A kompromisszumkészség segíti a túlélést

Eddig is lehetett tudni, de az alaptörvény átmeneti rendelkezéseiről szóló törvénytervezet ki is mondja, hogy az egyébként 2014 őszéig szóló mandátuma az év végén megszűnik. Hogyan értékeli ezt?

Jogilag ezt az új információszabadság-törvény elfogadása már eldöntötte, hiszen ha megszűnik az adatvédelmi biztos pozíciója, nyilván én sem töltöm be tovább.

Ettől még kitölthette volna a mandátumát, ahogy az a kisebbségi és a zöldombudsman esetében történik. Nem beavatkozás ez a biztos függetlenségébe?

Általában igaz az, hogy ha valakit egy országgyűlés megválaszt hat évre, ahogy engem 306-40 arányban, akkor a következő nem rendelkezik azzal a mandátummal, hogy ezt felülírja. Pont azért függetlenek ezek a szervezetek, és – ami most szintén aktuális – a hatalmi ágak, mert akit kineveztek, az kitölti a hivatali idejét. Ami most történik, az a magyar alkotmány szerint is aggályos. Az én esetem azért is különleges, mert az adatvédelmi biztos függetlenségét az Európai Unió is védi, van az intézmény fölött egy EU-védőernyő.

Kapott ezzel kapcsolatban külföldről visszajelzést?

Nem, de az Európai Bizottsághoz három civil szervezet, az Eötvös Intézet, a Helsinki Bizottság és a TASZ panaszt nyújtott be a történtek miatt. Több külföldi kollégám  érdeklődik, és az ügy téma lesz az uniós adatvédelmi munkacsoport brüsszeli ülésén is, már kérték, hogy ismertessem a hazai helyzetet. Nagyon komolyan veszik, ami történt, mert ha ezt meg lehet csinálni, akkor mostantól mindig le lehetne cserélni a biztost, elég átszervezni a hivatalt, és kész.

Ön szerint az Európai Bírósághoz fordul emiatt az Európai Bizottság?

Ez nagyon is lehetséges.

Hogyan értékeli a változást az új adatvédelmi törvény, illetve a személyétől függetlenül az intézmény átalakítása szempontjából?

A törvény 1992-es, és elég merev, nehezen alkalmazható. Talán túl szigorú is olyan területeken, amelyek nem szolgálják az adatvédelmet. Nemzetközi cégek, amelyeknek ez egy fontos terület az európai piacon, nem tudják alkalmazni. Ezeket a problémákat egyáltalán nem oldotta meg a jogalkotó, az ide tartozó rendelkezéseket copy/paste-tel vették át az új törvénybe. Van ahol szigorítanak, ilyen terület az adatvédelmi nyilvántartás, ami egy teljesen felesleges intézmény: kiterjesztik a kötelezettségek körét, és még fizetni is kell majd a bejelentkezésért.

A törvény az információszabadság ügykörében visszavesz a jogvédelemből. Egyrészt szűkíti a közérdekű adat fogalmát, másrészt, valójában megszűnik a titkosítás felügyelete. Ez most, hogy az NBH volt vezetőit érintő kémügynek lassan a végére érünk, már világosan látszik,  Az adatvédelmi biztos eddig a minősítés indokoltságát vizsgálhatta felül. A kémügyben például azt vizsgálom, hogy az, ami nyilvánosságra kerül, veszélyt jelent-e az állam érdekeire. Az új hivatal azonban a bíróságokhoz hasonlóan csak azt vizsgálhatja majd, hogy szabályos-e a minősítés vagy sem.

Ez ellen az Alkotmánybírósághoz fogok fordulni, az lesz az utolsó Ab-beadványom. Ez a szabályozás szerintem alkotmányellenes, mert megszűnik az érdemi titokfelügyelet a minősített adatok felett.

Lehet független az adatvédelmi hivatal, ha a miniszterelnök jelöli a vezetőjét?

Sokan mondják, hogy nem lesz független. Én azt mondanám, hogy ez egy visszalépés lesz a függetlenségben, különösen ha arra gondolunk, hogy a titokfelügyeletet, ha csak a jogszerűség szintjén is, de ellenőrizni kell. Ilyenkor nem elegendő legitimáció, hogy a hatóság vezetőjét a miniszterelnök jelölte, mert az ellenzék nem fogja elhinni, hogy objektíven vizsgálódik. A politikailag érzékeny dolgok miatt teljesen egyértelmű, hogy visszalépés lesz.

Viszont ez nem ütközik az uniós jogba.

Egy ilyen szervezet, ez a fajta függetlenség még éppen belefér az EU adatvédelmi irányelvébe. A vezetőt a köztársasági elnök nevezi ki a miniszterelnök javaslatára, kilenc évre: nem szép megoldás, még Albániában és Moldáviában is a parlament választja az adatvédelmi biztost, de elcsúszik.

