Japánok kapták el Kósát Göncz Árpád köszöntésén

Pénteken megint kiderült, hogy a Monty Python-féle Brian élete valójában szikár dokumentumfilm.

Ezúttal Budapesten, ünnepi alkalomból csapott össze a Júdeai Nemzeti Front a Júdea Népe Fronttal: párhuzamosan két liberális szervezet tartott konferenciát Göncz Árpád 90. születésnapja tiszteletére. (És akkor még nem is említettük a két konkurens szerenádot csütörtökön és pénteken!) A Republikon Intézet a Festetics-palotában, a Közép-európai Egyetem OSA archívuma az Arany János utcában. A várható résztvevők és felszólalók köre azonos, de mivel az OSÁ-nál sokkal több balliberális exsztár lépett fel, Kis Jánostól György Péteren és Radnóti Sándoron át Vásárhelyi "Ha Nem Rólam Van Szó, Legyen Szabad a Sajtó" Máriáig, adekvát módon az elképzelhető legkisebbségibb megoldást választottam, és a kettő közül a kisebbik konferenciára mentem el. Főleg, hogy itt fellépett Kósa Lajos fideszes debreceni polgármester és Katona Tamás ex-MDF-képviselő is, akit legutóbb a Várban, a Nemzeti Galériában láttam himnikus nyitóbeszédet mondani az orbáni alkotmányt ünneplő kiállítás megnyitóján. Na és persze Kőszeg Ferenc, az utolsó aktív liberális.

Az esemény már az utcán jó hangulatban kezdődött, a kocsiból kiszállva ugyanis a szörnyű balesetéből remekül felépült, fürge Bálint gazda caplatott el mellettem, már alig sántítva. A buli a Festetics-palota kapualjában folytatódott, ahová a két jobboldali vendéggel, Kósával és Katonával egyszerre érkeztem, és ahol Kósát hirtelen letámadta két, a semmiből materializálódó, lelkes japán, akik egészen jó magyarsággal mondták, hogy a japán nagykövetségről jöttek, majd névjegykártya-pergőtűzzel árasztották el a döbbent Fidesz-kádert.

A közönség soraiban volt pár egykori SZDSZ-es képviselő, mint Sós Károly Attila, Horn Gábor, és Juhász Pál, de ott zizegett Kolláth "A Magfúzióról Is Nyilatkozom" György MSZP-közeli energiabomba és Eörsi László történész is.

Ahhoz képest nem is volt kevés néző, az első szünet előtt már teljesen megtöltötték a termet, kétszáznál is többen lehettek. Bemelegítésnek Vallai Péter olvasott fel egy Göncz-interjúrészletet és egy börtönből szabadulásról szóló novellát, illetve mondta el, hogy annyi kapcsolata volt Göncz Árpáddal, hogy az anyósa együtt volt vele elsőáldozó. Aztán jött Petri Lukács Ádám moderátor – az egész esemény kitalálója – és három, Gönczre és a rendszerváltásra emlékező politikus: a még mindig aktív Kósa, illetve Katona és az egykori SZDSZ-mogul Pető Iván. Mielőtt elkezdték volna a beszélgetést, levetítettek egy egyperces filmecskét, amiben az ünnepelt nagyot nevetett a gondolaton, hogy ünnepi konferenciát rendeznek a tiszteletére, és elmesélte azt is, hogy nem volt olyan rossz a börtön, mert sok barátja volt bent vele együtt.

Az egykori politikustársak egész jól elanekdotázgattak a rendszerváltás idejének Gönczéről. Katona meglepődött, hogy közös cserkész- és kisgazda gyökereik ellenére ő MDF-es lett, Göncz meg SZDSZ-es. Pető felidézte, hogy az író Antall József jelöltje volt az elnöki székbe, nem pedig az SZDSZ-é. Ha úgy indulnak a tárgyalások az MDF-fel, hogy a leendő elnök nevének helye ki van pontozva, "nem biztos, hogy ő jut eszünkbe" - mondta. Kósa Lajos az ünnepelt mindvégig laikus, értelmiségi, civil attitüdjét emelte ki. A fideszes politkus szerint az elnök kedves természete volt az oka például annak, hogy nem rúgta ki a Dobi István MSZMP-s elnöki tanácsi elnök stábtagjait, hanem többüket kulcspozícióban hagyta a titkárságán.

A beszélgetés ellazította a résztvevőket és a közönséget is, jó nagy hahotázás fogadta például, amikor Kósa lelkesen beszélt arról, hogy a demokrácia lényege, hogy minden kormánynak van alternatívája, legyen bármekkora többsége.

