságosan közel a szocialista párthoz azon az említett Makó-Jeruzsálem-Jobbik tengelyen, de valahogy mégis úgy tűnt, mintha az MSZP ennek ellenére újra és újra csukott szemmel puszira nyújtaná az arcát a neki már sokadszor kosarat adó LMP-nek egy egyértelmű, felszabadító pofonra, vagy az áhított nyelves csókra várva.

A Policy Solutions és a Friedrich Ebert alapítvány által szervezett találkozó végére kiderült, hogy olajfát még mindig nem ültetnek, az MSZP tehát továbbra is egyedül van.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!