A Jobbik virtuális valósága

2006 óta robbanásszerűen bővülő, de mégis zárványszerű kapcsolati hálót, egyfajta virtuális valóságot épített ki maga körül az interneten a magyar szélsőjobboldal. A Méltányosság politikaelemző központ három munkatársának elemzése szerint az egymással szoros kapcsolatban álló, de a külvilág felé zárt közösségek stabil és aktív választóréteget jelenthetnek a parlamenti pártként mainstreammé vált, de még mindig szubkulturális párt számára.

Bakó Judit, Jeskó József és Tóth Zoltán a Politikatudományi Szemlében megjelenő tanulmányában nem a Jobbik társadalmi hátterét, hanem a magyar szélsőjobboldali szubkultúra netes megjelenését, hálózatait vizsgálta. Tanulmányuknak nagy jelentőséget ad, hogy a Jobbik felemelkedésének vizsgálatában megkerülhetetlen az internetes hálózatok vizsgálata, hiszen a tömegmédiából kiszoruló radikálisok leginkább alternatív információs hálózat kiépítésével képesek megszólítani választóikat.

A tanulmány megállapításai szerint bár a netes szubkultúrát ugyan nem csupán a párt hozta létre, de ügyesen használta, az internetes penetráció robbanásszerű bővülése pedig összekapcsolta a korábban lényegesen elszigeteltebben működő társadalmi csoportokat. A hálózat időbeli fejlődésének vizsgálata egy másik összefüggésre is rávilágított. A csoportok egymásra találásában kulcsszerepe volt az őszödi beszédnek és az azt követő tiltakozásoknak. 2006-tól a kapcsolódások száma exponenciálisan bővült, azaz ekkortól kezdték tudatosan is keresni a kapcsolatot egymással a szélsőjobboldali színtér szereplői.

A színtér a kutatók szerint négyosztatú. A csúcspontok a Jobbikhoz direkt is köthető híroldalak, mint amilyen a Barikád, a Szent Korona Rádió, vagy a Kurucinfo, illetve csúcspont még a Magyar Sziget és a párttal szövetséges Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom oldala.

A radikális szubkultúrához tartozó oldalak legnagyobb része a zenéhez köthető, a szélsőjobboldali fiatalok egyik legfontosabb identitásképzője a zene. A harmadiik réteget az alternatív nyilvánosság oldalai adják, ezek a pártlap, a Barikád és a féllegális Kurucinfo körül csoportosulnak. A hálózat itt a legnyitottabb, információforrásként a szcénán kívüli, mainstream oldalakat, elsősorban a Hír tévé és a Magyar Nemzet oldalait használják. A radikálisok az interneten olyan fórumot teremtettek, ahol korlátlan felület áll rendelkezésükre, és ahol a felületek nagy száma egyfajta hitelességet is ad a megjelenő tartalmaknak.

A negyedik réteget a szolgáltató jellegű honlapok, boltok, szolgáltatások adják. A tanulmány szerzői szerint a boltok között a legkevesebb a kapcsolat, amiben szerepe lehet az üzleti rivalizálásnak is, jellemzően olyan oldalak hivatkoznak itt egymásra, amelyek szolgáltatásai nem ütik egymást.

Összességében a jobboldali online hálózat legjellemzőbb sajátossága annak zártsága. A hálózat tagjai szinte kizárólag egymásra hivatkoznak, ugyanakkor az élet szinte minden területét lefedik. Így egy zenén keresztül érkező érdeklődő pillanatok alatt eljuthat a szélsőjobboldali ideológiáig és történelemszemléletig, vagy egyenesen a szervezett politikai párt oldaláig. Összességében pedig a webes hálózat nem elősegíti, hanem gátjává válik a szubkultúrák közeledésének, azaz a radikális jobboldaliak teljesen zárt világot hoztak létre.