Ön a megválasztása előtt még amellett érvelt, hogy az adatvédelmi feladatot egy hatóság jobban el tudja látni, mint egy ombudsman. Most lényegében ez a vágya teljesül, nem?

Itt a kérdés mind az adatvédelem, mind az információszabadság terén az, hogy az intézmény inkább hatóságként, vagy inkább ombudsmani jelleggel, tanácsadóként, mediátorként működjön. Én úgy gondolom, a legjobb az, ha mindkét szerep megvan. Hatósági jogkör eddig is volt, a hódmezővásárhelyi szégyenlista és a szociális konzultáció adatkezelési ügyében is hatósági határozatot hoztam, törölni kellett az adatokat. Csak zárójelben jegyzem meg: sajátos helyzet, hogy itt a bírósági eljárásban a miniszterelnök jelöltje lép majd a helyembe, neki kell megvédenie az általam hozott határozatot. Tehát az nem igaz, hogy egy ombudsman semmit nem tud csinálni, és ezért kell nekünk egy hatóság, ami erősebb lesz. Amit nem tud csinálni az az, hogy bírságol. Ezt egy sorban be lehetett volna írni a régi törvénybe.

Tehát a bírságoláson és a vezető kinevezésén túl lényegében semmi nem változik?

Igen. Az új hatóságnak is lesznek ombudsmani és hatósági hatáskörei, gyakorlatilag ugyanazok mint a mostaniak. A parlamentnek való beszámolás megmarad. Azt pedig előrelépésnek tartom, hogy bírságolási jogosultságai lesznek, ezt én javasoltam először Magyarországon. Valójában ugyanazt a szervet hozzák létre egy másik néven.

Nem tart attól, hogy hatóságként bürokratizálódni fog az adatvédelem?

Mint mondtam, tulajdonképpen ugyanazt a hivatalt hozták létre más néven, vagyis megmaradtak az ombudsmani eszközök. Elvileg tehát lesz lehetőség arra, hogy az új hatóság továbbvigye az ombudsmani szerepfelfogáshoz kapcsolódó, sikeres projekteket, pl. a mindenki számára nyitva álló, kifejezetten a két szabadságjoggal kapcsolatos témák köré szervezett konferenciasorozatunkat, vagy arra, hogy a hatóság vezetője a sajtóban álljon ki e szabadságjogok mellett.

Hogy érinti a változás a hivatali dolgozókat?

Akik hozzám közel dolgoznak, azokat rosszul. Ez a bizonytalanság már fél éve tart, az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatában ez is beavatkozásnak minősül. Sokan elmennek, sokan igyekeznek nem nyilvánítani véleményt kényes ügyekben, kérik hogy ne nekik kelljen nyilatkozni vagy ne ők legyenek az előadói bizonyos ügyeknek. Másoknak meg mindegy, mert úgy gondolják, hogy majd a piacon elhelyezkednek. A bizonytalanság egy fél éve érezhetően zavarja a működést. Az emberek nem tudják, hogy akkor ők most az Országgyűlési Biztosok Hivatalának alkalmazottai maradnak-e, vagy automatikusan az Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság-hatóság munkavállalói lesznek.

Bár nem töltheti ki a mandátumát, de hogy érzi, mennyire sikerült megvalósítani az előzetes terveit?

Szerintem elértem, amit szerettem volna, de persze hat évre terveztem. Amikor Majtényi László megteremtette a hivatalt, ez egy komoly, rendszerváltó intézmény volt. Aztán, kicsit hasonlóan az Ab-hoz, következett egy hullámvölgy. Az adatvédelem szerintem kicsit elszabadult, olyan ügyekre gondolok, mint az ügynöklista-ledarálás, vagy hogy tényfeltáró újságírók fél lábbal a börtönben vannak. Ez annak a jele volt, hogy az adatvédelem képes öncélúvá válni. Ezért gondoltam, hogy az információszabadság felé mozdítom el az egyensúlyt, és ez sikerült is.

Van olyasmi, amit nem sikerült elérnie?

Alkalmassá szerettem volna tenni a hivatalt informatikai vizsgálatokra, ez csak részben sikerült.

Mire gondol?

Arra, hogy ha van például egy adatszivárgás, vagy elromlik az ügyfélkapu, ne csak jogászi kompetenciával közelítsünk a problémához. Nekem van rendszergazda-képesítésem is, mert érdekel a terület, de az, hogy legyenek szakemberek, pénzkérdés is. Valamit sikerült előrelépni, de nem tartunk ott, ahol kéne.