Amikor arról volt szó, hogy az elnök valós politikai hatalma csekély volt, Kósa azt idézte fel, hogy az elnök hatáskörét annak idején, az alkotmányozáskor, az SZDSZ Pozsgay Imre elnökségétől való, indokolt rémületében szabatta igen szűkre. Ez főleg annak fényében volt dicséretre méltóan bátor vélemény, hogy Pozsgay Imre a Fidesz egyik exállampárti díszpintye, azzal a Szűrös Mátyással együtt, aki a beszélgetés során szintén kapott egy – megintcsak jogos – oldalvágást Kósától. Pető elmesélte, hogy Göncz korántsem volt az SZDSZ által irányított figura, mert miután elnökké választották, egyre kevésbé konzultált a pártokkal és egyre inkább a tanácsadóira hallgatott. A volt SZDSZ-elnök szerint az az ideális állapot, amikor  Göncz igazi nemzetegyesítő elnök tudott lenni, igen rövid ideg, az 1990-es taxisblokádig tartott, bár Göncz ezután is kivételesen népszerű maradt, még a jobboldali szavazók körében is. Az akkori jobboldali kormánytöbbség viszont megorrolt rá, amikor az elnök hadseregparancsnoki mivoltára hivatkozva nem engedte, hogy karhatalmat vessenek be a fővárost megbénító taxisok ellen. 1992-ben már ott tartott a helyzet, hogy a kormányerők minimum hallgatólagos tudtával a szélsőjobbos tömeg kifütyülte az elnököt a Kossuth téri 56-os beszéde alatt. Az eset miatt Orbán Viktor Fidesz-elnök nem ment el az Operában tartott állami ünnepségre.

Kósa azon lamentált, hogy mi lett volna, ha Göncz, eredendő kedvessége és bosszúvágymentes természete miatt, nem kizárólag az összefogásról beszél az első szabad parlament első 56-os emlékülésén, hanem keményen rámutat az MSZP szektorában ülő állampárti elnyomókra. Karakteresebb fellépéssel segíthetett volna a múlt feldolgozásában? Kósa ma úgy látja, az sem segített volna. Pető Göncz örök civilségére azt a példát hozta fel, hogy amikor a kilencvenes évek elején a fővárosi aluljárókban – teljesen jogosan – betiltották a szabad könyvárusítást, az elnök ezt a kultúra elleni merényletnek értékelte és tüntetőleg lement  könyvet árulni egy aluljáróba.

Katona remekül izzította a hangulatot, amikor elmesélte, 1990-ben mennyire szeretett volna egy MDF-KDNP-Fidesz koalíciót. Sőt  az SZDSZ-szel kötött nagykoalíció is felmerült, de Antall nem tudott volna együtt dolgozni velük, mert azt gondolta, hogy a szabad demokraták azt gondolják, ami az ismert Weöres Sándor-versben áll: "Pisti hülye, Julcsi hülye, csak én vagyok okos, mert nekem még a seggemben is fejem van!”

Kósa arról mesélt, hogy az első parlamentben a Fidesznek meggyőződése volt, hogy Kis János és Pető naponta instruálják Gönczöt a médiaháborúban, pedig ez nem is volt igaz, és manapság pont ilyen városi legendák terjengenek a Fideszről. Göncz teljesen önmaga volt, de annyira, hogy politkustól ez néha már zavaró is volt - fogalmazott Kósa, aki önironikusan kiröhögte a Fideszt, hogy annak idején a Hobós Póka Egont második helyre tették a budapesti listájukon.

A konferencia második felében Révész Sándor vette végig Göncz politikai és irodalmi karrierjét Rainer M. János történésszel, Lator László költővel és Gombár Csaba politológussal, egykori rádióelnökkel. Hiába jöttek sorra Göncz életének tényleg izgalmas fordulatai, a népi értelmiségi indulástól a náciellenes fegyveres ellenálláson és katonaszökevénységen át az 56-os majdnem kivégzésig, majd a börtönévekig, az íróvá válásig és a demokratikus politikai karrierig, hiába volt érdekes Lator és alapos Rainer, Révész Sándor olyan végtelenül hosszú kérdéseket tett fel, valamint annyira élvezte önnön, kívülről hallgatva kissé monoton hangját, hogy a maradék közönség jó részével együtt transzállapotba kerültem.

Ebből Kőszeg Ferenc érdekes és érzelmes zárszava térített csak magamhoz, amiben Kőszeg az elnök íróságából vezette le, hogy Göncz beszédeiben meg tudta teremteni az igazi köztársásági elnök alakját, felidézve például egy szilveszteri éjféli beszédét, ami egy mulatozó társaságot és Kőszeg külföldön élő, Gönczöt nem ismerő barátját is le tudta kötni.

És ekkor vége lett a konferenciának, még egyszer minden jót kívántunk az elnöknek, azzal elindultunk, ki mulatni, ki dolgozni, ki pedig Gyurcsány Ferenccel és Bródy Jánossal dalolni Göncz házához, a környékbeliek várható megrökönyödésére.

Nem volt rossz a hangulat az előadások alatt sem, de a csúcspont az volt, amikor Petri Ádám megmutatta az apja, Petri György nemrég előkerült, kézírásos jegyzeteit arról, hogyan ittak egyszer nagyon régen Göncz-cel az Európa Kiadónál felvett honoráriumukból a kiadóközeli Borsodi Sörözőben egy sör-vodkát (a költő) és két deci vörösbort (az író).

A legmegdöbbentőbb pedig az, hogy négy óra alatt egyszer sem esett szó a Gyűrűk uráról, pedig ha Réz Ádám és Göncz Árpád nem olyan ügyes, a magyar gyerekek unalmas törpének tartanák Frodót és tündérmeseolvasás helyett pártok ifjúsági szervezeteihez csatlakoznának.