Az MSZP bocsánatot kért hibáiért

Az MSZP esztergomi demonstrációról az az általános iskolai zsúr jutott eszembe, ahol a kitűnő tanuló Toncsi a kisszobába gyűjtötte pajtásait, hogy hagyják a hülyéket a motoros Legóval szerencsétlenkedni, sokkal jobb lesz nekik a sutyorgás a poros szőnyegen. Hogy mi lehetett a téma, nem tudom, mert leragadtam a Legónál, pedig a március 15-i eseményekből következtethetően csakis a világuralom megszerzéséről lehetett szó. A pártok, civil szervezetek és történelmi érdeklődésű neonáci csoportok budapesti ünnepségei elől egy szűk, bár barátságos esztergomi sétálóutcába félrehúzódó MSZP-nél ugyanis a 2014-es választási győzelem volt a vezérfonal.

„Esztergom az a város, ahol kicsiben megmutatkozik, mi megy az országban nagyban. Esztergom a Fidesz csődpolitikájának bizonyítéka” – magyarázta  Toncsi, hogy miért gubbasztanak a fűtetlen kisszobában Mesterházy Attila, hogy miért éppen itt ünnepelnek.

Az persze a magyarázkodástól függetlenül tény, hogy az észak-magyarországi város helyzete valóban szürreális, és ha így folytatódik, remek hungaro-Mad Max-témaparkot lehet majd itt kialakítani. A független polgármester, Tétényi Éva és a fideszes többségű városháza torzsalkodása miatt a helyi tömegközlekedés leállt, volt, hogy az iskolákban, óvodákban elmaradtak az étkezések, egy helyi vendéglős pedig arról panaszkodott, hogy az egykor pezsgő városi életnek is vége, mert a rendezvények engedélyezésében sem tudnak megállapodni a vezetők.

Simicska Zrt. találkozása Petőfi Sándorral

A lehetetlen helyzetről, vagy 1848-ról azonban csak érintőlegesen esett szó. Ha az ember figyelme elkalandozott a kellemes napfényben állva, azt gondolhatta volna, hogy valójában már 2014 van, és teljes erővel tombol a kampány.

„2014 az egységes magyar nemzet újjászületésének éve, az összefogás, cselekvés, változás éve” – mondta Mesterházy, és hosszasan sorolta a Fidesz-kormány ballépéseit: a visszamenőleges törvénykezést, az igazságszolgáltatás politikai befolyásolását, a közmédiumok manipulációját. Az ötvenes átlagéletkorú, 2-3 ezer fős tömeget azonban nem mozgatta meg a hibalista. Még az oligarcházást is csak udvarias taps követte: „ a Simicska Zrt. tartja sarokban a hatalmat és az országot”. És a petőfizés is rétegsláger maradt: „Ha Petőfi ma akarná elszavalni a Nemzeti Dalt, akkor csak egy kapualjban tudná megtenni.” „Vagy Esztergomban!” – kiabált be egy jó ritmusérzékű helyi lakos.

Árok Kornél egykori szakszervezetisként sejthette, hogy a tömeget más módon kell lázba hozni, így egy frissen kitalált szóval forrósította a hangulatot („Nekünk nem kellenek idegen honból hozott tapsoncok”). Az ováció után azonban a középréteg elszegényedésével és a demokrácia lebontásával jött elő, ami már nem pörgette a nem középosztálybeli, és az elméletek iránt kevéssé érdeklődő nyugdíjasokat. Nagy siker volt viszont az utolsó szám, „Próbáljanak meg a kormánytagok 47 ezer forintból megélni” címmel.

A demonstráció sztárja meglepő módon a szürke, másodvonalbeli szocialista képviselő, Lukács Zoltán volt, aki beszédének elején nyilvánosan kért bocsánatot az MSZP hibáiért. „Az MSZP nem akármilyen hibákat követett el. De ezeket a hibákat még egyszer nem követjük el. Kössünk új szövetséget. Váltsuk le ezt a korrupt hatalmat!” Taps, éljenzés. Innentől teljes fordulatszámra pörgött a kampány. „A szocialista párt felállt a padlóról. 2014-ben a Fidesz kihívói és leváltói leszünk. A választáson majd ráfagy az arcukra a vigyor” –  ígérte, majd elszavalta Ady A perc-emberkék után című versét: „Most perc-emberkék dáridója tart.”