Választási matek: lehetne igazságosabb
További Belföld cikkek
A parlamentnek 2011. november 20-án benyújtott új magyar választójogi koncepció egyik sarkalatos pontja, hogy a most kialakítani kívánt választókerületek mérete között az eltérésnek a lehető legkisebb legyen, maximum 15 százalékosnak szabad lennie, ugyanakkor a határok nem nyúlhatnak túl a mindenkori megyehatárokon. A feltételeknek egyidejűleg lehetetlen megfelelni, ezért szerencsés volt a tervezet módosítása, mely szerint az eltérést a körzetek átlagos méretétől kell számítani – állítják a dr. Kóczy Á. László vezette játékelmélettel foglalkozó kutatócsoport közgazdászai.
Egy, a lehető legigazságosabb választási rendszer kialakítása nem tűnik bonyolult feladatnak: a lakosságot egyenlő választói csoportokba kell szervezni, hogy egy képviselő megválasztásához ugyanannyi szavazatra legyen szükség. Azonban az egyéb feltételek, például a földrajzi és a közigazgatási határok figyelembevétele mellett ennek kivitelezése nem egyszerű.
Számoltak
A Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpontjában a matematikán belül az úgynevezett kooperatív játékelmélettel foglalkozó magyar kutatócsoport három tagja, Biró Péter, Sziklai Balázs és Kóczy Á. László olyan programot készített, amellyel a kutatók a megyék választási körzetekkel való összes lehetséges felosztását modellezték a törvényjavaslat eredetileg benyújtott formája szerint.A körzetek mérete, pontosabban a körzetbe tartozó választók száma meghatározza, hogy az egyes választópolgároknak mekkora befolyásuk van a parlamenti döntésekre, de a területek határainak kijelölése is meghatározó lehet a pártok választási eredményeit illetően. Az új választási törvény egyik sarokköve, hogy az egyéni választókerület választásra jogosultjainak száma az egyéni választókerületek választásra jogosultjainak országos számtani átlagától tizenöt százaléknál nagyobb mértékben néhány kivételtől eltekintve nem térhet el, valamint, hogy „a választókerületi határok nem léphetik át a mindenkori megyék határait”.
A 2010-es választói adatok alapján számolva az eredmény azt mutatja, hogy a legkisebb eltérést szolgáltató, tehát a legigazságosabb megoldásban is van olyan választókerület, amely az átlagtól 15,28%-kal tér el. Bár az adatok a demográfiai változások hatására módosulhatnak, a meghatározott 15 százalékos tűréshatár elérése lehetetlennek tűnik a törvény tervezetében, és a legkiegyensúlyozottabb megoldásban is lesz olyan Tolna megyei választókerület, ahol az országos átlag 85 százalékánál kevesebb választó szavazhat. A kutatócsoport tanulmánya arra is rávilágít, hogy ha a választókörzeteket a megyék helyett a régiók határait figyelembe véve alakítanák ki, az átlagtól vett maximális eltérés tartható lenne, sőt, a legjobb modell mindössze 3,37%-os eltérést mutat.
Az a baj, hogy Tolnában eggyel több körzet sem oldaná meg a helyzetet, akkor ugyanis felfele térnének el, húsz százaléknál is nagyobb mértékben az országos átlagtól, mondta az Indexnek Kóczy Á. László. A demográfiai változások nyomán viszont a jelenlegi körzetek között is lehet olyan, ami néhány év múlva már 20 százalékot elérő mértékben tér el – lefelé – az átlagtól.
Kóczy szerint ugyanakkor a jelenlegi rendszerben is lehetne matematikailag igazságosabb elosztás: számításaik szerint Budapesten eggyel kevesebb, Csongrádban viszont eggyel több körzet lenne indokolt.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
