Ellenzéki buligyilkosok

Szeptember óta több olyan civil utcai demonstrációt is rendeztek a kormány egyes intézkedései ellen, amelyeken ellenzéki politikusok is részt vettek. A civilek a politikából való nagyfokú társadalmi kiábrándultság miatt sokáig külön megkérték őket, hogy – sok esetben vállalhatatlan korábbi közéleti szerepvállalásuk miatt – ne jelenjenek meg a rendezvényeiken, nehogy hiteltelenné tegyék azokat a közönség vagy a média szemében.

Ezt a kérést a politikusok, bár színlelt értetlenkedéssel, de egy darabig tiszteletben tartották. Tavaly januárban ugyan már meglovagolták a civil elégedetlenkedés divathullámját, mégis inkább saját tüntetéseket rendeztek a pártok, de a március 15-i sajtószabadságért tartott harmincezres demonstráción sem tűnt fel Gyurcsány Ferenc egy ballonkabátban, szemüveges krumpliorrmaszk mögé rejtve az arcát. A következő fél év a kisebb civil csoportok, szakszervezetek és érdekvédelmi körök minidemonstrációiról szólt. (Bár szeptemberben a Zöld Pardonért összegyűlt tízezres tömegben feltűnt az akkor még szocialista Gyurcsány és a fideszes Deutsch Tamás is.)

De sok jó bulin még a csúcspont előtt eljön az a pillanat, amikor megérkeznek a suli rettegett rosszfiúi, a hivatalos partigyilkosok vagy a vállalhatatlan C-s lúzerek, akik rányomhatják az estére a bélyeget, hogy legközelebb még a medence miatt se jöjjenek el a menő arcok.

Akik megtörték a jeget: MSZP

A fordulópontot az őszi ülésszak hozta el, amikor megtörve a trendet szeptember 29-én már nem bírtak magukkal a tétlenségre kárhoztatott szocialisták, és Mesterházy Attila Szanyi Tiborral valamint Kunhalmi Ágnessel magánemberként jelent meg a szakszervezetek ülősztrájkján. Ezen felbátorodva két nappal később már Lendvai Ildikó és Horváth Csaba is elment a Kossuth téri civil tüntetésre, ahol Szanyi ismét feltűnt. Az október 23-ai tüntetésen Török Zsolt próbálta meg magára vonni egy pillanatra a figyelmet, aki egyébként január 21-én is részt vett a Békemenettel egy időben tartott Schmitt Pál elleni demonstráción az elmaradhatatlan vörös széldzsekijében.

Az ellenzéki pártok eddigi legeredményesebb akcióját – már ami a nemzetközi visszhangot illeti – az LMP csinálta meg, amikor a karácsonyi szünet előtt egy nappal néhány képviselőjük odaláncolta magát a Parlament parkolójának bejáratához, ezért a rendőrök bevitték őket. A szocialisták ezt annyira megirigyelték, hogy Ujhelyi István házalelnök, Mesterházy Attila pártelnök-frakcióvezető, Lendvai Ildikó, Nyakó István, Harangozó Gábor és Tamás, Gúr Nándor, Nemény András, Gőgös Zoltán, Ipkovich György és Pál Béla előállíttatta magát, azaz beültek az LMP-s aktivistákat szállító rendőrfurgonba, így a rendőrök őket is elvitték a Gyorskocsi utcába.

Január 2-án a civilek végül az ellenzéki pártokkal (MSZP, LMP, DK és még az SZDSZ is, ami pedig tényleg semmilyen bulin nem megy át a face controlon) közösen tüntettek az új alaptörvény megünneplésére rendezett gálaesttel egy időben. Ennek az lett a vége, hogy a szocialisták egy kisebb csoport szélsőjobboldali tüntetővel szólalkoztak össze, akik végül teleköpték Szanyi Tibor, Szekeres Imre és Nyakó István arcát.

Legutóbb a borsodi munkanélküliek február eleji éhségmenetébe furakodott be a kétszázezres jövedelemnövekedése miatt panaszkodó Ujhelyi István Nyakó Istvánnal, Gúr Nándorral és Varga Lászlóval. Amikor megérkeztek a Kossuth térre, Nyakó – aki az MSZP legszorgalmasabb aktivistája lett – büdös pulóverben szólalt fel a Parlamentben.

A legrosszabb spam: Demokratikus Koalíció

Nincs mit szépíteni: Gyurcsány a házigazda magát fiatalosnak gondoló spicces apja, aki azzal az ürüggyel, hogy "kell-e még valami", végtelennek tűnő percekig nem akar elhúzni, hiába célozgatnak neki régóta. Annak ellenére, hogy a DK most leginkább az 5 százalékos parlamenti küszöbért küzd, Gyurcsány Ferencék mindent bevetnek: nem csak civil tüntetéseken nyomják az occupyt, de még avasi magánlakásokat is megszálltak. Gyurcsány egyébként már az MSZP színeiben is szívesen demonstrált civilek mellett, de amióta a kormány ellen a DK elnökeként is tüntetni jár, tényleg meglepő, hogy nem került még ki róla a netre videóválogatás egy Rage Against The Machine számra. Ahol a DK tüntet, ott mindig maga Gyurcsány demonstrál.