Elkezdődött már az átadás-átvétel Péterfalvi Attilával?

Nem.

De hát évek óta ő a hivatalvezető.

Felületes a kapcsolatunk. Az is furcsa, hogy őt január elsejével nevezik ki: nem ér össze a két mandátum, hivatalos minőségben nem fogunk találkozni. Attól persze a panaszok intézése még folyamatos lesz.

Hagy az asztalon neki egy levelet?

Nem tudom. Elsejétől nem leszek, de a stáb marad, velük majd lehet folytatni. Azonban a jogalkotó figyelt arra, hogy ne legyen egy általános jogutódlás, mert akkor nehéz lenne a cserét megmagyarázni. Eljárási jogutódlás viszont van, az ügyek átmennek.

Van egy olyan benyomásom a hivatali tevékenységéről, hogy az elején visszafogott volt, aztán a második felében, amikor már lehetett tudni, hogy a kormánytöbbség nem önben gondolkodik, aktívabb lett.

Ezt nem tartom jogos kritikának. A még az előző parlament által választott, jobboldalinak nem nevezhető Országos Választási Bizottságnak a választásokkor tanúsított tájékoztatási gyakorlatával kapcsolatban volt egy nagyon komoly konfliktusom. A hódmezővásárhelyi szégyenlista ügye is a választás utáni korai időszakban történt, akkor új adatvédelmi törvényről még szó sem volt, és az egyik legbefolyásosabb kormányzati politikussal konfrontálódtam. Ön szerint az nem elég harcias, hogy ott ültem a parlamenti bizottság előtt Lázár János mellett?  Nem hiszem, hogy  bármikor is a  hallgatagság lett volna rám jellemző.

A Kubatov-lista ügyében talán lehetett volna rámenősebb.

A Kubatov-listával az a gond, hogy egy hangfelvételen valaki mondott valamit, ami alapján nem nagyon lehetett elindulni adatvédelmi biztosként. Ha van egy megállapított tényállás, arról már ki lehet jelenteni, hogy jogszerű vagy jogszerűtlen. De ha valaki azt mondja, hogy tudja, ki melyik pártra szavazott a választókerületben, azzal nem nagyon van mit tenni. Annyit tehettem, hogy elmentem és vizsgálatot indítottam a helyszínen. Minden párt megmutatta az adatbázisait. Ezen túl nem látom az elvi lehetőséget, hogy mit lehet vizsgálni, egy pendrive-ot nehéz megtalálni egy pártszékházban.

A nyilvánosság intenzívebb használatával hangot adhatott volna az aggályainak.

Ha találtunk volna bármit, ami bizonyította volna a törvényellenes adatkezelést, egészen más lett volna a helyzet.

A titkosítások ügyében elég aktívnak tartja magát? A kémügy részleteit például először 90 évre titkosították, aztán több mint a felével csökkentették.

A titkosítások terén elég sok mindent elkövettem. Volt olyan ügy, az intézmény történetében az első, ajobbikos képviselők ügye, amikor a felszólítás hatására kerültek nyilvánosságra az átvilágítási adatok. Az NBH-s kémügyben is folyik a vizsgálat, és a külső engedélyhez kötött titkos információgyűjtéssel kapcsolatban már 2009-ben volt egy nagy ajánlásom. A kémügynél az volt az érdekes, hogy 90 évre titkosították, amikor 30 évet ír elő a hatályos titokvédelmi törvény, de ezeknél a titkosítás korábbról származik, a korábbi szabályozást kellett alkalmazni.

Be tudja még fejezni a kémügyben indított vizsgálatot?

Igen, a vizsgálat a közeljövőben lezárul.

Kapott olyan jelzést, hogy nem kéne azt a hódmezővásárhelyi szégyenlistát annyira feszegetni?

Nem. Pletykákat persze hall az ember.

Van-e olyan érzése, hogy ha ezekben az ügyekben kompromisszumkészebb, a kormánypárt jobb színben látta volna az adatvédelmi tevékenységét?

Igen. Azt gondolom, hogy egyfajta kompromisszumkészség segíti bizonyos alkotmányos szereplők túlélését. Az információszabadság napján volt egy búcsúkonferencia, ott a nagyapámról beszéltem. Genetikus volt, és 1947-től 49-ig az MTA tagja. Akkor a Micsurin és Liszenkó-féle áltudomány lett a hivatalos, őt kitették, de élete végéig fenntartotta a nézeteit. Halála után 30 évvel aztán visszavették a tagok közé. Én majd később, ha visszanézek, szeretném azt érezni, hogy végig jól csináltam, és nem taktikáztam. Aki taktikázik, csalódni fog. A karrierje is ugyanúgy végződik, és a gyerekeinek se tudja majd megmagyarázni.