Ügynökeinkről vitáztak a parlamentben

Ezután ő is a Dunagate-re és az azt kirobbantó Végvári József állambiztonsági tiszt meghurcolására emlékezett. Végvárin kívül más áldozata nem volt a Dunagate-nek, a rendszer üzemeltetői "kiemelt nyugdíjjal élhetik mindennapjaikat".

Wittner szerint csak a jéghegy csúcsa ismert, a parlament "egy-két Titanic-törvényt alkotott, amely aztán nekiütközött a jéghegynek, és elsüllyedt". Most pedig az ügynökök nevének nyilvánosságra hozataláról vitatkozik a parlament, miközben az egykori tartótisztek még mindig jó állásokban lehetnek. "UD Zrt." - kiabálta közbe Vadai Ágnes, pedig Wittner ezután az MSZP padsoraiban ülőkre utalt, akik olvashatták a jelentéseket.

Fotó: Huszti István

Wittner ezután cellatársáról beszélt, akit zsarolással beszerveztek, így szabadulhatott, de egy hónap múlva már újra börtönben volt, mert nem volt hajlandó együttműködni. Szerinte az ilyen megzsaroltak inkább áldozatok, mint bűnösök.

Wittner szerint azért nem volt igazi számonkérés, mert a hálózatok még mindig működnek. "A szocialisták és a liberálisok mindig akkor vették elő a kérdést, amikor népszerűségük csökkent" - állította, majd az LMP-t az SZDSZ utódjának nevezte, és Sólyom Lászlót bírálta, amiért alkotmánybírósági elnökként eltörölte a Zétényi-Takács törvényt. Ennek apropóján hosszasan beszélt arról, hogy az SZDSZ akadályozta meg a lusztrációt. Beszédéből úgy tűnt, mintha szavait a nemlétező SZDSZ-frakcióhoz intézné.

Ezután apák és fiúk vonalon indult tovább, mondván az SZDSZ vezetőinek kínos lehetett szüleik képét látni a Terror háza falán, nem az áldozatok között. "Én a tartótisztekről akarok beszélni" - mondta, mert szerinte róluk eddig sosem esett szó. Úgy véli, hogy a beszervezettek az elmúlt években kiszivárogtatott listák alapján beazonosíthatók. De ez csak "gumicsont", arra kevesen veszik a fáradtságot, hogy betekintsenek az ügynöki jelentésekbe. "Nem az volt a fontos, hogy kiről hány oldal jelentés született, hanem hogy az állambiztonság milyen intézkedéseket foganatosított ellene" - mondta.

"Önök azt mondják, hogy a fiúk nem felelnek az apák bűneiért. De nagyon is felelnek, hiszen a vérdíjból építették fel életüket" - konkretizálta az apákfiúkozást Wittner. "A múltat le kell zárni, én igyekszem" - mondta ezután. Aztán azt, hogy az ellenzék nem lezárni akarja a múltat, aztán azt, hogy az ellenzék nem akarja bolygatni a múltat. Mindenesetre szerinte a kormány megfelelő törvényt hoz majd. A Fidesz két vezérszónokot tervezett, de Wittner a második felszólalónak, Lázár Jánosnak már csak két percet hagyott.

Lázár köszönte az LMP-nek, hogy az országgyűlés az elmúlt húsz év hagyományait folytatva újra megtárgyalhatja ezt az ügyet. A Fidesz nyitott a kezdeményezésekre. "Bennünk a politikai akarat megszületett, eldöntöttük, hogy felállítjuk a Nemzeti Emlékezet Bizottságát" - mondta. Szerinte tévedés, hogy a vita a kommunista múltról szólna, valójában "az elbukott rendszerváltozás élő bizonyítéka", ahogy az is, hogy egy SZT-tiszt miniszterelnök lehetett, akit egy hazug követhetett, aki rendőrcsizmával taposott az ellene tiltakozókra. Lázár reméli, hogy a vitanap végére közös értékrend alakul ki, amely alapján különbséget tesznek a megrendelők, a működtetők, a jelentést olvasók és a jelentők között.

Fotó: Huszti István

"Nyolcmillió ember nem vett részt a kommunista rendszer működtetésében, bizonyítva, hogy igen is volt másik út. Nekik kell igazságot szolgáltatni" - mondta zárásként Lázár János.

Az MSZP is két vezérszónokot állított, elsőként Tóbiás József beszél. "Mi lehet az oka és mi lehet a célja, hogy éppen most van ez a vitanap?" - tette fel magának a kérdést. "Van-e valós társadalmi igény e kérdés ilyen módon való rendezésére 23 évvel a rendszerváltás után" - kérdezte tovább önmagát. Szerinte az igényt a politika teremtette meg, így közös dolgunk is lett, mert meg kell oldani az ügyet.

