A Fidesz felkészült a milliárdos öncsonkításra

2012.05.18. 12:45 Módosítva: 2012.05.18. 15:09
Két és fél milliárd forintot spórolna az állam, és teljesen felborulna a pártfinanszírozás eddigi rendje, ha megvalósulna Orbán Viktor javaslata, és leállítanák a pártok állami támogatását. Az ötlet a legnagyobb érvágást a Fidesznek okozná, de a valódi vesztesek az ellenzéki pártok lennének. A javaslat a KDNP-sek szerint sem igazságos, ezért ebben a formában nem támogatják.

A miniszterelnök csütörtökön a Fidesz országos választmányán a többi párt és saját párttársai számára is váratlanul dobta be javaslatként, hogy a költségvetés rossz helyzete miatt két évre szüneteltetni kellene a kifizetéseket a politikai szervezetek számára.

Orbán Viktor kormányfő a parlamenti folyóson a pénteki szavazások után az Indexnek azt mondta, a felvetés a költségvetés hosszabb távú intézkedéseiről szóló megbeszélés keretében merült föl, ekkor kérte fel a Fidesz választmányát, hogy alakítsa ki álláspontját az ügyben.

A 2014-es országgyűlési választásokat is érintő javaslat összegszerűen a Fideszt érinti legjobban, az ellenzéki pártoknál viszont valódi káoszt okozhat.

Az idei büdzséből a Fidesz 1 milliárd 50 millió forinttal részesedik, amit a KDNP 232 millió forinttal egészít ki. Az ellenzéki pártok közül a 2010-es választási szereplés alapján az MSZP kapja a legtöbbet, 521 millió forintot, a Jobbik támogatása 448 millió, az LMP-é 249, az MDF-é pedig 42 millió forint.

Vannak megspórolt pénzeik

2010 óta semmilyen nagy költségvetésű politikai akció, népszavazás nem volt Magyarországon, ezért a pártok az LMP kivételével jó állapotban lévő kasszákkal fejezték be a ciklus első felét.

A Fidesz tavaly nyereséges volt, de az állami támogatás nélkül 1,1 milliárdos mínuszban zárt volna – derül ki a kormánypárt hivatalos összesítő kimutatásából. A költségvetési támogatás 1,055 milliárd forint volt, és a Hivatalos Értesítőben közzétett beszámoló szerint a tagdíjakból, adományokból és egyéb forrásból 237 millió forint volt a bevétele.

Nyereséges volt a KDNP is, a 232 milliós költségvetési támogatást 24 millió forinttal egészítették ki más forrásból, és 47 milliós pluszban zárták a tavalyi évet. Az LMP 36 millió forintot tudott hozzátenni a 249 milliós állami támogatáshoz, így összesen 141 millióval haladták meg a bevételeik a kiadásokat.

Az MSZP állami támogatása 531 millió volt, ehhez 71 milliót szereztek adományokból és tagdíjakból, az egyenlegük 73 milliós megtakarítást mutat. A Jobbik 448 milliós közpénzapanázzsal gazdálkodott, ehhez 53 milliót tettek hozzá saját forrásból, és160 milliós plusszal zárták 2011-et.

Az állami pénzekből a pártok főként működési költségeiket és kampánykiadásaikat igyekeztek fedezni, bár köztudott, hogy a rendszerváltás óta megtartott infrastruktúrahálózat üzemeltetésére és a becslések szerint öt-tíz milliárdot felemésztő választási kampányokra ez sem elég. Az állami forrás szüneteltetésével azok a pártok jutnak előnyhöz, amelyek – legalább részben – ki tudják váltani más forrásokkal, vagy amelyek kisebb rezsiköltséggel is meg tudják oldani a rendszer működtetését.

