Lotyó a tóparton

Elhúztak a darvak, hogy elfoglalják finnországi költőhelyüket, de érkeztek helyettük más madarak: cankók, godák, bíbicek, partfutók – benépesítendő a Hortobágy és az Alföld szikes tavait, a vízpartokat és sekély vizű területeket, írja a Szabad Föld. A madarakat egyelőre szárazság fogadja: gyéren sarjadó fű, egyre zsugorodó tavak, azaz nehezedő életfeltételek.

Néhány napja érkeztek meg hazánkba Afrikából a nagy godák (Limosa limosa) utolsó csapatai. A területfoglalás idején a sziki tavak környéki füves pusztákon telepednek le, majd hirtelen fölkerekedve magasra szárnyalnak, s jellegzetes lotyó-lotyó! kiáltásukkal árulják el kilétüket. (Innen ered nem éppen hízelgő népi elnevezésük is, a lotyósneff, de godaszalonkaként is ismert.) Mintegy ezer pár fészkel nálunk, többségüknek már teljes a fészekalja: négy, olajzöld alapon halvány mintázatú tojással lehet ilyenkor találkozni.

A kikelt fiókák fölszáradásuk után szinte azonnal lábra állnak és futnak anyjuk-apjuk után. A szülők felügyelete mellett szerzik meg táplálékukat, ami leginkább tücsökből-bogárból, az árvaszúnyog lárvájából és magvakból áll.

A godáknál a tojó a nagyobb, nászruhája szép, rozsdavörös színezetű, őszi-téli öltözete viszont egyszerű szürkésbarna. Közepes nagyságú, testhossza 40-45 centi, súlya 2,5 és 4 kiló között váltakozik. Fokozottan védett, eszmei értéke százezer forint.