Tóbiás ezután arról beszélt, hogy a régi elitet csak megfelelő új elit tudja leváltani, és az új elit könnyen bosszút állhat a régi eliten. Két megoldás lehetséges, az elkövető- és az áldozatcentrikus megközelítés. Szerinte Lengyelország a kilencvenes évekig a befogadó, azóta a kizáró útra lépett. Magyarországon is eleinte a befogadó, áldozatcentrikus hozzáállás érvényesült a kárpótlással és a lusztráció elmaradásával.

A szocialista vezérszónok szerint Magyarországon jól áll a múltfeltárás, "nagyrészt teljesen a birtokában vagyunk" a tudásnak az elmúlt hatvan évről. Az 56-os intézet is komoly kutatómunkát végzett egészen addig, amíg a Fidesz 2012 januárjában fel nem számolta. A szocialistaközeli Politikatörténeti Intézet munkáját is dicsérte.

Ezután ő is az elmúlt 23 év törvényeit idézte fel a kárpótlástól kezdve, amely az áldozatcentrikus, szerinte kisebb vitákat kavaró megközelítés példájának nevezett. Aztán haladt tovább a törvényeken sorra, ahogy már Kontrát Károly is, így a részletes ismertetéstől most eltekintünk.

Fotó: Huszti István

Tóbiás a Kenedi-bizottságról is beszélt, melynek munkája feltárta a mágnesszalagokat, bizonyítva ezzel, hogy az állambiztonság nyilvántartásai hiánytalanul megvannak. Igaz, Tóbiás olvasatában az iratok csak 2003 óta vannak meg érintetlenül, és az adatkör nem teljes.

Tóbiás szerint az eddigi áldozatközpontú megközelítést az alaptörvény és átmeneti rendelkezései mondták fel, az elkövetőközpontú megközelítésével kollektíven megbélyegezték a múlt rendszer működtetőit. Ezzel szerinte a cél a Fidesz hatalmának bebetonozása, a politikai ellenfél kiiktatása, a leszámolás volt. "Nem lehet az a cél, hogy az alternatív gondolat eltiprása uralommá legyen" - mondta. Szerinte az önismeret sérül, ha egy történész nem tehet fel kérdéseket. "Nem hiszünk abban, hogy egy újabb vizsgálóbizottság a Kenedi-bizottságnál alaposabb munkát tudna végezni" - mondta.

A szocialista vezérszónok szerint a Fidesz célja a politikai ellenfele kriminalizálása. Meggyőződése, hogy a társadalom megismerheti a múltat, de nem ezen az úton, nem a politika útján. A múlt megismerésének módja a teljes nyilvánosság, zárta felszólalását.

A szocialisták második vezérszónoka Harangozó Tamás, aki szerint súlyos mulasztás terheli a politikát a múlt feltárásában. Ennek oka, hogy rossz kérdéseket tesznek fel. Mert nem az a kérdés, "hogy az MSZP vagy a Fidesz padsoraiban ül több ügynök, nem az az érdekes, hogy ki volt TSZ-elnök, vagy párttitkár" - mondta. Szerinte az az érdekes, hogy miként működött a rendszer.

Véleménye szerint a rendszerváltáskor még meglévő kollektív bölcsességet akkor vesztettük el, amikor a rendszerváltás nem váltotta be gazdasági ígéreteit. A politikusok is utat tévesztettek, ez szerinte különösen igaz Orbán Viktorra, aki a rendszerváltást lebontva "egy már elfeledett politikai rendszer kiépítésébe kezdett". Például felállította a titkosszolgálati eszközöket is felhasználó Terrorelhárítási Központot, megfigyelik a rendőröket, bírókat, ügyészeket.

A kiemelt jelentőségű ügyekről is beszél, amelyekben az eljárásban évszázados garanciákat vettek el a gyanúsítottaktól, akiket kétszer hosszabb ideig lehet őrizetben tartani, és akiknek az ügyében az ügyész szabadon választhatja meg az eljáró bíróságot. Bírálta az adatvédelmi biztos hivatalának felszámolását is. Végül Pintér szupertitkosszolgálatáról beszélt, amit Kövér László fúrt meg. A szupertitkosszolgálat szerinte valójában a III-as főosztályt támasztotta volna fel, "felélesztve a 89 előtti hatalomgyakorlási technikákat". Szerinte a hangos kommunistázással csak ezt a tervet akarják leplezni.

Fotó: Huszti István

Most a kereszténydemokrata vezérszónok, Lukács Tamás következik, aki Ciceróval nyit, aki Sula diktatúrájára emlékezve írt azokról, akik maguk gyilkoltak, de másra fogták bűneiket. A képpel azt vezette fel, miért volt sikertelen Magyarországon a múlt lezárása. Szerinte Tóbiás és Harangozó felszólalása bebizonyította, hogy a választ a parlament falai között találjuk. Ő úgy értette Tóbiás szavait, hogy ő csak el akarja mosni a felelősséget, míg Harangozó pedig a Fideszre akarja áttolni a felelősséget a szocialista rendszer működtetéséért.