Az alternatív források előteremtésében a Fidesz óriási előnyben van a többi hazai párttal szemben. A tavalyi bevallások szerint több mint háromszor annyit tudott begyűjteni, mint a második helyen lévő szocialisták. A nagyobbik kormánypártnak 2010-ben a kétharmados győzelem előtt 40 ezer tagja volt, és a fideszesek maradtak azóta is a legaktívabb, egyben a legfegyelmezettebb tagdíjfizető politikai közösség. A párt belső rendszere szerint a tagdíjakat a központnak fizetik, amely arányosan visszaosztja a pénzt a pártstruktúra alapját jelentő választókerületeknek.

A legfontosabb extrabevételt azonban az úgynevezett Ughy-adó jelenti, amely éppen a hatalomban töltött időszakban hoz jelentős pénzeket a pártkasszának. Az „adót” 1999-ben vezette be a párt, amikor újraszabályozták a tagdíjfizetést. Az akkor még országgyűlési képviselő Ughy Attila német mintát átvéve azt javasolta, hogy a párt parlamenti képviselői, uniós képviselői, polgármesterei, megyei és helyi önkormányzati képviselői bruttó jövedelmük 2 százalékával járuljanak hozzá a működési költségekhez. A fizetési kötelezettség vonatkozik minden, a Fidesz révén megszerzett állásra is, így a felügyelő bizottsági tagságokra, de még a helyi önkormányzatok külső bizottsági tagjaira is. Az Ughy-adó jelenleg meghatározó tételt jelent a Fidesz közel 240 milliós bevallott, állami támogatás feletti bevételében, befizetését pedig Orbán nagyon komolyan számon tartja. A Fidesz választókerületi elnökeinek a 2014-es választási felkészülésről egy hete tartott konzultációján is felszólította az érintetteket, hogy rendezzék az elmaradásokat.

Az MSZP egyik megyei irodája
Az MSZP egyik megyei irodája
Fotó: Varga György

További előnyt jelent a Fidesz számára, hogy lényegében lezárta a választókerületek átalakítását, és már 2010-ben arra sarkallta a választókerületi vezetőket, hogy a lehető legkevesebb központi pénzből, helyi támogatással maguk teremtsék elő a választási programok árát.

Az első reakciók szerint a KDNP-sek között sem talált pozitív fogadtatásra Orbán ötlete. Az Indexnek nyilatkozó képviselők szerint akceptálható ugyan a miniszterelnök elgondolása azzal kapcsolatban, hogy nehéz helyzetekben a pártoknak is kell áldozatot vállalni, ám a mostani javaslat szerintük nem igazságos. A kereszténydemokraták szerint azok a pártok, amelyek saját országos ingatlanháttérrel rendelkeznek, több terhet vállalhatnak, mint azok, amelynek hitelből kell megoldaniuk a vidéki hálózat fenntartását.

A javaslat az MSZP működésében is komoly zavarokat okozhat. A szocialistáknál lezajlott elnökválasztási kampány egyik fő vitakérdése volt, hogy az ellenzéki időszakban mennyire romlott a pártapparátus helyzete. Szanyi Tibor azt állította, hogy jelentős mértékben csökkent a párt vidéken működő irodáinak száma.

A parlamenti pártok egyébként április elején a Transparency International Magyarország (TI) kezdeményezésére közös politikai nyilatkozatot tettek a párt- és kampányfinanszírozás átláthatóbbá és igazságossá tételéért. Ebben azt vállalták, hogy a választási és népszavazási kampányok bevételeit és kiadásait átláthatóvá, a kapcsolódó pénzügyi tranzakciókat pedig nyilvánossá teszik, és az őszi ülésszakon új törvénnyel szabályozzák a területet.

Transparency International: Új törvény kell

Ha megvalósulna Orbán javaslata, az felrúgná a hatpárti nyilatkozat hatodik pontját, ami biztosítja a pártok működéséhez szükséges minimális állami forrásokat. A szöveg rögzíti, hogy a túlzott állami függőséget el kell kerülni, ösztönözni kell a pártokat a privát adományokra történő átállásra, és meg kell akadályozni a gazdasági társaságoknak való kiszolgáltatottságot.

