Ki a legkádáristább ember a Fidesz-Magyarországon?

Az, hogy Fidesz-Magyarország mélyen kádárista hely, kábé annyira újdonság, mint hogy Mikola István veszettül jól öltözködik, vagy hogy Harrach Péter a legutóbbi KDNP-s frakcióhétvégén a puszta hangja segítségével kábította el a Pálffy István borostömlőjére rárontó vérmedvét.

De nincs kádárizmus kádáristák nélkül, ezért a névadó születésnapján megnéztük, hogy konkrétan, név szerint kik a legnagyobb kádáristák a magyar közéletben.

Ahogy listázni kezdi őket az ember, azonnal szemet szúr, hogy a kádárista olyan, mint a mudi: van neki elfogadott fajtaleírása, de tereljünkön össze öt hús-vér példányt, és rögtön látszik, hogy az egyik középhosszú, göndör szőrű, a másik szinte kopasz, a harmadik pörge farkú, a negyedik viszont csak valami nevetséges kis csonkocskát csóvál. (Az ötödikről meg semmit sem lehet megállapítani, mert éppen valami dögben hempereg.) Szóval a kádáristának rengeteg altípusa virágzik a 2012-es Magyarországon, nézzük a legfontosabbakat! És ne feledjük, hogy sokféle kádárista van, de egyben mind közösek: a szervilizmusban.

Homeopátiás kádárista:

Nyomokban még emlékezhet a rendszer végnapjaira, de annyira keveset élt akkor, hogy az elvileg nem is befolyásolhatta, bármilyen gonosz volt is a napközis tanító nénije. Mégis úgy viselkedik, mintha a politikai bizottság dohányzójában született volna 1964-ben egy műbőrfotelben megejtett bürószex következményeképpen. Leghíresebb képviselőjük Szijjártó Péter miniszterelnöki szóvivő, aki annyira fel akar jutni a teremfoci-csapatával az első osztályba, hogy az MLSZ a héten – micsoda véletlen! – utolsó pillanatban eltolta az aznapra kiírt selejtezőmeccsüket.

De semmiképp sem azért, mert sérült a legjobb játékosuk, és nélküle a legális időpontban sokkal kevesebb esélyük lett volna!!!

Vizuális kádárista

Mindegy mit mond vagy tesz, mert a kinézete felér egy május elsejei vonatozós-hejtebunkócskázós berúgással a KISZ-vezetőképzőben. A műfaj cárja Demján „Vörös Október Ruhagyár” Sándor, akinek minél több tízmilliárdja van, annál elszabottabb öltönyökben és annál zsírosabb hatású Mézga Géza-hajjal jelenik meg.

Későkádárista kavarógép

A nyolcvanas években már nem a Wartburg, a halásztelki vityilló meg a rekesz Kőbányai volt a tét. Az ügyesen helyezkedő későkádáristának simán kinézett a rózsadombi társasházi lakás, a balatoni szörfözés, az ausztriai síelés, a jugoszláv tengerpart és esetleg valami kafa nyugati ösztöndíj is. A típus Fidesz-kompatibilis, archetipikus képviselője Stumpf István egykori kancelláriaminiszter.

Ő aztán tényleg olvadásig hajtotta a piros biciklit: a gyűlölt kommunista belügyminiszter lányát vette el, egyetem utáni egyik munkahelye az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetében volt, vezette a Magyarországi Ifjúsági Szervezetek Országos Tanácsát (MISZOT), és ő volt a Hazafias Népfront egyik utolsó alelnöke is. Szoros versenyben előzte meg tükörképét, Gyurcsány Ferencet.

Kidekorált veterán kádárista (kvd)

Az előző rendszer szűk elitjéből sikerült átülnie az újéba. Azt is hihetnénk, hogy az ilyenek az MSZP-n kívül nem futhattak be komoly karriert, de nem hisszük, mert olvasunk újságot. A kvd-k annyian vannak, hogy itt már altoplistára van szükség

1.) Schmitt Pál
2.) Pozsgay Imre
3.) Szűrös Mátyás

Az összes alkategória közül itt volt a legszorosabb a verseny, amit az döntött el egy komcsihajszállal a bukott köztársasági elnök javára, hogy bár a kádárságteljesítménye elmaradt Pozsgayétól – csak két kommunista kormányban volt miniszterhelyettes szemben P. Imre miniszterhelyettesi, kulturális miniszteri, majd államminiszteri pedigréjével, az új rendszerben többre vitte.

Kádárista kaméleon

Ugyanazzal a lendülettel gyalázza azt, amit előző nap még kérlelhetelenül képviselt. A dolog jellegénél fogva  ez az altípus a megmondóemberek és az újságírók között a leggyakoribb. A kategóriabajnok szoros küzdelemben Kerényi Imre. KISZ-titkár volt, majd MSZMP-alapszervi titkár, aztán a rendszerváltáskor MDF-képviselőjelölt let, majd rögtön utána az MDF-et fasisztázó Demokratikus Charta tüntetéseinek showmanjeként tűnjön fel, esernyőt nyitogatva a barna eső ellen, bőven lenyomva a túlmozgásos Farkasházy Tivadart is.

Miután segített kiszabadítani az MSZMP–MSZP-t a politikai karanténből, jakobinus lendülettel fideszes antikommunista lett belőle, hogy az új alkotmány hoppestereként érjen révbe. Ma már látomásos-sámánisztikus Orbán-hívő.

Ez népszerű kategória, olyan versenyzőkkel, mint Seszták Ágnes.

Nagytőkés kádárista

A régi típusú politikai hatalmat zökkenőmentesen konvertálta új típusú gazdaságira.

A mostanában jobboldali jelmezben szereplő kádáristák annyit gyalázzák a nagytőkés ex-elvtársikat, hogy az embernek óhatlanul az a gyanúja támad, hogy ilyenek igazából nem is léteznek. Ha átbillennénk erre a szkeptikus oldalra, motyogjuk magunk elé: Kapolyi László.

A Lázár- majd a Grósz-kormány ipari minisztere 1989-ben áramkereskedő céget alapított, és pillanatok alatt lett nagytőkés. A demokráciában is bejutott a Parlamentbe, ahol megmutatta, mit tesz egy elvetelmült kádárista, ha visszaengedik a hatalomba: egy szót sem szólt nyolc évig, csak gazdagodott tovább. Gyurcsány Ferenc csak látszatra tartozik ebbe a kategóriába, mert ő a régi rendszerben még nem volt igazi nagykutya, neki keményen házasodnia kellett a vagyonért.

Ja, és hogy a címben feltett kérdésre válaszoljunk is: a fent felsoroltak közül egyértelműen Szijjártó Péter a legkádáristább jelenség, hiszen neki még szocializálódnia sem kellett ahhoz, hogy évtizedekkel később is szuperkádári módon viselkedjen.