Végül kínjában már Navracsics is nevetett

Nincs összehasonlítási alapom, így teljes bizonyossággal nem merem kijelenteni, hogy ez volt minden idők legunalmasabb Tárcatükre a Corvinus Egyetemen, de a szervezők érdekében őszintén remélem, hogy igen. Pedig a közigazgatás, Navracsics Tibor miniszter nyelvén a Jó Állam ügye látszólag tűzbe hozta a hallgatóságot, olyannyira, hogy az eredetileg tervezett, 150 fős előadóterem helyett végül a 350 fős II. előadóban tartották a rendezvényt. De már a legelején kiderült, hogy a felfokozott érdeklődés inkább Navracsics vitapartnerének, Gaudi-Nagy Tamásnak, illetve nem is neki, hanem párthovatartozásának szól. A jobbikos képviselőt már a terem bejáratánál 15-20 fütyülő tiltakozó várta "rasszista, rasszista" kórussal.

„Szerencséjük van, ők anélkül tiltakozhatnak, hogy kilőnék a szemük” – kommentálta a történteket a terembe érve Gaudi-Nagy, amit a második sor felét kitöltő jobbikosok – köztük Staudt Gábor egykori főolgármester-jelölt – nagy kacagással nyugtáztak. A tiltakozás vita közben még háromszor megismétlődött, a legváratlanabb és dramaturgialiag is teljesen értelmezhetetlen pillanatokban pattant fel egy-két-három hallgató, hogy valamit Gaudi-Nagy fejére olvasson. Őket rendre kivezették, a velük sipítozva ordibáló Morvai Krisztina jobbikos EP-képviselőt rendre nem.

Ezzel nagyjából végére is értünk az izgalmaknak. Azt nem sikerült pontosan kiderítenünk, hogy miért is Gaudi-Nagy lett Navracsics opponense a közigazgatási tárcát vizsgáló rendezvényen - egyik forrásunk szerint valószínűleg maga a miniszter választotta őt a felkínált lehetőségek közül, a miniszter környezete szerint viszont csak Gaudi-Nagy szerepelt az egyelemes listán -, mindenesetre az biztos, hogy kényelmes helyzetbe hozta vitapartnerét. Már csak azért is, mert a legtöbb esetben nem volt mit kifogásolnia a minisztérium eddigi működésében.

Tetszett neki, hogy szigorítják a büntetőtörvénykönyvet, csak az nem, hogy az arcukat eltakaró tüntetőket is elzárhatják. Lényegében az alaptörvény is tetszett neki, csak az nem, hogy konszenzus helyett a kormánypártok fogadták el, és hogy nem valósította meg a Jobbik terveit. Amit talán kár is számonkérni a kormányon, ahogy azt Navracsics meg is jegyezte.

A vita, amit inkább nevezzünk beszélgetésnek, tehát a beszélgetés hangulatát jól jellemzi, amikor az igazságügy témájában Gaudi-Nagy a következő Navracsics-idézettel állt elő: „Közös célunk, hogy mindenki meg tudja valósítani az álmait”. „Milyen nagy igazságokat tudok mondani” – reagált a miniszter.

Amúgy Gaudi inkább csak feladta a labdákat Navracsicsnak. Például amikor arról beszélt, hogy nagyon örült, amikor a kormány 2010-ben több milliárd forintot különített el a Pest Megyei Bíróság épületének a rekonstrukciójára, amit aztán mégsem költöttek el. „Pont ezért kellett egy kézben, az Országos Bírói Hivatal (OBH) vezetőjénél központosítani a döntéseket. A pénzt ugyanis az Országos Igazságszolgáltatási Tanács nem költötte el” – mondta Navracsics, aki szerint az OIT-hoz utalt túl sok testületi hatáskör késleltette a döntéseket. „Nem töltöttek be vezetői pozíciókat, nem tudtak költségvetési döntéseket hozni. Rekonstrukciók maradtak el” – mondta Navracsics, aki a moderátor, Török Gábor kérdésére még Handó Tünde, az OBH elnökének kinevezését is megvédte, akit szerinte nem szabadna csak azért támadni, mert Szájer József fideszes EP-képviselő neje. És ki más állt volna mellé ez ügyben, ha nem vitapartnere, Gaudi-Nagy.

Hogy Gaudi mennyire kellemes választás volt Navracsicsnak, azt jelzi, hogy a minisztert a hivatalosan semleges moderátor, Török Gábor szorongatta meg a legjobban, például amikor a járások számáról kérdezgette. Ekkor megtudtuk, hogy Navracsics nem azt mondta, hogy kőbe van vésve a 168+7 járás, hanem azt, hogy 168+7 járás lehet. Vagy több. Mondjuk 170-178. Vagy 191. Vagy mindegy, legyen akár 23 járás Budapesten. Vagy körzet. Mindegy.

A lényeg, hogy szét legyenek választva az önkormányzati és az államigazgatási feladatok, és az államigazgatási feladatokat ne 3300 önkormányzati hivatalban végezzék, hanem százakárhány járási központban. Persze úgy, hogy közben bármelyik önkormányzatnál, sőt, akár vasútállomásokon is. Ne kérdezzék, én se értem.

„A bajtársiasság vagy a szakmaiság legyen a szempont a járási hivatalvezetők kinevezésénél” – kellemetlenkedett tovább Török, utalva Orbán Viktor kijelentésére, hogy a kinevezésekkor helyzetbe kéne hozni a pártkatonákat. „A szakmaiság” – vágta rá Navracsics. „Át tudja vinni?” – kérdezett vissza Török. „Ha támogatnak” – felelte Navracsics, amire Török annyira kifejező arcot vágott, hogy még a miniszter is elnevette magát kínjában.