A nyilatkozatot a kormánypártok részéről aláíró Gulyás Gergely nem volt ott a választmányi ülésen, ezért nem tudja pontosan, mit javasolt a pártelnök. Ha az állami finanszírozás felfüggesztése lesz a hivatalos álláspont, az szerinte akkor sem sérti a megállapodást, mert a nyilatkozat leginkább csak az ősszel elfogadandó törvény témakörei összefoglalójának tekinthető.

Minél hamarabb meg kell alkotni az új párt- és kampányfinanszírozási törvényt  - mondja a TI jogi igazgatója. Földes Ádám szerint nem megoldás, ha  kiragadnak egy részelemet, mert valamennyi kérdéssel egyszerre kell foglalkozni. Mint mondta, az állami finanszírozás önmagában se jónak, se rossznak nem tekinthető, de mindenképpen időbe telik átállni egy másik finanszírozásra.

A TI támogatja a pártok állami támogatásának fokozatos megszüntetését, de a magánszemélyek ezt ellentételező adományozói kultúrája még nem alakult ki, az adóterhek és a gazdaság állapota pedig nem is engedik, hogy erre a közeljövőben reálisan számítani lehessen. Földes szerint jelenleg egy párt sem tudja magát pusztán magánadományokból fenntartani, ha viszont sem erre, se az államra nem számíthatnak, máshonnan próbálnak majd pénzt szerezni.

Azok az üzleti és privát körök, ahová fordulhatnak, a támogatással egyenes arányú ellentételezést fognak kérni, befolyáshoz jutva a politikai és gazdaságpolitikai döntésekben. Ez a fajta pártfinanszírozás az állami támogatással szemben nem látható, és árt a demokráciának – figyelmeztet a korrupcióellenes szervezet jogi igazgatója.

Pártpénzek külföldön

Németország

Németországban a pártok állami finanszírozásának alapja az, hogy az adott szervezet milyen támogatottsággal és beágyazottsággal rendelkezik össztársadalmi szinten: ehhez nemcsak a szövetségi, a tartományi és az európai parlamenti választásokon elért eredményeket veszik figyelembe, de a tagdíjakból és a pártadományokból befolyó várható összeget is. Állami támogatást az a párt kaphat, amely szövetségi szinten legalább 0,5 százalékot, tartományi szinten legalább 1 százalékot, egy választókörzetben pedig legalább 10 százalékot ért el. A párt listájára (ha ez nincs, akkor a jelöltjére) leadott minden érvényes szavazat után 70 eurócentet fizet a német költségvetés. A kisebb pártok hátrányát kompenzálja, hogy az első 4 millió szavazatig minden párt 0,85 EUR támogatást kap.

Az állam hozzájárul a pártadományokhoz is: minden 1 eurónyi pártadomány mellé (3300 euróig) 0,38 eurócent kiegészítést ad a költségvetés. A pártok nem fogadhatnak el 500 eurónál magasabb adományt névtelen feladótól. Az 50 ezer eurónál magasabb összegű adományokat kötelesek bejelenteni a házelnöknél és nyilvánosságra hozni a Bundestag honlapján. A 10-50 ezer euró közötti támogatásokat éves jelentésükben kell megjeleníteniük. Az állami támogatás felső korlátja 2012-ben 150 millió euró, ennél többet egy párt sem kaphat. Németországban is bevett szokás a Fideszben már évekkel bevezetett Ughy-adó: a pártok elvárják a parlamenti képviselőktől, hogy saját keresetükből adományozzanak a pártnak. Közvetett állami támogatásnak minősül a pártok ingyenes reklámideje a televízióban, vagy a frakcióirodák működéséhez nyújtott állami támogatás is. Emellett pártok alapítványai és ifjúsági szervezetei is kaphatnak állami támogatást.