Lukács ezután arról beszél, hogy az NDK-ban, Lengyelországban és Bulgáriában bíróság elé állították a múlt rendszer vezetőit, Csehországban tíz évre eltiltották a közügyektől, Romániában meg egyenesen kivégezték. Szerinte ezzel szembe állítja Harangozó - valójában Tóbiás - Magyarországot, ahol a felelősöket semmilyen szankcióval nem sújtották.

Lukács szerint Magyarországon az ügynöklistákat kizárólag zsarolásra használták, kizárólag azok, akik korábban működtették a hálózatokat. Állítja, hogy Magyarországon csak az állambiztonsági adatok tíz százaléka maradt fent.

A kereszténydemokrata vezérszónok ezután a birodalmi szemléletről beszélt, arról, hogy a KGB rezidense a belügyminisztériumban ült. Aztán arról, hogy miközben a magyarországi iratok megsemmisültek, Oroszországban most adtak ki egy könyvet a magyar egyházakról készült 1947-53 közti jelentésekből. Ennek apropóján még a II. János Pál elleni merényletről is tudott beszélni.

"Ez úgy beszél, mintha az elmúlt húsz évben végig mi lettünk volna kormányon" - kommentálja Lukács szavait a DK-s Vadai Ágnes. Lukács közben az ellopott katarzisról beszél, amit most már nem lehet pótolni. Aztán arról, hogy a politikusok nem háríthatják át a múlt felelősségét kizárólag a tudósokra. Majd mégis arról beszél, hogy a Nemzeti Emlékezett Bizottságának tudományos intézetként kell feldolgoznia a múltat.

Lukács szerint két morális alapvetést kell megtenni. Aki áldozat volt, ne lehessen mégegyszer áldozat. Tehát az információs jogot az áldozatokhoz kell telepíteni. És így kell gondolkodni a jogi személyekről is. "Annak a közösségnek a joga eldönteni, hogy egy információt hogyan kezeljen, amelyet a retorziók érték. Mindegy, hogy egyesületről van szó, vagy egyházról" - mondta, pedig tudjuk, hogy pont a kereszténydemokratáknak aligha mindegy. A cél itt nyilvánvalóan az lenne, hogy az állambiztonságokkal szorosan együttműködő magyarországi egyházi vezetők leleplezéséről maguk az egyházak dönthessenek.

"Csak olyan törvény fogadható el, aminek következménye van, és a következmény nem a nyilvánosság" - mondta, majd azt, hogy a következmény az kell legyen, hogy a rendszer működtetői nézzenek önmagukba. "El lehet kezdeni" - kommentálta Vadai Ágnes.

Lukács már semmi érdekeset nem mondott, most a jobbikos Novák Előd következik. "Amit nem tudsz megakadályozni, annak állj az élére" - kezdte felszólalását, majd azzal gyanúsította a Fideszt, hogy Wittner Mária hitelessége mögé bújva próbálja álcázni valódi szándékát, amely a múlt elhallgatása. Ezt bizonyítja az is, hogy Lázár János, miután a Fidesz nem tudta megakadályozni a vitanapot, üdvözölte azt. Miközben időkeretbe szorították a vitát, olyan időkeretbe, amely a kormánypárti képviselőknek fejenként 23 másodperc jutna beszélni. Már ha akarnának, ami Novák szerint amúgy kötelességük lenne.

Novák paktumpolitikáról beszél, attól tart, hogy a Nemzeti Emlékezet Bizottsága titokban működik majd, és nem hoz majd nyilvánosságra semmit. A Jobbik azt szeretné, ha a Bizottságnak kötelessége lenne megneveznie az ügynökhálózat, a tartótisztek, az SZT-tisztek és a katonai hírszerzők mindegyikét. Ennek hiányában a Bizottság "sóhivatal lesz".

Novák szerint hamis az az érv, amelyben aktuális nemzetbiztonsági érdekekre hivatkozva tagadják meg az ügynöklisták nyilvánosságra hozását. Azóta már más katonai szövetségi rendszerben vagyunk, és különben is új alapra kell helyezni a titkosszolgálatokat. Tagadta azt az állítást is, hogy minden irat eltűnt volna. Valójában csak az egyharmaduk hiányzik, de a nyilvántartási kartonok mind megvannak, ahogy az SZT-tisztek listája is teljes.

Novák azért is bírálta a kormányt, mert még mindig nem adták át a Kenedi által feltárt mágnesszallagokat a levéltárnak, sőt, még 2006-ban elrendelt titkosításukat sem oldották fel.

Novák szerint tény, hogy vannak olyanok, akiket zsarolással vettek rá a besúgásra, de szerinte ők az ügynökhálózat kisebbségét alkotják. Miközben a jogszabályok valóban az ügynököket védik, akik bárkit beperelhetnek, és a bíróságon nyerhetnek is azok ellen, akik leleplezik ügynökmúltjukat. Utána lecenzorozta Lendvait, felemlegette Kovács László KB tagságát és Gyurcsány KISZ-titkárságát.