Még az MSZP tagja volt, amikor október 1-jén megjelent a Kossuth téren aláírásokat osztogatni. Az '56-os forradalom évfordulóján, egy nappal a DK megalakulása után viszont már nyugalomra intett mindenkit. Pontosan két hónappal később azonban ragadozómadárként csapott le az LMP kormányellenes tiltakozására, és addig nem nyugodott, amíg a rendőrök el nem szállították. Ezen már a tüntetésfüggő Vágó Gábor is felháborodott, kijelentve, hogy a megbukott miniszterelnök addig hitelteleníti az ellenzéket, amíg ő akar az arca lenni.

Civil politikusok: LMP

A Lehet Más a Politika egy fokkal jobb helyzetben van: nincs olyan hatással a civil demonstrációkra, mint egy a semmiből felbukkanó járőr egy csapat füvező gimnazistára, akik gyorsabban feloszlanak, mint Schmuck Andor kommunista kerekasztala, de azért mégis olyan, mint az erőszakos kistestvér, aki eljön az évszázad bulijába, és végig azon kell stresszelni, hogy mivel fog lejáratni a többiek előtt.

Október 1-jén a tömegben Karácsony Gergely képviselte az LMP-t, december 3-án pedig Vágó és Scheiring a képviselőház ablakából bátorította az Egymillióan a sajtószabadságért és a Szolidaritás tüntetőit.

Az LMP december 23-án a Parlament parkolójában olyan látványos akcióval állt elő, hogy még a Jobbik is elismerte a bátorságukat. Az aktivizmust és a bázisdemokráciát hirdető képviselők ekkor a saját bőrükön tapasztalták meg, hogy milyen az, amikor leláncolják magukat, mégis több MSZP-st visznek be. Ertsey Katalinon, Jávor Benedeken, Karácsony Gergelyen, Kaufer Virágon, Kukorelly Endrén, Scheiring Gáboron, Szabó Rebekán és Vágó Gáboron kívül előállították többek között Gyurcsány Ferencet és a szocialista frakció egynegyedét. A tüntetők végül közkegyelmet kaptak, pedig nem is bűncselekményt, csak szabálysértést követtek el.

Az Opera előtt már visszafogott viccelődéssel álltak ki több tízezer civil mellett, ezúttal hivatalos szövetségesként.

Legutoljára megint az LMP-s Mary Poppins, a született aktivista Vágó Gábor tűnt fel a Hallgatói Hálózat február 15-i demonstrációján, aki – saját bevallása szerint a célok mellé állt, de nem támogatta a tüntetést, és – azzal hozta a szervezetet kínos helyzetbe, hogy olyan zöld feliratú transzparenseket vitt a tüntetőknek, amit az LMP gyártott, bár az is igaz, hogy nem volt rajtuk logó. (Vágót ebben az esetben kicsit talán igazolja, hogy több HaHa-s forrás szerint is egyike volt azoknak, akik a Hallgatói Hálózat elődjét 2006-ban megalapították.) A legutóbbi HaHa fórumra már nem ment el. Vágó egyébként Gyurcsánynál többször, Nyakónál kevesebbszer játszotta el civil demonstrációkon a civil politikust, viszont Nyakóval együtt sem kezelik olyan kiemelt helyen, mint Gyurcsány Ferencet – leszámítva egy vicces esetet.

Akik hívatlanul nem is mennek: Jobbik

A fura fiú az utolsó sorból, akit senki se hívott meg, és nem is ment el, csak hétfő reggel látta a második napja másnapos fejeken, hogy valamiből kimaradt, aztán persze összeesküvést sejtett az egész mögött.

A radikális pártban alig akadt olyan, aki magánakcióba fogott volna, a párt tagjai mindig közösen álltak ki demonstrálni. (Bár a Jobbikban is ott van az utcai politizálás képviselője, Zagyva György Gyula, aki a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalommal be akart menni a Szigetre, ahol – állításuk szerint – a magas benzinárak ellen szerettek volna tüntetni, de ez mégsem számít egy civil vagy ellenzéki buli elhappolásának.)

Az egyetlen kivétel Gaudi Nagy Tamás volt, aki elégedetten kommentálta az LMP december 23-i demonstrációját, és fel-alá mászkálva figyelte jogi szemmel az eseményeket.

Azóta már az egész párt felébredt az őszi álmából, hogy "visszafoglalják az utcát, ami az övék", megtekerjék José Manuel Barroso nagy orrát, és karikás ostorral zavarják el.

A civil tüntetések legnagyobb mumusa

Úgy tűnik, hogy hiába a szocialisták a legaktívabbak, hiába a tüntetés Vágó Gábor sorsa, és az sem érdekes, hogy a DK a legkisebb párt a parlamentben, mert még mindig nem kérdés, hogy a civil tüntetők kiről gondolják azt, hogy a legkevésbé akkor ártana az ügyüknek, ha otthon demonstrálna, a négy fal között.