Hollandia

Hollandiában a pártok a parlamenti képviselőik és a párttagok száma alapján kapnak állami támogatást. Az 1000-nél több taggal rendelkező pártok a tagok száma után fejenként 12 euró támogatást kapnak egy évben. Emellett a pártoknak jár ingyenes műsoridő a tévében és a rádióban, fizetik a frakciók mellett dolgozó hivatalnokokat, és a pártok tisztségviselői is fizetnek hozzájárulást a pártkasszába. A magánadományokat 4537 eurónál magasabb összeg felett kötelesek nyilvánosságra hozni.

Szlovákia

Szlovákiában a pártok működésének pénzügyi alapja 50-80 százalékban az állami támogatásból származik. Minden párt jogosult állami finanszírozásra, amely a választásokon legalább 3 százalékot elér (a parlamenti küszöb 3 százalék), mondta az Indexnek Ravasz Ábel, a Publicus Slovensko vezető kutatója. A választások után ez alapján a pártok minden egyes szavazat után egyszeri támogatásra jogosultak, amelynek összege a szlovák átlagbér 1 százaléka (kb 90 eurócent). A parlamentbe bekerülő pártok ezt az egyszeri támogatást nem kapják meg, nekik ugyanekkora összegben folyósítják ezt a pénzt havi működési támogatásként. A parlamenti pártok emellett egy évig a megszerzett mandátumokért is kapnak pénzt. Az első 20 mandátumig a fenti egységnyi összeg harmincszorosát, efelett mandátumonként a fejpénz hússzorosát. A magánadományok mértéke nem látható át teljesen, de ezeket a pártok kötelesek éves jelentésükben közzétenni. A Smer 2009-es éves jelentése szerint 1,6 millió eurót kapott az államtól, 900 ezer euró volt az egyéb forrás, nagyrészt adomány, 125000 euró pedig a tagdíjakból folyt be.

Egyesült Államok

Az Egyesült Államokban minimális az állami támogatások szerepe a politikában, de a pártok sem feleltethetők meg az európai értelemben vett szervezeteknek, és pártlistákra nem, csak egyéni jelöltekre szavaznak a választásokon. A jelöltek bizonyos korlátozások és az átláthatóságot szabályozó rendszerek mellett magánadományokat gyűjtenek, ahogy a pártvezetésnek megfelelő Demokrata Nemzeti Bizottság (DNC) és Republikánus Nemzeti Bizottság (RNC) is elsősorban magánforrásokra támaszkodik. A jelöltekhez hivatalosan nem kötődő, de őket támogató úgynevezett politikai akcióbizottságoknak (PAC-ek) is pénzt utalhatnak, ezek szerepe az idei elnökválasztási kampányban különösen felértékelődött, mert a Legfelsőbb Bíróság döntése alapján a különböző cégek és lobbicsoportok a magánadományokra jellemző megkötések nélkül utalhatnak pénzeket ezeknek a szervezeteknek.

A kongresszusi jelöltek (képviselők, szenátorok) nem kapnak állami támogatást, ugyanakkor az egyes államokon, vagy még városokon belül is lehetnek különböző szabályok a helyi jelöltek közfinanszírozására vonatkozóan. Szövetségi szinten az állam több ponton beszállhat elnökválasztási évben a kampányfinanszírozásba. Egyrészt az elnökjelöltség elnyeréséért folyó előválasztások alatt minden magántámogatás első 250 dollárjához ugyanennyit tesz hozzá, amennyiben a jelölt elfogad bizonyos költési korlátozásokat. Miután kiderültek a pártok hivatalos elnökjelöltjei, kérhetnek közfinanszírozást a tényleges elnökválasztási kampányra. Ezt a fix összeget (idén 91,2 millió dollárt) csak akkor kapják meg, ha vállalják, hogy nem gyűjtenek és használnak fel magánadományokat. Közpénzből fizetik a két nagy párt elnökjelölő konvencióit is, ezekre idén 18,2 millió dollárt fordítanak. A kisebb pártok jelöltjei is jogosultak lehetnek állami támogatásra, de ez a megelőző elnökválasztáson elért eredményüktől függ.

Joób Sándor, Iván András