Nem érte be azzal, hogy Orbán a hibás

Bár Gyurcsány Ferenc azzal kezdte évértékelőjét, hogy nem akar indulatokat felkorbácsolni, őszintébb gondolat volt a következő. „Sokan azt gondolják, Orbán a hibás. Ne érjük be ennyivel” – mondta kedd délutáni, egyórás beszédében.

És valóban nem érte be ennyivel. Bevezető, hosszú gondolatmenete nyitányaként egyből Csurka Istvánhoz hasonlította a miniszterelnököt, aki szerinte szemben áll előképével, Antall József és a rendszerváltáskori konzervatívok gondolatvilágával is. Mert Gyurcsány szerint a rendszerváltáskor mindenki egyetértett abban, hogy a szabadság mellett szociális jogok is megilletik a polgárokat, ahogy abban is, hogy Magyarországnak a Nyugathoz kell csatlakoznia. Orbán szerinte ezzel szemben nem hisz Európában, a despotikus keleti rendszereket tekinti példának, a szegénységre pedig „nem átokként, hanem bűnként tekint”.

Gyurcsány víziója szerint Orbán Csurka örököseként létrehozta az ellen-Magyarországot, ahol a nemzetben gondolkodók szerint „sutba kell dobni a köztársaságot”. Beszédét innentől a nemzeti-köztársasági ellentét uralta, bár azt többször kiemelte, hogy az előtte álló feladat nem Orbán leváltása, hanem a nemzetben gondolkodók meggyőzése a köztársaság fontosságáról, és arról, hogy közös célokban kell gondolkozni. Igaz, azt is kijelentette, hogy mindenkit le kell váltani, akit Orbán nevezett ki, mert esküjükben elárulták a köztársaságot.

Magyarország magányos

A hosszúra nyúlt bevezető után következett a tényleges országértékelés, aminek nyitótétele szerint Orbánékkal nem az a baj, hogy „gagyi” a gazdaságpolitikájuk, hanem hogy kormányzás helyett rendszert váltottak. „Magyarország nincs egyedül, de még sosem volt ilyen magányos” – állította, és bírálta Orbánt, amiért gondolkodása középpontjába a szuverenitás szerinte avítt gondolatát állította. Gyurcsány szerint a nemzeti függetlenség idejét a nemzetek együttműködésének ideje váltotta.

Hosszan beszélt a Nokia gyárának bezárásáról is, anélkül, hogy akár csak egyszer is nevén nevezte volna a céget. Itt is felvetette Orbán felelősségét, akinél állítása szerint hetekig kilincselt a Nokia vezérigazgatója. Igaz, azt is elismerte, hogy a cég így is, úgy is kiszervezte volna a gyártást az országból. Bírálta a kormányt, mert az szerinte külföldiellenes.

Következő témája a szegénység volt, amire szerinte Orbán érzéketlen. A szegények nem empátiát kapnak, csak „a 47 000 forint cinizmusát”. A szegénység legnagyobb kárvallottja pedig a cigányság. Gyurcsány sajátos leírást adott a romákról, akik nagyon másként élnek, „mint ahogy mi gondolkozunk az életről”, a nyomor pedig „gyakran vitatható utakra tereli őket”. Ez konfliktusokat generál, amelyek gyakran etnikai színezetet kapnak „hol jogosan, hol nem, nehéz ezt megmondani”. Ezután a felvezetés után kikérte magának, hogy „a radikálisnak becézett fasiszták” cigányoznak.

Ezután az oktatásról beszélt, amit szerinte a szocialisták és a liberálisok mindenki számára elérhetővé tettek, és igyekeztek azonos színvonalú oktatást biztosítani az egész országban. Orbánék ezzel szemben megvonták a tanárok szabadságát, és bezárták az egyetemek kapuit.

Meglepően hangsúlyos része volt beszédének a kultúra – ebben a részben valakit név szerint is kiemelt, de sajátos beszédmódja, a leglényegibbnek szánt mondatok halk elhadarása miatt kivehetetlen volt, hogy kit. Itt azzal vádolta Orbánt, hogy rendszerkultúrát próbál létrehozni, pedig „csak a diktatúrák próbáltak meg közvetlen megrendelést adni saját hatalmuk legitimálását szolgálandó a művészeknek”.

Színes monokróm

Orbánról azt mondta, a fejében egy kétállású kapcsoló van. A képet a monokróm festészetről mondott hasonlattal zavarta össze: „a monokróm is színes". Mondandója lényege az volt, hogy „ez tetszik-e Orbánnak, hát teszünk rá!”. Azaz, a mindenki pénzét költő államnak nem lehet ízlése, mindenféle művészetet támogatnia kell.

Gyurcsány jegyzetek nélkül, fejből beszélt, ezért néha csapongó volt. Így újra a szegénységről beszélt, ennek apropóján bírálta a történelmi egyházakat, mert „bántóan csendben vannak”, és a kormányt, mert nem adott egyházi rangot Iványi Gábor metodista szabadegyházának.

A beszéd zárórészében egyrészt arról beszélt, hogy az MSZP tehetetlensége miatt volt kénytelen új pártot alapítani, aminek célja a szabadság és a szociális igazságosság egyidejű megteremtése. Az, hogy az orbáni középosztály önzésével szemben egyenlő lehetőséget teremtsen mindenkinek. Itt vetette fel azt is, hogy a leszakadók elégedetlensége az ország összeomlásához vezethet, és felvillantotta, hogy Orbánnak talán pont ez a célja, hiszen a kétségbeesett szegények idővel „bármi áron rendet akarnak”. Ha Orbán nem változtat szociális politikáján, annak „súlyos vége lehet”.

Zárógondolatában visszatért kezdeti felvetéséhez, miszerint nem elég legyőzni Orbánt és rendszerét, híveit is meg kell győzni arról, hogy Orbán útján nem találhatnak egymásra az ország lakói, pedig egység nélkül nem lehet szembenézni az ország problémáival.

A teljes évértekelő vágatlanul: