Ceauşescu nem csókolózott férfival, Kádár igen

A dolgot ugyan nem Kádár kezdte, hanem a szovjetek, de az első alkalom után bármikor hagyta magát lecsőrözni, ami még a szocialista táboron belül sem volt százszázalékosan egyértelmű dolog. Nicolae Ceauşescu például visszautasította a „Brezsnyev-triplát”, és nem lett semmi baja. Igaz, Románia a Los Angeles-i olimpiát sem bojkottálta.

Próbálkozott férfivel, nővel

A baráti férfipolitikusok megcsókolását igazából nem is Leonyid Brezsnyev, hanem elődje, Nyikita Hruscsov szovjet főtitkár hozta divatba egy olyan korban, amikor a diplomáciában még a férfi-nő puszi is ritka volt. Margaret Thathcher brit miniszterelnök például nem hiába volt kemény asszony, visszaverte Brezsnyev kísérletét. Igaz, Indira Gandhi megengedte neki. A Brezsnyev-tripla köszönésként adott két arcrapusziból, majd egy mindezt megkoronázó szájcsókból állt.

Bár, mint mondtam, nem ő kezdte, a csókot általában azért kötik Brezsnyev nevéhez, mert a világ egyik leghíresebb sajtófotója lett a Fidesz legeslegelső választási kampányában is szereplő kép, amin a szemöldökbajnok szovjet politikus Erich Honecker NDK-s főtitkárt kapja el egy körre.

Templomból jön

Maga a három csók régi orosz pravoszláv szokás. Az utolsó a mindennapi életben nem feltétlenül a másik ajkán csattan, de ez is gyakori figura, és férfiak között pont olyan sűrűn fordul elő, mint vegyes nemű puszilkodóknál. Nincsen homoszexuális felhangja, a pravoszláv vallási szertartások végén adtak egymásnak tripla békecsókot a résztvevők. Amikor Putyin elnök karácsonyi misére megy, hármas békecsókkal köszön a moszkvai pátriárkának, nyugati tárgyalópartnereivel viszont sosem tesz így – mutat rá Görög Ibolya protokollszakértő, hogy smárfronton is változnak az idők.

A politikusok csókját sokan tartják a behódolás és megalázkodás szimbólumának, mármint úgy értve, hogy a csatlós országok vezetőinek ilyen furcsa formában kellett volna megmutatniuk alávetettségüket. Ezt az értelmezést több megkérdezett Oroszország-szakértő határozottan hülyeségnek tartotta. Egybehangzóan állították, hogy éppen ellenkezőleg, az oroszoknál a férfiak közti csók az egyenrangú barátság jele. Azt azonban elismerték, hogy a férficsók jelensége a küülvilág szemében az államszocialista korszak kultúrájával fonódott össze. Ebben persze annak is szerepe lehetett, hogy a szovjet állampolgárok abban az időben nem nagyon utazhattak, így a nagyvilág oroszt lényegében akkor látott, amikor az aktuális pártvezető ellátogatott valahová.

Feltétel az egy vallás

Puszit olyan országokban, kultúrákban adnak egymásnak a férfiak, így a politikusok is, ahol a lakosság jellemzően egyvallású és a szertartás része a béke jeleként adott csók. Ilyen az iszlám, a zsidó, a katolikus és a pravoszláv vallás, magyarázta Görög Ibolya. Egy kínai vagy japán politikus még a vállveregetésig sem menne el a szigorúan tiszteletben tartott intim zónája miatt, de két brit képviselő sem köszöntené soha egymást puszival, egy arab csúcstalálkozón bezzeg egészen más a helyzet, mesélte a protokollszakértő.

A hideg meg a bunda miatt van

Hogy miért pont így fejezték ki az orosz férfiak a barátságukat? Tudós forrásaink lényegében azt mondták el szárazabban, amit Darvasi László író így fogalmazott meg sokkal érzékiebben az orosz férficsókról szóló írásában:

Olyan nálunk a tél, akár egy szörnyeteg hitves. Kegyetlen, de gyönyörű feleség. A szél csípős havat vág a szemünkbe, szempillánkra ráfagy a dara, ajkaink lilára válnak a fagytól. Mi férfiak pedig vastag, nehéz prémekben, bundákban, füles sapkában, kucsmákban járunk. Ilyenkor egyetlen meleg és szabad testrészünk a nyelvünk. Az orosz férfi azért csókol, hogy barátságot és meleget adjon, s hogy érezze, igazán rab és elnyomott akkor lenne, ha a nyelvét vágnák ki. Az orosz férfi a szeretet titkos, forradalmi üzeneteit továbbítja csókjaival... igen, azt hiszem... Igen, azt hiszem, győzni fogunk.

