Rosszabbak a náciknál, és pimaszkodnak

Kicsit izgulok, bevallom őszintén, ünnepélyes pillanat ez parlamenti pályafutásomban - kezdte felszólalását a jobbikos Gaudi-Nagy Tamás, és igyekezett is ünnepire venni a figurát. Hétfő éjszaka volt, a parlamentben az alaptörvény átmeneti rendelkezéseinek részletes vitája zajlott, kevésbé unalmasan mondva: arról vitatkoztak a képviselők, törvénybe foglalják-e, hogy az MSZP utódpártként felelős az MSZMP bűneiért. Gaudi pedig végre kimondhatta, amit mindig is szeretett volna, és aminek elhangzása után még boldog hatásszünetet is tartott, vagyis, hogy ő még tovább menne és kezdeményezné az MSZP feloszlatását. A vita legdrámaibb pillanata azonban messze nem ez volt.

Százmilliárok helyett kommunistázás

Bár ez is éjszakai vita volt, a múlt heti obstrukciós bozótharc nem folytatódott, a parlament fideszes többsége ugyanis elvette az ellenzék kedvenc játékszerét, és időkeretet szabott, vagyis időhúzással már nem lehetett elérni, hogy napközbenre, a tévéközvetítés idejére csússzanak a nagy dolgok. A részvétel ennek megfelelően szerényebb volt, tíz jobbikos, két LMP-s, három MSZP-s és nagyjából tucatnyi fideszes képviselő vitázott a magyar közélet húsz éve megoldatlan alapkérdéséről.

Ezen kívül pedig mellesleg arról is, hogy az állam különadóként hajthassa be azt a pénzt, amit akkor kell kifizetnie, ha az Európai Unió jogellenesnek találná a bankadót, a végtörlesztést vagy a kereskedelmi különadót, ezt is tartalmazzák ugyanis az átmeneti rendelkezések. Ezt a több százmilliárd forintos tételt csak az LMP-s Vágó Gábor hozta szóba, de nem is fárasztanánk senkit ezzel, úgyis mindenki a kommunistázás miatt van itt.

Ha egyszer lesz rendszerváltás

A vita dramaturgiai csúcspontja a jobbikos Murányi Levente felszólalása volt, aki arról beszélt, 56-ban három társát végezték ki és soha eszébe sem jutott volna, hogy ha egyszer lesz rendszerváltás, utána elmarad az elszámolás és a kommunista rendszer meghatározó szereplői a hatalom közelében maradhatnak. Murányi érzelmes beszédében azt mondta, elképzelni se tudta volna, hogy azok, akik szerinte rosszabbak a náciknál is („már csak az időtartam miatt is"), itt fognak pimaszkodni vele a parlamentben.

Ezt az előtte szóló MSZP-s Nemény Andrásnak címezte, aki azzal az átlátszó trükkel próbálta kihúzni magát a kommunizmus bűnei alól, hogy 35 éves életkorára hivatkozott. Murányi szerint ez az érv azonban irritáló, mert Nemény pontosan tudta, milyen szervezetbe lép be, és élvezte annak előnyeit és vagyonát. A fideszesek megtapsolták a jobbikos képviselőt, aki azonban visszaszólt nekik, hogy ne tapsoljanak, mert az ő felelősségük, hogy Gyurcsány Ferenc még szabadlábon van. „Nem tudok elképzelni sajnos olyan bíróságot, ahonnan Gyurcsány Ferencet bilincsben vezetik el, pedig ez lenne a szükséges” - mondta Murányi.

Össze kellene fogni

Egy ilyen szép napon ne firtassuk, hogy ki ölt meg kit - idézhetett volna a Gyalog-galoppból Ipkovich György, ha nem lenne MSZP-s képviselő, mivel azonban történetesen éppen az, még erősebbet mondott: „Egy nemzet, ami olyan huszadik századot élt meg, mint a magyar, bőven tud csócsálni a halottak között, de megmondom őszintén ezzel nem akarok foglalkozni”. Ipkovich szerint széthúzás helyett össze kellene fogni, megbékélésre lenne szükség a magyar társadalomban, mert intő példa lehet számunkra az, ami a Balkánon történet a kilencvenes években, ahol tíz évvel azután, hogy odajártunk farmert és lemezeket venni (Szilágyi György, Jobbik: „És nálunk vajon miért nem voltak lemezek?”, ezzel a bekiabálással pedig meg is nyerte a nap kommunistázása díjat), legyilkolták egymást az emberek.

Ipkovich gondolatmenete még Schiffer Andrást is kihozta a béketűréséből, pedig ő eredetileg éppen azért szállt vitába, mert szerinte, bár a múlttal valóban el kellene számolni, ebben a formában csak a boszorkányüldözésre jó ez a törvény, ezért nem támogatja azt. Ipkovich hozzászólása azonban szerinte éppen a felelősség elkenését jelenti és éppen ennek eredménye, hogy húsz éve lezáratlan ez a kérdés. Gaudi-Nagy pedig megköszönte Ipkovich hozzászólását, ami szerinte még saját beszédénél is jobb érv volt amellett, miért van szükség igazságtételre.

A mosoly köre

Annak a legegyértelműbb jele pedig, hogy lehet itt szó vértől csöpögő múltról, azért ez az egész alapvetően mégiscsak egy egyszerű munkahely, ahol késő estig benn maradnak az emberek, az volt, amikor Novák Előd hozzászólása közben rutinból hazaárulózta le a Fideszt is, majd kedvesen mosolygott össze Schiffer Andrással és a fideszes padsorokban unatkozó Kocsis Mátéval. Igaz, az MSZP ebből a mosolykörből is kimaradt, vontuk le magunkban a szomszédokos tanulságot.

És miért unatkozott Kocsis egy ilyen parázs vitában? A kormánypárti képviselők, Babák Mihály néhány bekiabálását leszámítva egyáltalán nem szólaltak meg a témában hétfő éjjel. A vita után a javaslat egyik beterjesztője, a fideszes Varga István vonta le a tanulságokat, aki szerint ha húsz év késéssel is, de ki kell mondani, hogy volt ebben az országban jó és volt rossz, voltak hazaárulók és hazafiak. Néhány perccel korábban még arról beszélt, ki kell mondani azt is, negyven éven át primitív emberek vezették ezt az országot.

Varga saját csúcspontja mégsem ez volt. A képviselő szerint az, hogy a Fidesz húsz évvel ezelőtt az igazságtételről szóló Zétényi—Takács-féle törvényjavaslat esetében éppen a mostanival ellenkező álláspontot képviselt, ebben a helyzetben egyáltalán nem számít. Mindezt egy olyan vitában, ami arról szól, milyen felelőssége van egy másik pártnak a múltért.

Erőt, egészséget

Végül Varga elmondta azt is, mi lenne az ideális: a német példa követése. A német újraegyesítés után az iskolaigazgatók, akik a szocialista párt tagjai voltak, kaptak egy levelet, hogy holnaptól nem ők az igazgatók. Erőt, egészséget, köszönöm a figyelmet, fejezte be felszólalását a fideszesek és a jobbikosok tapsa mellett.  A vita a módosító indítványok megtárgyalásával folytatódik.

Akinek pedig ennyi sem volt elég, nézze meg a vita kamaradrámáját, Bartókra hangolva!