Verók tagadta bűnösségét

Tagadta bűnösségét Verók István volt VI. kerületi szocialista polgármester az ellene és tizenhárom társa ellen a Fővárosi Bíróságon (FB) indult büntetőperben. Verók István kijelentette, hogy jogsértést nem követett el, a vád megalapozatlan, az pedig sajnálatos mérföldkő a magyar igazságszolgáltatás történetében, hogy a kollektív bűnösség elvét próbálják alkalmazni képviselőkre a leadott szavazataik miatt.

A vádlottak között van tizenkét volt MSZP-s, illetve SZDSZ-es önkormányzati képviselő, így például Fürst György volt alpolgármester, Kékesi Tibor volt szocialista országgyűlési képviselő és a bűnsegédi magatartással vádolt egykori kerületi aljegyző.

Hozzájárulás nélkül

Különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezeléssel vádolják őket. Az ügyészség szerint az Andrássy út 47. szám alatti műemlék épületet az önkormányzat a rendszerváltás után társasházzá alakítatta, és értékesíteni akarta, ám ehhez akkor az Országos Műemlékvédelmi Hivatal nem járult hozzá.

Az önkormányzat 2003-ban újra megpróbálta eladni az épületet, és a reálisnál sokkal alacsonyabb lakott, illetve beköltözhető ingatlanértékekkel kalkulált. A vételi ajánlatok közül pedig Fürst György másodrendű vádlott – az önkormányzat akkori vagyonügyekért felelős alpolgármestere – csak a Terézváros számára hátrányosabbat továbbította az önkormányzat tulajdonosi osztályához. Mégpedig azzal a szóbeli instrukcióval, hogy az ajánlattevő cég kérelmében foglalt feltételek szerint, versenytárgyalás mellőzésével dolgozzanak tovább, holott – az ügyészség szerint – az alpolgármester tudta, hogy a vételárként felajánlott összeg, és az ingatlan versenytárgyaláson kívül történő elidegenítése jogszabályellenes. Az önkormányzatnál volt is olyan főosztályvezető, aki nem volt hajlandó aláírni az ingatlan elidegenítésére vonatkozó javaslatot.

A képviselő-testület azonban 2004 nyarán Verók István és tucatnyi vádlott-társának szavazatával elfogadta az előterjesztést, és úgy rendelkezett, hogy a versenytárgyalástól eltekint, és az ingatlant elidegeníti az ajánlattevő kft.-nek.

A vádlottak az ingatlan társasházi jogi jellegét megszüntették, és felhatalmazták a polgármestert arra, hogy megkösse az adásvételi szerződést, valamint a bérlők bérleti jogviszonyának közös megegyezéssel történő megszüntetésére irányuló megállapodásokat. A 2004 őszén létrejött adásvételi szerződést Terézváros részéről Verók István szocialista polgármester írta alá.

Mindezzel az ügyészség szerint a vádlottak megszegték vagyonkezelői kötelezettségüket és a rendeltetésszerű gazdálkodás szabályait, és úgy értékesítették az Andrássy út 47. szám alatti önkormányzati ingatlant, hogy azzal Terézvárosnak legalább 128 millió forint vagyoni hátrányt okoztak.

Az önkormányzatnak nem volt pénze

Az elsőrendű vádlott a tárgyaláson a vádbeli cselekmények előzményeiről szólva elmondta: a rendszerváltás után az állam átadta az önkormányzatoknak az ingatlanokat, így került Terézvároshoz 1993-ban 70 műemléképület, ebből 38 az Andrássy úton. Az Országos Műemlékvédelmi Hivatal ugyanakkor előírta, hogy három éven belül el kell végezni az állagmegóvási munkálatokat, tíz éven belül pedig a műemlékvédelmi felújítást, amelyek összköltsége a kerületben több tízmilliárd forint lett volna. Erre viszont az önkormányzatnak nem volt pénze. Ráadásul a hivatal már korábban műemlékvédelmi megfontolásokból megtiltotta, hogy az ingatlanban lévő 18 lakást, illetve 12 nem lakáscélú helyiséget egyenként értékesítsék.

Verók elmondta, hogy az ő 2002-es polgármesterré választásáig a műemlékvédelmi feladatokat nem végezték el, így mint a városrész első embere, személy szerint másfél milliós bírságoló határozatot kapott a műemlékvédelmi hivataltól 2003-ban, ugyanakkor a terézvárosi önkormányzatot 3 milliárdos hiánnyal, illetve 6 milliárdos igazolt és 4 milliárdnyi közvetett vagyonvesztéssel vette át az előző vezetéstől.

Hiába pályáztak

A volt szocialista politikus elmondta, hogy mindeközben hiába próbáltak az EU-tól, mint csatlakozás előtt álló ország egyik önkormányzata, illetve az Andrássy út világörökséggé nyilvánítása kapcsán az UNESCO-tól, az ENSZ szakosított szervezetétől, valamint a fővárosi önkormányzattól pénzt szerezni műemlékvédelemre. A számos sikertelen próbálkozás után következett az ingatlanok értékesítése. Előbb itt is azzal próbálkoztak, hogy csupán a tetőtereket adják el, és a befolyt összegből végzik el a szükséges felújításokat, ám erre a műemlékvédelmi hivatal csak úgy adott engedélyt, ha a tetőtéri lakások nem az utcára néznek, így viszont nem találtak befektetőt.