Ki árult petrezselymet?

Hogy miként dolgozták fel a szocialista országok vezetői a csókkényszert? „Az igazi probléma a maga korában sohasem a csók volt, hanem a csók elmaradása” – fogalmazott egy neve elhallgatását kérő szakértő. Úgy értette, hogy akkoriban nem volt jó érzés rosszban lenni a szovjet vezetéssel. A szovjet pártvezetés a korszak jó ismerői szerint annak ellenére baráti társaságként szerette volna látni a szocialista országokat, hogy pontosan tudták, ezt a baráti kört fegyverrel kényszerítették a közös bulizásra. Amennyire egyáltalán használható ez a kifejezés az ő esetükben, őszintén próbálták óvni a barátságot, mivel ez nagyhatalmi érdekük volt. Ha nem tették volna, figyelmeztet egy szakértő, sokkal előbb szétesett volna a száz nemzetiséget összefogó Szovjetunió is.

Rezervált Lenin

Lenin még nem csókolódzott, mert nem az orosz tradíciót képviselte ez ügyben, hanem a nemzetközi munkásmozgalom kézfogását. Történészek szerint a politikusok közötti csókolódzás divatja Sztálin alatt terjedt el, bár ő maga nem űzte, nem függetlenül attól, hogy neki külföldön nemigen volt kit csókolnia. Hruscsovnak viszont már kifejezetten csókra állt a szája.

A korszak egyik jó ismerője szerint a szovjetek Kádárt azért csókolták különös lelkesedéssel, mert amikor 56 után hatalomra került, a szovjet vezetésben nem mindenki őt támogatta, bizalmatlanok voltak vele, nem hitték, hogy rendet tud teremteni, amihez képest hamar pozitív meglepetést okozott. Hruscsov ezért valósággal imádta, nem is maradtak el a smárcsaták. Brezsnyev kezdetben kissé bizalmatlan volt, pont a Hruscsov-barátság miatt, de később ő is megkedvelte a magyar főtitkárt.

Hiába csókolódzott Brezsnyev után a három utolsó szovjet vezető, Andropov, Csernyenko sőt maga a reformer Gorbacsov is, a műfaj sztárja a vadásztacskó méretű szemöldöke miatt jól fotózható Brezsnyev maradt. Neki különleges trófeái is voltak ebben a sportban, például Jimmy Carter amerikai elnök, igaz ő csak az arcára kapott hármat. De ez is elég volt ahhoz, hogy a következő választáson republikánus ellenfele és legyőzője, Ronald Reagan a nagyszerű „you, too, can kiss off Carter” vagyis kábé „adhat egy búcsúcsókot Carternek" szlogennel kampányoljon ellene.

Emberevő ajkak

Hiába a barátság és a szép kultúrtörténeti háttér, a smárpartnerek jó része azért többé-kevésbé függő viszonyban volt a szovjetektől. Függött tőlük Fidel Castro Kubája is, amikor a karibi diktátor 1974-ben elutazott Moszkvába. Castro tudta, hogy Brezsnyev érkezéskor meg fogja próbálni, durván visszautasítani nem akarta, de rettegett, hogy odahaza kinevetik. A megoldás klasszikusan kádáristára sikerült: Castro rágyújtott egy szivarra, így Brezsnyev nem tudott rácuppantani a szájára.

Latin-Amerika a jelek szerint különösen érzékeny a smackózó férfi politikusokra, tavaly itt okozta a legvadabb felháborodást az olasz Benetton szándékosan sokkoló plakátkampánya, ami barátilag csókolódzó politikusokat és főpapokat szerepeltetett.

Brezsnyevnek megvolt a csehszlovák Gustav Husak, a keletnémet Erich Honecker, a bolgár Todor Zsivkov és Kádár is, csakúgy, mint Willy Brandt német kancellár, a palesztin Jasszer Arafat, vagy az emberevő Bokassa császár, a Közép-afrikai Köztársaság ura.

Azt viszont örökre sajnálhatjuk, hogy a magyar elvtársak ezt a dolgot pont nem vették át szolgaian a szovjetektől, és főként nem ültették át azt a hazai viszonyokra, így most nem elemző cikkek tucatjainak a tárgya, hogy jelent-e bármit is egy Schiffer András–Zagyva György Gyula-szájrapuszi.